Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


40684 km, Udomxai

2009.11.20. 10:00 | Ahmet | 3 komment

Hongsa buszpályaudvara, – ahogy már írtam –, nem egy nyüzsgő központ, úgyhogy reggel megint meg kellett erőltetni magunkat, és felkelni, hogy elcsípjünk valami járművet. Monica szerint minden reggel nyolc körül indulnak pickupok Tha Suangba, szóval azt az időpontot céloztuk meg. A bódéban kisakkozták, hogy mennyi a jegy, az indulási időpontra meg azt tudták mondani, hogy kilenc, fél tíz, de nem biztos. Így rengeteg időnk volt reggelizni. G a piacon vett rizzsel töltött bambuszt meg sült banánt. Nem volt valami kellemes idő, akárcsak előző nap, sűrű köd volt és dermesztő hideg, legalábbis a helyiek és mi így éreztük. Tény, hogy az elmúlt három hónapban talán egyszer volt harminc fok alatt a hőmérséklet, most meg ránk eresztették a tizenhét fokot.

Úgy tűnt, hogy a vártnál hamarabb összejött az utaslétszám, mert fél kilenckor intettek, hogy lehet felkászálódni a platóra. Ez soha nem azt jelenti, hogy rohanás van, csak azt, hogy ha jó helyet akarunk, akkor menjünk. Ugyanis van a platón is jó hely, meg kevésbé jó. Aki a végén ül, az több port nyel, és a gödrök, bukkanók is hatványozottan érzékeltetik magukat arrafelé.
Természetesen sok más csomaggal együtt a hátizsákjaink is a tetőcsomagtartóra kerültek, de jutott pár zsák rizs az utasok lábai közé is. Kellemes, mikor ötven kiló rizs amőbaként lassan rákúszik az ember lábára, fokozatosan kiszorítva belőle a vért. Velem például ez történt, rövidesen azután, hogy elindultunk.
A hegyre felfelé menet mindketten kiszúrtuk a nagy elefántcitromokat az út szélén, sőt lábnyomokat is lehetett látni helyenként a porban. Nem csalódtunk, rövidesen megláttuk tegnapi elefántunkat, nyakában a mahouttal, aki éppen próbálta rávenni, hogy hátráljon ki a bozótból, ahova a pickup elől menekült.
A Mekonghoz érve lementünk a folyópartra, ahol több hajó is állt. Az egyik pont indult felfelé, arra felszálltunk, hogy Pak Bengbe vigyen. Kicsit furcsa volt, hogy az árról nem akartak igazán tárgyalni, de addigra már kint is voltunk a vizen.
Alig több, mint egy órát hajókáztunk felfelé Pak Bengig, ahol aztán szóba került a viteldíj. A fickó a normál tarifa háromszorosát akarta, és mikor nem kapta meg, rendőrrel fenyegetőzött, akit aztán nem tudott előkeríteni. Egy darabig néztük egymást, aztán végül megegyeztünk, hogy megkapja a kétszeres árat, aztán elfelejtjük egymást. Elég nehéz érvelni, ha a tolmács az ő pártján áll, a kiírt árak mellett nincsenek angolul ott az állomások nevei és a helyes árat meg csak sejtjük.
Mikor végre megszabadultunk, gyalog indultunk a buszállomásra. Út közben egy pickup fel akart venni, de éppen nem volt pénzünk ilyen luxusra, kifogytunk a kápéból, ATM meg legközelebb négyórányira volt. Szerencsénkre, mielőtt odaértünk volna, jött a busz, felvett, megfordult és már mentünk is. Az utasok között volt egy itt dolgozó német nő, aki mondta, hogy nagy szerencsénk van, mert nem szokott bejönni a városba a busz, hanem fél egykor elindul, és kész. Valószínűleg a pickup sofőrje szólt, hogy két lökött falang még jönne, tehát célzottan értünk jöttek. Kicsit kiegyenlítve éreztük a dolgokat, a lehúzás után.
Az út elég eseménytelen volt, eltekintve attól, hogy elgyúrtunk egy kiskutyát, aki csak annyit mondott nyikk, és ezzel pár hét után be is fejezte nyomorúságos életét. Annyi a háziállat az utak szélén, hogy csodálom, hogy ez az első áldozat, amit látunk. Általában a tyúkok hülyék, a malacok nagy farkcsóválással menekülnek, - mert ezeknek nem korcs, pöndöri farkuk van –, a tehenek meg tudatában vannak méretüknek, és ennek megfelelően tojnak az autókra, mert azok úgyis megállnak.
Végül megérkeztünk Udomxai kies városába, ahol meglepően sok külföldi volt, valószínűleg ugyanolyan okokból, mint mi: itt kell átszállni. Mivel aznap már nem akartunk továbbmenni, kivettünk egy szobát az egyik vendégházban. Rengeteg van belőlük, bár a többség nem turistákra, hanem kínai „üzletemberekre” specializálódott. A városban gyakorlatilag minden ki van írva kínaiul, innen már tényleg nincs messze a határ.

 

Címkék: laosz udomxai