Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML

3852 km, Göreme

2009.05.26. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Egy főtéren elfogyasztott mackósajtos reggeli után Uçhisar felé indultunk, az Uzundere völgyön keresztül. Pontosabban azt gondoltuk, mert párszáz méter után kiderült, hogy tök másik völgyben vagyunk, úgyhogy visszacsattogtunk Göremébe. Rövid töprengés után úgy döntöttünk, hogy részben az aszfaltúton, fent a völgy peremén megyünk felfelé, mert úgy nehéz eltévedni, és a völgyben majd lefelé jövünk, mert ott meg úgy nehéz eltévedni.

Nem volt ez rossz így se, mert a kilátás lenyűgöző fentről. Ezt a bazárosok is felfedezték, mint ahogy a turisták is, és itt találkozik a kereslet a kínálattal, miközben a kilátás teljesen lényegtelenné vált a legtöbb ember számára.
A völgy azért az Uzundere, azaz Galamb-völgy nevet viseli, mert régen rengeteg galambot tartottak itt a sziklafalakba vájt galambdúcokban. A nagy galambtartás oka meglepő módon nem a galamb volt maga, hanem a trágyája. Ez persze nem mostanában volt, hanem a prepétisó korban, mikor a guanó nem egyszerűen szart jelentett, hanem vagyont.
Közben egészen jó idő lett. Mondjuk jó strandolásra, vagy ruhaszárításra, de nem annyira jó hegymászáshoz. Ettől függetlenül felmásztunk Uçhisarba, ami a környék legmagasabb lakott pontja. A falu eleve egy dombon áll, Göreme meg egy lukban, de ez nem elég, mert a falu közepén van még a Kale, vagyis vár, amit mindenképpen meg kell mászni. Errefelé a várak nem egészen olyanok, mint a világ többi részében. Az emberiség nagy része a várat úgy képzeli el, hogy szorgos kezek kőkockákból összeraknak valami többé-kevésbé meghódíthatatlant. Szorgos kezek természetesen ebben a sztoriban is vannak, ám ők inkább kerestek egy baromi nagy különálló sziklát, és belerágták magukat, mint kukac az almába, kialakítva mindent, ami szükséges. A legendák szerint az ilyen várakat mindig titkos járat kötötte össze a lenti faluval, amit persze nem találtak meg még.
A falu utcáin lekanyarogva, megközelítettük végre a völgyet, ami visszavitt Göremébe. A sziklák itt is teljesen abszurd formákat vettek fel. A sziklafal pereme leginkább olvadozó fagyira emlékeztet, ami mindjárt lefolyik a völgybe. És természetesen mindenhol galambdúcok vannak. Ezeket egyébként néha belülről is lehet látni, mert a puha vulkáni tufa intenzíven kopik, így helyenként csak egy fél galambdúc, szoba, templom marad meg a hegyoldalban.
A galamboknak csak egy szobát alakítottak ki, amiben körben a falon mélyedéseket csináltak a fészkeknek, majd a bejáratot lefalazták, csak néhány kis lyukat hagyva, amin a madarak ki-be járhattak. Gondolom néhány évente kibontották a falat és kitermelték a kincset.
Az egy teljesen más kérdés, hogy hogy a fenébe jutottak fel a 20-30 méter magasban levő ajtókig, amikor kellett.
Göremébe visszaérve leültünk egy kicsit pihenni és egyben meguzsonnáztunk egy kiló banánt, majd egy délutáni szieszta után elintultunk a Zemi, vagyis Szerelem-völgybe. Hát, hogy a névadás mennyire történt hasonló elvek alapján, mint a másik helyen, azt nem tudom, egy andalgó párocskát láttunk, meg három piknikező családot, meg egy horda fiatal srácot, akik éppen odaégették az ebédjüket egy irtózatosan füstölő tűzön.
Ez a völgy is nagyon szép, de ezt véletlenszerűen bármelyikre rá lehet mondani a környéken. Elsétáltunk egészen addig, amíg kényelmes volt az ösvény, aztán ahol kezdett meredek lenni, visszafordultunk. Itt azért kevesebb volt a galambdúc.
A völgy bejáratához visszasétálva rögtön a túloldalon lévő Swords, vagyis Kardok-völgye felé vettük az irányt. Ez a név aztán végképp rejtély, nem láttunk egyetlen kardot se, bár ha az embernek élénk a fantáziája, akkor némelyik vékony ég felé meredő szikla akár kard is lehet.
A völgy az elején széles, megművelt földekkel mindkét oldalon. A völgy pereme természetesen itt is olyan formákat sorakoztat fel, hogy csak győzi az ember forgatni a fejét. Aztán a völgy egyre keskenyebbé válik, végül már csak néhány méter széles, mindkét oldalon függőleges falakkal, aztán a hátizsákban a GPS sípol, hogy nem látja a műholdakat. Amikor ez megtörtént, felnéztem, és hát műholdakat amúgy se látnék, de az eget se lehetett látni a görbe falak között. A völgy legvégén még vezet felfelé néhány bevésett mélyedés, ami a felkapaszkodást segítené, de inkább nem kísérleteztünk. Sőt, még én se!
Innen aztán már végképp rohantunk vacsorázni, mert kopogott a szemünk az éhségtől. Egy remek köftét ettünk Refiknél, akit már korábbról ismerünk.
 

Címkék: törökország göreme

A bejegyzés trackback címe:

https://tinylittlebigthing.blog.hu/api/trackback/id/tr141125679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása