Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML

1359 km, Isztambul

2009.05.10. 10:00 | Ahmet | 5 komment

Reggel első utunk a Kék mecsethez vezetett. Nem érkeztünk túl korán, vagy inkább elég korán, mert már sorba kellett állni a bejáratnál, és megküzdeni a turistacsoportokkal. Igen, azt hiszem, súlyos hátizsákos sovinizmussal vagyok megáldva. Igazából két bajom van velük, az egyik elméleti, miszerint, aki nem tud egyedül utazni, az maradjon otthon, másrészt gyakorlati, az, hogy nem lehet kikerülni őket, mert egy hatalmas lényként közlekednek. Pontosabban nyájként, melynek tagjai kétségbeesetten bégetnek, ha leszakadnak a csoporttól, és riadt szemmel tekintenek az iroda világán kívüli lényekre, akik mindenféle kacatot akarnak eladni nekik, és pont úgy keringenek körbe-körbe, ahogy a farkasok, mikor keresik a leggyengébb bárányt. (Egyébként ő az, aki Egyiptomból galabijában, kufijában érkezik, vagy aki Törökországból teljes hastáncfelszerelést hoz haza.) Morgás vége.

Szóval bejutottunk a mecsetbe, mi és a több száz egyéb turista. Ott álltunk a számunkra leválasztott területen, lenyűgözve bámultuk a hatalmas oszlopokat, meg az egy szem szerencsétlen muszlimot, aki szeretett volna imádkozni. Az oszlopokra kicsit visszakanyarodva: az alapterületük kb. akkora, mint az első lakásunké volt. Mondjuk oszlopnak nagy, lakásnak kicsi.
A mecsetet egyébként a korábban már emlegetett Ahmet szultán építtette, történelmi feljegyzések alapján, bár szerintem csak azért, mert igencsak piszkálta a csőrét a tér túloldalán álló Aya Sofya, ami ugyan már egy ideje mecsetként funkcionált, de mégiscsak a keresztények építették, ami tényleg tarthatatlan. A legenda szerint mikor kész lett és belépett, valami olyasmit pusmogott a bajsza (biztos volt neki) alatt, hogy „Most lepipáltalak!”Egyébként ha nem is pipálta le, de erős versenytársat húzott fel a szomszédban, persze mondhatnák a keresztények, hogy könnyű volt neki, mert 1000 év fejlesztése (1120 egészen pontosan) állt már a szolgálatában az Aya Sofyához képest. Erre kontrázhatnának a muzulmánok, hogy ja, de bedőlt a teteje, azt meg nekik kellett már megjavítani, amire rekontraként jöhetne, hogy persze, mert földrengés volt. De az ilyen viták tudjuk hova vezetnek: 9/11, Afganisztán, Irak. Kár elkezdeni. Én azt mondom, hogy nálam pillanatnyilag a Kék mecset vezet, mert ott csak adományt várnak a fenntartásra, míg az Aya
Sofyában keményen megvágnak belépővel, és még szőnyeg sincs bent. Na, jó, de az múzeum, mondhatnák a…
Meddő vita helyett a fedett bazár felé vettük az irányt, hogy megtekintsük minden bevásárlóközpontok ősanyját. És ez most lehet, hogy igaz is, mert a bazár bizonyos részeit még a bizánci időkben építették fel. Azóta persze csak nőtt. Jelenleg 4500 üzlet van benne, meg néhány mecset, bank, kifőzde, rendőrség, szóval ha versenyben akarunk maradni, akkor nem rúgunk labdába egy Mamut 1-Mamut 2 komplexszel, de még a Westend 9. fázisával is legfeljebb holtversenyt érhetünk el. A boltok mostanában leginkább a turistákra specializálódtak, de ez nem jelenti azt, hogy múzeummá vált volna a hely. Sőt! Az évezredekig csiszolgatott kereskedői módszerek most virágzanak igazán. Semmi sem megkövesedett, az árukészletet, a profilt mindig az aktuális igényekhez igazítják. Néhány éve még csak kát-három bolt specializálódott lámpákra, - istenem, de be tudnék vásárolni belőlük – ma már utcányi lámpabolt sorakozik. De lehet, hogy azok is megdöbbennének, akik a kilencvenes évek elején jártak itt bőrdzsekit venni, mert bizony a bőrdzsekik igencsak megfogyatkoztak azóta. Summa summarum, nem vettünk semmit, mert ha valami tetszene is, a falakon kívül ugyanazt meg lehet kapni feleannyiért, meg aztán hova rakjunk egy eredeti perzsaszőnyeget, meg három üveglámpát?
