Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML

15001 km, Batrik

2009.07.09. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

A napot a Bumboret-völgy bejárására szántuk. A három kalasha völgy közül ez a legnagyobb, viszont a kalashák aránya nem itt a legmagasabb, hanem a szomszédos Rumbur-völgyben.

Először is a szomszéd faluba, Brunba sétáltunk át, ahol a Kalasha Ház van. Ezt görög önkéntesek építették, hogy fennmaradjon a kultúra. Van benne iskola, rendelő, tanácsterem, meg egy múzeum. Igaz, hogy a kalashák Nagy Sándor seregétől származtatják magukat, de hogy ez miért lelkesíti ennyire a görögöket, azt nem tudom. Egyrészt Sanyi makedón volt, másrészt a genetikai bizonyítékok alapján a kalashák se nem makedón, se nem görög leszármazottak. Érdekes viszont, hogy a legtöbbjük zöld szemű, ami a környéken máshol nem nagyon fordul elő.
A múzeumban körbevezetett minket egy lelkes görög, aki már régóta önkénteskedik. Annyira belefeledkezett a magyarázatba, hogy jegyet is elfelejtett adni. Azért a végén szóltam, hogy vennénk jegyet, ne pont a szerencsétlen kalashákkal piszkáljunk ki, elég nekik az, amit a sors kiszabott rájuk.
A három völgy amúgy sem egy nagy terület, kevés a hely a gazdálkodásra, a muzulmánok is elkezdtek betelepülni, valamint a turizmus sem tesz jót. Bár ez utóbbi érdekes kérdés. A múzeumban kapott brosúra felhívja a figyelmet a felelősségteljes turizmusra, szépen pontokba szedve, hogy mit nem kellene csinálnia annak a vendégnek, aki nem szeretné rombolni a kalasha hagyományok maradékát. Tulajdonképpen csak azt nem írták oda, hogy mindenki maradjon otthon. Felhívják a figyelmet, hogy vallási és filozófiai vitákba nem szabad belemenni, nehogy megingassuk ősi hitüket, tulajdonképpen a felsorolás olyan volt, mint egy szellemi „Kérjük, ne etesse az állatokat!” Szomorú, hogy azok az emberek, akik rengeteg munkát áldoznak arra, hogy a kalasha kultúra fennmaradjon, elfelejtik, hogy a kultúra hordozói, a fura ruhákban járó, fura szokásoknak hódoló emberek, ugyanúgy boldogságra vágynak, mint azok, akik a brosúra kinyomtatása után hazarepülnek az EU-ba. A szervezet azon munkálkodik, hogy a tradícionális épületeket pótolja, mert ma már nincs se pénz, se energia, hogy templomokat építsenek, vagy áldozati szobrokat faragjanak. Csak az a kérdés, hogy mennyire hiteles egy külső megrendelésre faragott szobor? Vajon nem inkább a lehetőséget kellene biztosítani, hogy olyan gazdasági helyzetbe kerüljenek a helyiek, hogy egy faragott deszka ne legyen elképzelhetetlen luxus?
A völgyekben megépültek az utak, amiken már autóval is meg lehet közelíteni a falvakat. Igaz földutak, amik irgalmatlanul porosak, már 20 km/h-s sebességnél is Dakar Rally-szerű porfelhő emelkedik minden autó mögött. Szerencsére sok autó nem jár, különösen amióta a turisták se mernek jönni Pakisztánba. Lehet, hogy a helyi gazdaság sorsát pont az pecsételi meg, hogy a mindent sáskaként lelegelő turisták nem jönnek.
Csak a Bumboret-völgyben van legalább húsz vendégház, de magunkon kívül összesen öt külföldit láttunk.
A völgyben van áram, legalábbis elvileg. Este kapcsolják be, és annyi ereje van, hogy a villanykörték pislákolnak. Erre nincs pénz, mert nem része a tradicionális életnek. Víz van, vezetéken jön a patakból. Persze ha az ember szól, akkor melegítenek egy vödörrel és felhozzák.
