Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


62620 km, Udaipur

2010.03.21. 10:02 | Ahmet | Szólj hozzá!

Egész emberszerű állapotban ébredtem, úgyhogy elmentünk végre megnézni a palotát, aminek gyakorlatilag a tövében lakunk. Ez Rajasthan legnagyobb palotája, és alighanem a legzsúfoltabb is. Hosszú évszázadok bővítgetése során lett ilyen szép nagy, de ez kívülről nem igazán látszik. Bentről viszont szembeötlő, hogy milyen kis nyomorult nyolcvan centi széles folyosók és lépcsők kötnek össze termeket. Gyakorlatilag az egész egy nagy labirintus, teletöltve látogatókkal, ez élvezhetetlenség szintjéig. Az indiaiak legalább annyira előzékenyek, mint a kínaiak, - ami alátámasztja a teóriámat a túlnépesedés és az embertársak ignorálása közti összefüggésről –, csak míg a kínaiak elfogadják, hogy a tolakodás mindenkinek alapvető joga, addig az indiaiak folyamatosan úgy tesznek, mintha előzékenyek lennének, és elvárják hogy mi is azok legyünk velük. Ehhez képest előfordult, hogy békésen álldogáltam, és nekem jött egy anya gyermekével, mert az ő elképzelt útvonalában álltam. Ez ugye még akár rendben is lehetne, de ne nézzen rám rosszallóan!

Végigverekedtük magunkat a palota szobáin, amikben sok mindent nem lehetett látni, leginkább csak vadász- és csatajeleneteket ábrázoló festményeket, pár berendezési tárgyat, bele-, illetve ráültetett életnagyságú fotóval.
Szerencsére fotójegyet nem vettünk, amúgy is kezdünk leszokni róla, a kutyát nem érdekli ugyanis, hogy van-e.
A palota után még benéztünk két véletlenszerűen kiválasztott templomba is, a sok közül, ami a városban van. Az egyik bejáratánál egy teljesen lila ember aludt az árnyékban, a másikban meg a legtöbb figyelmet egy mókusnak szenteltük, ami a templom faragványain rohangált.
Indiában rengeteg mókus van a városokban, de nem a felénk honos vörös, vagy az azt gonosz módón, Darwin elveinek megfelelően kiszorító szürke, hanem csíkosak.
Ahogy futnak, az kész közröhej. Nagyjából olyanok, mint a Jégkorszak című rajzfilm kardfogú mókusa, mínusz a fogak.
Innen átmentünk a város másik felébe, ami a tavon túl van. Igazából több tó is van, és csak monszunkor érnek össze. A híd a legkeskenyebb résznél vezet át, de ilyenkor csak szemétdomb, meg tehenek vannak alatta, esetleg egy kis sár. A partján meg éttermek. Nem egészen értem, hogy miért nem takarítják ki, ha évente ettől kettővel nőne a turisták száma, már nyereséges lenne a befektetés. Na, mindegy, mit várjak egy olyan néptől, amelyik leszálláskor tolakodik a buszon?
Megkerestük a Mango tree nevű éttermet, amit ajánlottak nekünk és megebédeltünk. Tényleg nem volt rossz, de azért kellett még némi erőszak, hogy egyek.
Hazafelé még felhajtottunk egy helyet, ahol internetezhetünk saját gépről, mert Indiában ez is hatalmas probléma tud lenni, mi meg valahogy nem szívesen netbankolunk egy sehonnai gépről, meg ugye a blog feltöltése sem megy másképp.
Este békésen lefeküdtünk, viszonylag korán, gondolva, hogy végre mindketten jól fogunk aludni. Este tízkor aztán nekiálltak építkezni a szomszédban. De nemcsak néhány lyukat fúrtak ám, hanem konkrétan egy új ház beton vázszerkezetét kezdték zsaluzni nagyjából húszan. Ment a körfűrész az ablakunk alatt, közvetlenül a mellett a hely mellett, ahova a betonvasakat hordták és dobálták le. Meg ugye szögeltek is néhányan. Az ablakon keresztül próbáltam megérdeklődni, hogy mégis meddig csinálják ezt, de csak vigyorogtak, persze rossz irányba, mert azt se látták, hogy melyik ablakból kérdezek.
Éjfélkor még mindig ugyanolyan zajjal folyt a munka, közben bömbölt a rádiójuk is, meg üvöltöztek egymásnak. Kevésbé voltam kedélyes, mint tíz körül. Gondoltam, kimegyek és elkobzom a rádiót, hogy legyen nekik is egy kicsit szarabb, de zárva volt a kapu, és mégse mehettem fel a háziakhoz, hogy ugyan engedjenek már ki, mert sürgős bosszúm van. Viszont az udvarról a hangok alapján úgy véltem, hogy az építkezés valójában a ház másik oldalán folyik, úgyhogy felmentem a tetőre, hogy onnan meginterjúvoljam a dolgozó népet, hogy ugyan mikor szándékoznak már elkussolni. Természetesen most is csak ostoba vigyorgást kaptam, aztán valaki kibökte, hogy „one hour”. Közben ment a nagy röhögés, nyilván nem három órát akartak összesen dolgozni, meg tisztában voltak azzal is, hogy nem tudok igazán mit tenni ellenük. Marha pipa lettem, az érveim elfogytak, úgyhogy lementem újabbakért, majd vissza a tetőre. Kipillantottam, lódítottam, ezt következően felgyorsultak az események. A pillanatnyi várakozásteli szünetet csobbanás, majd üvöltés követte, aztán döbbent csend. Én meg lesétáltam a lépcsőn az üres érvesvödörrel.
Vártam a lincselő tömeget, de csak nagy röhögést lehetett hallani, gondolom azok röhögtek, akik nem kaptak a vízből. Úgy látszik mégsem menthetetlenül hülyék, mert szó nélkül összepakoltak, és hazamentek.