A költség- és tehertudatos bazárlátogatás után elhagytuk a külföldiek által előszeretettel látogatott környéket, hogy beüljünk egy kávéra. Kávé mellé muszáj volt venni egy tejberizst, vagyis sütlaçot, mert ott kérette magát. Végül pont annyit fizettünk, mintha a főutcán ettük volna. Kávéval felturbózva véletlenszerű kóborlásba kezdtünk, majd rövidesen célt kerestünk energiáinknak és lesétáltunk az Aranyszarv-öbölhöz, mitöbb a Galata hídon át is keltünk rajta, majd megállás nélkül felgyalogoltunk a Galata toronyhoz, ahol elfogyott a nagy lendület ezért leültünk kicsit.
Az időjárás nem rossz, de annyira nem is jó. Például egy ilyen dombra mászás végén sürgősen le kell venni a pulcsit, mert meleg van, de ha elmegy a nap és feltámad a szél, akkor viszont ugyanolyan sürgősen fel kell venni. De ahogy azt mondani szoktuk, mindegy, csak ne essen!
A Galata toronytól kiindulva meglátogattuk az Istiklal caddesit, amit bátran nevezhetünk isztambuli Váci utcának. Autók itt sincsenek, csak néha eldöcög egy piros villamos, kicsit olyan, mint a filmekben San Francisco. Az utca túlsó végén a Taksim térnél fordultunk vissza. Valahol félúton egy cipőpucoló fiú úgy gondolta, hogy mi fogunk neki munkát adni, így felvilágosított minket, hogy a cipőnk nagyon koszos, azonnal meg kell pucolni. Nem értettünk egyet, hiába erősködött, úgyhogy mondott valamit, amit így, a török nyelv ismerete nélkül úgy fordítanék, hogy „Akko’ bizony kapjad be!”. Én is hasonlót kívántam neki, és ezzel az affér le is volt zárva.
Visszaúton még ettünk egy kebabot, lekísérve egy kis ayrannal, ami valamiféle ivójoghurt, vagy kefir, összesen annyiért, amennyit egy kávéért fizettünk korábban, így a lelkünk megnyugodott, újra helyreállt a világ egyensúlya.
Este gondoltuk, hogy teszünk még egy rövid sétát. A Hippodromon feltűnt, hogy sok ember megy egy irányba, meg rémlett, mintha mondott volna valami bulit a szállodában a tulaj. Nosza, elkezdtük követni őket. A nagy követés közben megkérdezett minket egy szintén külföldi férfi, aki velünk együtt vonult, hogy hova megy a tömeg? Mondtuk, hogy mi se tudjuk, csak követjük. Aztán kiderült, hogy tényleg nagy buli van a parton. A ritmus és a hangszerek különböztek az otthonitól, de ami fontos, és azonos, az a sörrel a fűben körben ülős, táncolós része. Közben folyton az járt a fejemben, hogy a törökök annak idején itták nálunk a bort, mondván, nem bor az, hanem bikavér, de most akkor a sör az minek a micsodája?
 

Címkék: törökország isztambul

A bejegyzés trackback címe:

https://tinylittlebigthing.blog.hu/api/trackback/id/tr891105063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Julibuli 2009.05.11. 14:04:09

Hú, de jó képek! A lámpás a kedvencem, meg a röhögő törökös, de a múltkoriak is csudaszépek! Irígykedünk ám, micsoda helyeken járok!!!!!

Julibuli 2009.05.11. 14:05:04

jártok -igaziból...vagy ez freudi elszólás volt? hm...

szívó 2009.05.12. 23:13:36

Ejha... szép a lámpásos

Fura Sárga 2009.05.13. 11:34:47

Nekem annak idején egy isztambuli taxisofőr azt mondta, hogy a törökök 80 százaléka simán iszik alkoholt, legfeljebb nem reklámozza annyira a dolgot.

Ahmet · http://www.tinylittlebigthing.blog.hu 2009.05.13. 18:04:09

@Fura Sárga: Hogy a fenébe ne! És milyen jó is az az Efes sör, bár a raki az nálam nem menő.