A múzeum után lekanyarodtunk az útról, hogy a valódi kalasha falut is lássuk, azok ugyanis a hegyoldalba vannak tapasztva, az egyik ház teteje a másik terasza, ennyivel kevesebb termőföldet foglalnak. A múzeumban próbáltuk felvértezni magunkat némi tudással, az onjesta és pragata (tiszta és tisztátalan) dolgok természetét illetően, de nem sok sikerrel jártunk. Ugyan görögünk elsorolt egy rakás dolgot, ami semmit nem jelentett számunkra, mert a kalasha elnevezéseket használta. Tudtuk, hogy először a falut kell meglátogatnunk, utána a temetőt, mert a temető az pragata, vagyis tisztátalan, pontosabban negatív, vagy lényegesen negatívabb, mint a falu maga. Aztán ott van a nőház, ahol a nők a menstruáció alatt tartózkodnak, ami isszonyatosan pragata, nekem, mint férfinak még a falát is tilos megérintenem. Azt is megtudtuk, hogy a falu felett valahol van egy baromira onjesta, vagyis tiszta, szent hely, ahova csak férfiak mehetnek fel, akik onjestábbak, mint a némileg pragata nők. Na, ez utóbbit sikerült megtalálnunk, bár nem akartuk. Tulajdonképpen valami korhadt fakupac volt kerítés mögött, és csak az tűnt fel, hogy valaki óbégat, mire egy közelben álló ember kétségbeesetten integet, hogy jöjjünk le. Nem volt dühös igazán, csak kicsit szomorú volt a hangja. „Az egy nagyon tiszta hely, nők nem jöhetnek ide!” Mondtuk, hogy bocsi, elcsesztük, megyünk már. Hát, így végződött az első kalasha falu meglátogatása.
Azért meglátogattuk a szomszéd falut is, bár sokkal óvatosabban, csak oda mászkáltunk, ahol láttunk tisztátalan nőket őgyelegni. Egyből betereltek a templomba, hogy nézzük meg. Nos, nincs benne túl sok dolog. Négy faragott oszlop támasztja alá a tetőt, amin középen van egy lyuk. Történetesen ebben a templomban volt még egy talicska is, de azt hiszen nem volt szakrális jelentősége.
Visszatérve az útra kicsit lejjebb sétáltunk, néztük, ahogy a szederfáról rázzák a termést. Felmegy a legény a fára, a kalasha lányok viszont nem szedegetik, mert hülyék lennének, inkább egy nagy vásznat feszítenek ki, hogy abba potyogjon.
A nők hordják a népviseletet, a férfiak már lecserélték a Pakisztánban mindenhol rendszeresített shalwar kameezra. Ez is pénzügyi döntés volt, nincs pénz a gyapjú hacukára. A nők viszont továbbra is kagylókkal, gombokkal, gyöngyökkel kivarrt fejdíszt hordanak. Meglepő viszont, hogy nem pont olyat, mint régen, van ugyanis divat. A hajukat sem öt, hanem három copfba fonják manapság. Kettő olyan magyaros, meg van egy elől is a homlokuk felett, amit aztán nem győznek a fülük mögé tűrni.
A nagy sétálás közben lepihentünk egy árnyékos helyen, de nem sokat üldögélhettünk, mert egy arra járó meginvitált egy teára. Igaz nem volt kalasha, de azért elfogadtuk. Sokat nem tudtunk beszélgetni, de jól esett a tea, meg a meglepetés, hogy kaptunk tükörtojást kenyérrel is. Vajon honnan tudták, hogy éhesek vagyunk?
Este megpróbáltunk fotókat készíteni, de ez lehetetlennek bizonyult. Helyette viszont beszélgettünk egy tízgyerekes kalasha bácsival, akitől sok érdekességet megtudtunk.

Címkék: pakisztán batrik

A bejegyzés trackback címe:

https://tinylittlebigthing.blog.hu/api/trackback/id/tr501225083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.