Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML

20891 km, Yushu

2009.08.04. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Az alvósbusz nem ringat csipkerózsika-álomba, inkább beleráz valami delíriumba. Amikor aztán a rázkódás megszűnik, azonnal felébred az ember, hogy „Na, mi van!?”. Így ébredtünk valamikor az éjjel közepén. Valahol egy sorban álltunk és vártunk. Útépítés miatt csak egy irányba mehetett egyszerre a forgalom. Jó az ilyen várakozás, mert az ember agya minden percet azonnal hozzáad a tervezett érkezési időponthoz, miközben nem lehet tudni, hogy mikor mehetünk tovább. Hideg volt, levegő meg nem. És nem úgy nem volt, hogy ablakot kéne már nyitni, - mert hát azért volt hideg – hanem valahol négyezer méter felett voltunk. Nem azt mondom, hogy oxigénpalackért hörögtünk, csak lehetett érezni, hogy valami nem olyan, mint eddig volt. G konkrétan fejfájásnak hívta ezt a valamit.
Lassan elindult a konvoj az útépítésen át. Meg kell azért mondanom, hogy az a szakasz is jobb volt, mint a Karakoram Highway bármelyik szakasza.
Legközelebb hajnalban álltunk meg, egy, az út szélén veszteglő busznál. Mikor aztán a mi buszunk csomagtartójából négyen kiemeltek egy komplett váltót, akkor állt össze a kép, hogy miért is mentünk a szervizbe, ha nem szerelték a buszunkat. Persze egyből mindenki kihasználta az alkalmat, úgyhogy a busz pillanatok alatt körbe lett vizelve. Sok lehetőség egyébként nem volt elbújásra. Ameddig a szem ellátott lágy dombok és fű volt, a füvön meg jakok mindenfelé. Szóval bokor vagy fa egy szál se. És nem csak ott, ahol megálltunk, vagy a környékén, hanem napkelte óta egyet sem láttam, sőt később sem bukkant fel egy sem. És nem csak az arasznál magasabb növények hiányoztak, hanem a falvak is. Száz kilométereken keresztül nem volt semmiféle település, csak néhány sátor, amelyek körül rengeteg kecske volt általában egy karámban, távolabb természetesen rengeteg jak. A sátrak felett imazászlók, hátha tényleg hoznak valami áldást.
Aztán egyszer csak beértünk egy faluba. Valami ünnepségre készülhettek az iskolások, mert mindenki ünneplőben feszített, ami itt kunkori csizma, hosszú ujjú szőrmekabát, meg hasonlók. A hosszú ujjú alatt azt kell érteni, hogy a kabát ujja leér a viselője térdéig, már ha az éppen hagyja. Furcsa az időjárás ilyen magasságban. Ha kisüt a nap, egyből meleg lesz, de ha elbújik, visszatér a hideg. Így aztán állandóan fel vagy le kellene venni a kabátot. Helyette azt csinálják, hogy ha kezd melegük lenni, akkor az egyik kezüket kihúzzák, és a kabát ujját a derekukra tekerik. Ha még melegebb lesz, mindkét kezüket kihúzzák, és a kabát ujjait hátul összekötik.
Buszunk szépen elkezdett ereszkedni és lassan elértük Yushut, ami csak 3700 méter magasan fekszik. Dél volt, mire megérkeztünk. Nem a buszpályaudvaron, csak valamelyik utca szélén raktak ki minket. Remek, mert megnehezíti a tájékozódást. Amúgy is szét van rázva az ember agya, meg nem is aludt, ehhez jön még az is, hogy nagyon szeretne már találni egy vécét.
A kigondolt irányba elindultunk. Szerencsére nem tévedtem a tájolással, viszont a szállodát nem találtunk. Hiába van minden két nyelven kiírva, ha az egyik nyelv a tibeti, a másik meg a kínai. Végül egy másik szállodában kötöttünk ki, ahol nem igazán voltunk alkupozícióban. Egyrészt a recepciós nem beszélt angolul, másrészt az a vécé dolog már nagyon aktuális volt. Miközben már azt terveztük milyen sorrendben teszteljük a vizesblokkot, drága recepciósunk elővette a formanyomtatványt, amit ki kellett töltenünk. Hihetetlen, de az útlevelünk lejárati dátumától a vízumunk sorszámáig mindent meg kellett adni. És nem volt elég az egyikünké. Aztán ezeket az adatokat elkezdte átmásolni a könyvébe. Utána nekiállt számlát írni és elmutogatni, hogy a szoba árán kívül kell depozitot hagyni. Azt hiszem, nem voltam túl türelmes vele.
A szobánk nem volt lenyűgöző, a bizonyos teszt során az is kiderült, hogy a vécétartály ugyan folyamatos csurgó hangot ad, de ez minden, amire képes. Szerencsére találtunk egy lavórt. Aztán az is kiderült, hogy a csap meleg állásba tekerve csak hörög, valamint az ágynemű se tiszta. Nem vagyunk túl kényesek, de ha ez a három dolog találkozik még a viszonylag magas árral, akkor még mi is reklamálásra adjuk a fejünket. Hívtam az egyik partvistologató nőt, hogy bemutassam a problémáinkat, de a felénél közölte, hogy „I don’t know” és röhögve otthagyott. Egy picit felhúztam magam, mert iszonyatosan pofátlan dolognak tartom az ilyet még akkor is, ha nem éppen fizetővendég a státuszom. Úgyhogy fogtam az ágyneműt, utánamentem, levágtam a földre, és közöltem, hogy hozzon tisztát. Nem kellett tolmács, megértette. Negyed óra múlva kaptunk nagy kegyesen tiszta lepedőt, de ágyneműhuzatot, azt nem. Feljött helyette a recepciós, aki mutogatással arról próbált meggyőzni, hogy az bizony ki volt mosva. A lábnyomra nem tudott magyarázatot mutogatni, mégse kaptunk tisztát, viszont a koszosat elvitték. Azt hiszem mindegy volt már, korábban eldőlt, hogy több éjszakát nem töltünk ott.
Délután aludtunk egy kicsit, elmentünk enni és álmélkodtunk, hogy milyen arcok mászkálnak az utcán. Mintha valami könyvből vágták volna ki mindet. Az, hogy melyik félnek volt nagyobb az ámulata, még mindig nem dőlt el. A kifőzdében, ahol éppen valami főtt tésztát pálcikáztam magamba, megállt előttem egy kislány, az ujjával rám mutatva hangosan nevetni kezdett. Aztán a családja is csatlakozott hozzá. Azt hiszem, a szakállam nyűgözte le őket, mert a pálcikával azért annyira nem vagyok béna.
Az utcán is alaposan megnéztek minket. Érdekes módon minél inkább mesebeli volt a figura, annál jobban megcsodált minket. És hát itt aztán vannak mesebeli figurák. Teljesen hétköznapi, hogy a nők öklömnyi kék, meg sárga kövekkel a fejükön sétálgatnak.

Címkék: kína yushu

A bejegyzés trackback címe:

https://tinylittlebigthing.blog.hu/api/trackback/id/tr401280134

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.