Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML

15459 km, Gilgit

2009.07.13. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Korán kelés volt, még sötétben, mert hatra ki kellett menni a buszhoz, ami fél hétkor indult Gilgitbe. Válogatni nem lehet, mert egy busz van naponta, ami vállalkozik a kemény 250 km-es út megtételére a Shandur-hágón át.

A jegyen az áll, hogy „Megbízhatóság, biztonság, kényelem”. A cuccainkat a tetőcsomagtartón helyezték el, mint mindenki másét is. Ilyenkor nagyon jó, hogy van a hátizsákoknak tokja, amit még évekkel ezelőtt csináltunk valami ronda, kék anyagból, mert hiába húznak ponyvát a csomagokra, a huzat mindig mocskos lesz. Lehet, hogy a ponyva az ami összekoszolja.
Ahogy lehuppantam az ülésbe, egyből hátranyeklett a támla a mögöttem ülő legnagyobb örömére. Sajnos függőlegesben sehogy nem állt meg, ennyit a kényelemről, gondoltam. G megkért, hogy húzzam be az ablakot, mert most nem szeretne olyan poros lenni, mint múltkor. Hiába kaparásztam a függöny mögött, csak nem találtam a fület, aminél fogva becsukhattam volna. Aztán ahogy jobban megnéztem, rájöttem, hogy miért: csak egy üveg volt a keretben kettő helyett. Így vagy a mögöttünk ülőnek volt üvege, vagy nekünk. Ennyit a biztonságról.
Mikor a jegyeinket ellenőrizték, a kocsikísérőnek megjegyeztem magyarul, hogy „Ne haragudjon, de nem tudom nem észrevenni, hogy nincs üveg az ablakban.” Szerintem értette, mert azonnal áthúzta az üveget hozzánk. A boldogság nem tartott sokáig, mert rövidesen a mögöttünk ülő visszahúzta. Erre én hátradőltem, mondván, valami nekem is jár.
Korán reggel elég hűvös volt, ezért előszedtük a pulcsikat, amiket olyan régen nem használtunk. Kicsit hülyén is érzem magam, hogy a hátizsákjainkban olyanok vannak, mint sapka, meg kesztyű, a kabátról nem is beszélve.
Ahogy kanyarogtunk felfelé a hágóhoz, volt alkalmam kinézni az ablakon, hogy megtekintsem mit csinálnak a kerekek a szakadék peremén. Az út ugye földút, helyenként sziklába vésve, amit öklömnyi kövek borítanak, helyenként meg a kavicsos üledékbe van vágva, ami a hegyekből jön le. Utóbbi különösen kellemes, mert omlik. Jó látni, mikor ennek a peremétől húsz centire egyensúlyozik a busz. És attól, hogy kavicsos vacak, még nem kell azt gondolni, hogy nem meredek. Szinte függőleges falakat alkot ez is, csak akkor rogyik össze, ha vizes lesz. Megnyugtató volt a felhős eget nézve.
Ahogy 5-7 km/h-val (mért érték, nem csak egy sacc) döngettünk felfelé, az egyik kanyarban hirtelen becsapott a hideg szél, ami a hágóból jött lefelé. Hideg lett, és ahogy bámultam kifelé, a nyári óvodás poén jött a számra, „Esik a hó!” Csak itt tényleg esett. Azért hófúvástól nem kellett tartani, ez a hóesés talán még Angliát sem bénította volna meg.
Ahogy a busz felhörögte magát a hágóba, meg is állt, de nem tervezetten. A sofőr és a kocsikísérő nekiálltak szerelni. Mikor öt perc után hagyták leszállni a népet, lehetett sejteni, hogy kicsit hosszabb lesz a pihenő. Ezzel a megbízhatóság is ki volt pipálva. A hó közben elállt, a nap kisütött Jobb helyet választani sem lehetett volna a kényszerpihenőhöz.
Majdnem 3700 méteren voltunk, tulajdonképpen már a hágóban, de még a széléhez közel, ahol le lehet nézni az útra, amin feljöttünk, meg hát körben a hegyekre fel.
A Shandur-hágó nem egy keskeny átjáró két hegycsúcs között, hanem egy nagy lapos terület, nem véletlen, hogy itt rendezik minden évben a lovaspóló fesztivált, amit Gilgit csapata vív Chitraléval. Tavaly 30-35.000 néző jött el, és az mind el is fért a hágón. Most is ment már a készülődés, bár a három napos viadal csak egy hét múlva kezdődik. Sajnos nem tudjuk megnézni, mert határidőre be kell lépnünk Kínába.
Egyelőre csak marhák, vagy jakok legelésztek a terepen. Szerintem marhák voltak, de Gilgitben Simon állította, hogy jakok azok, csak meg vannak nyírva. Mindegy is, voltak még szamarak, és azok tuti, hogy azok voltak.
Simon és a barátnője egyébként azt tervezik, hogy szamarak segítségével gyalog mennek haza Svájcba. Egyelőre vízum és állategészségügyi küzdelmeket folytatnak.
A nagygenerál sikerrel járt, ez már messziről látszott, mikor a csuklóig fekete kezű sofőr azzal viccelődött, hogy megöleli a közelben állókat. Általában a férfiak elvesztik a humorérzéküket, ha valami szerelés kudarccal végződik.
Már nem sokat kellett felfelé zötyögni, rövidesen elértük a hágó tetejét, ahol megálltunk és a fél busz leszállt. Ők már a fesztiválra jöttek, lavórokkal, sátrakkal, meg mindennel, amit el lehet képzelni. Amíg lepakolták a tetőről a sátorrudakat, addig mi ittunk egy teát. Indulás után rögtön megálltunk a rendőrségi ellenőrzőpontnál. Itt minden külföldinek ki kell töltenie egy könyvben a megfelelő oszlopokat, mint „where coumming frome, profesion, vissa no.” és hasonlók. Mastuj és Gilgit között kb. tíz ilyen van, ami azt jelenti, hogy 25 km-enként egy, ami durván másfél óránkénti töltögetést jelent. Igen, ilyen az átlagsebesség. Ezt a távot, amit egy német autópályán jó esetben másfél óra alatt le lehet tudni, itt tizennégy óra alatt teljesítettük.
A hágóból leereszkedve elértük az aszfaltot, ahol már lehetett száguldani. Néha úgy gondoltam, hogy kicsit túlzásba is viszi a sofőr, de a sebességre pillantva soha nem láttam 40-nél nagyobb értéket.
Este kilencre értünk Gilgitbe, kicsit meglepetésszerűen, mert a tábla szerinti 44 km helyett csak 30 volt. Még mindig jobb, mint fordítva.
 

Címkék: pakisztán gilgit

A bejegyzés trackback címe:

https://tinylittlebigthing.blog.hu/api/trackback/id/tr581225772

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.