 

 

 

Címkék: india udaipur

62617 km, Udaipur

2010.03.21. 10:01 | Ahmet | Szólj hozzá!

A fertőzés győzelemre állt, de nem sejtette, hogy lovagiatlan megoldásokkal is szolgálhatok. G előtúrta az antibiotikumot, és megkezdtem a kúrát, mert el kell velem számolnia otthon.

A reggeli bevásárlásból visszatérve, a „legközelebb te mész” felkiáltással nyitotta az ajtót és belépett tiszta festékesen.
Az antibiotikum nem hatott azonnal, szóval az egész napot fetrengéssel és budira rohangálással töltöttem. Közben az ablakból láttam, hogy néha megjelenik egy-egy csapat fiatal tökig színes porba csomagolva.
G azt mondta, hogy reggel még aranyos volt a fesztivál, mert akkor még családok, meg gyerekek festékeztek össze mindenkit, de később előkerültek a benyomott fiatalok, akik ilyenkor vidékről jönnek fel kimondottan azzal a céllal, hogy festékezés címszó alatt nyugati nőket tapizzanak leplezetlenül.
Egyébként Chennaiban létezik olyan busztársaság, amelyik goai bikinis nőket megtekintő túrákat szervez. Mikor Goán voltunk, láttunk is guvadt szemű, telefonnal fényképező embereket. Szánalmas!
Nincs út

 

 

Címkék: india udaipur

62617 km, Udaipur

2010.03.21. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

A vacsora beváltotta a hozzá fűzött reményeket, egész éjjel szarul voltam, ami reggelre sem lett jobb. G-nek szerencsére semmi baja nem volt. A napot ágyban fetrengve töltöttem.

Este aztán erőt gyűjtöttem és elmentünk enni valamit. Mondjuk eleve a gondolattól kirázott a hideg, de az indiai egyáltalán szóba se jöhetett. Séta közben találtunk egy pékséget, ahol bevásároltunk csokis sütit, meg almás pitét, és azzal levonultunk a tópartra, hogy megegyük. Közben néztük a naplementét meg a kormoránokat, ahogy repkedtek a fejünk felett.
Az egyik legnagyobb hindu fesztivál, a Holi előestéje volt, úgyhogy nagy volt a készülődés a városban. Mindenfelé máglyákat építettek. Ágasfára kötöztek szalmát, benne jó sok petárdával, hogy zajos is legyen. Ezeket aztán felállították a legközelebbi utcasarkon, előszeretettel a vezetékek alatt. Nem nagyon tudom megmagyarázni, hogy miért nem égett még porig ez a város. A főtéren is készültek, színpad is volt, meg egy szép nagy máglya. Leültünk egy lépcsőre, hogy megvárjuk, amíg felgyújtják, de nem nagyon akart kibontakozni a dolog. A színpadon elindult a műsor, egy borzasztó eunuch rázta magát zenére, száriban. Azt hiszem, az ilyenkor hagyományos Shakira szólt a hangfalakból a névleges teljesítmény háromszorosával. Aztán egy másik eunuch táncikált, mondjuk ő tényleg valami hagyományos előadást tartott, a fején egyensúlyozott egy vízhordó edényt. Ez még nem lenne nagy szám, mindenhol látni ilyesmit, úgyhogy alárakott egy vizespoharat, majd szép lassan felpakoltak rá még vagy kilenc másik edényt is.
A máglya csak nem akart kigyulladni, viszont elkezdtek megérkezni a talajrészeg fiatalok, már tiszta festékesen. Ugyanis ez az a fesztivál, amikor mindenkit megdobálnak festékporral, illetve lespriccelnek festékkel. Valamint ez az a két nap, amikor lehet alkoholt fogyasztani, és hát ezt senki nem hagyja ki.
Szóval leléptünk még gyújtás előtt. Ez az éjszaka is hasonlóan telt, mint az előző.

 

 

Címkék: india udaipur

62616 km, Udaipur

2010.03.20. 10:00 | Ahmet | 5 komment

Úgy döntöttünk reggel tovább is állunk. Kilenckor sikerült felkelnünk, következésképpen valamivel kilenc után jelentkeztünk ki a szállodából. A recepciós srác rögtön azzal fogadott, hogy lejárt az idő, fizetnünk kell, mert tegnap kilenckor jelentkeztünk be, és most meg már 9:25 is megvan (sok a szállodában 24 órás kijelentkezés van érvényben, ami a világ legnagyobb baromsága). Próbáltuk felhívni rá a figyelmét, hogy kb. 20 percről beszélünk, amiért szívesen fizetünk neki 5 rúpiát. Mivel ezzel nem értett vele egyet, egyszerűen otthagytuk. Jelentsen fel, ha gondolja, megvannak neki az adataink!
A buszállomáson kiderült, hogy fél órán belül van egy busz Udaipurba, de arra már nincs ülőhely, csak alvós. Mindegy, nem volt kedvünk várni, úgyhogy megvettük. A fickó átkísért minket a busztársaság irodájába (a kísért nem a helyes kifejezés, lógó nyelvvel rohantunk utána a cuccokkal), ahol aztán kiderült, hogy egy db. alvóshelyet adtak el kettőnknek, természetesen a kettő áráért. Próbáltuk leérvelni, hogy ez nem frankó, de reménytelen volt. A vonatra képtelenség jegyet kapni, az esti buszt meg nem akartuk megvárni. A buszon aztán kiderült, hogy a duplaágyas helyeken négyen ülnek, tehát még jól jártunk. Már induláskor csurig volt a busz, és folyamatosan szálltak fel rá az emberek. Azt kell, hogy mondjam, a mi helyünk még egész kényelmes volt. Leszámítva azt persze, hogy elfelejtettük rögtön az elején behúzni az ajtónkat, aminek az lett az eredménye, hogy a folyosón ülő emberek oda támasztották a fejüket, vállukat, az egyik még a cuccát is berakta. Amikor a talpamra támasztotta a fejét, lábujjmozgatással jeleztem, hogy ez nem OK, meglepődve nézett rám, hogy mi a gond. Az ebédszünetről visszatérve egy bácsi már bent is ült a helyünkön a motyójával, és láthatóan úgy gondolta, hogy betársul mellénk harmadiknak. Miután én is bemásztam, behúztam az ajtót, hogy egyértelműek legyenek a szándékaink.
Egyébként ahogy haladunk északra, úgy lesz egyre mocskosabb India. Az ebédlőhelyen volt ingyenes vécé, az emberek mégis körbeszarták az egész környéket, a szemét meg mindenfelé hegyekben állt. Valahogy a környezetükkel szemben teljesen igénytelenek, és ez nem pénz kérdése.
A busz 7 óra alatt tette meg az utat. Az egyik ellenőrzőpont előtt az összes olyan utast, akinek nem volt helye, leszállították, egy utánfutós traktoron utazva mentek át az ellenőrzőpontnál, aztán utána visszaszállhattak. Velünk is behúzatták a sötétített üveget, gondolom nem teljesen szabályos, hogy kettőnknek adták el az egy helyet.
Ezután már a tetőn is tömegek utaztak, ha akarnám se tudnám megmondani, hogy hány ember volt a buszon. Udaipurban valahol a nyomornegyed mellett raktak le, ahol azonnal megtaláltak az irdatlan mocskos kölykök tollat, kekszet, rágót követelve. A hátizsákjainkat ha lehet, akkor még dzsuvásabban kaptuk vissza. Valószínűleg útközben valamikor kirakták őket a sárba. Mindegy, sokat már nem lehetett rontani a helyzeten, a pakisztáni olajos pác óta így is-úgyis ocsmányul néznek ki, hiába mossuk őket. Az biztos, hogy Indiában nem lesz mosatás, mert az itteni dhobik úgy mosnak, hogy áztatás után kőhöz csapkodják a cuccot. Ha van rajta gomb vagy csat, ha nincs. Nem venném jó néven, ha eltörnének a csatok, mert a nélkül gyakorlatilag használhatatlan a hátizsák.
Azonnal jól látszott, hogy egy turistás városban járunk, mert a riksát nem sikerült kellőképpen lealkudnunk. Természetesen ez is bepróbálkozott, hogy az a szállás, amit kinéztünk, azt nem jó, ő tud egy jobbat. Már nagyon rutinosan álljuk a sarat, mondtuk neki, hogy azért csak vigyen oda. Egész olcsón kaptunk szobát, maga a ház is tök jól néz ki. Egyetlen hibája, hogy nincs konnektor a szobánkban.
A városnak egyébként teljesen mediterrán hangulata van, ez az első igazán jó hangulatú indiai város. Kis zegzugos utcácskái vannak, ezerszer lemeszelt házakkal, melyeknek alsó szintjében butikok vannak (történetesen ugyanazokat a dolgokat árulják, mint Hampiban), az épületek tetején meg éttermek kilátással a tóra meg a palotára. Ki is próbáltunk egyet, de azonnal meg is bántuk. A kaja, amit felszolgáltak nem volt friss, rögtön vacsora után kavarogni kezdett a gyomrom, rá is mentem azonnal Bolus Adstringenssel (Bónusz Absztinens).

 

Címkék: india udaipur