Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


17816 km, Turpan

2009.07.27. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Reggel kilenckor csörgött a szállodai telefon. Biztosra vettem, hogy téves hívás, de azért felvettem, mert nagyon idegesítő, ha csörög a telefon. Egy fickó kezdte darálni benne, hogy megy egy csoport megnézni a környékbeli látnivalókat és van még hely, ha érdekel. Érdekelt, mivel ezekhez másképp nem lehet kijutni, csak ha az ember kibérel valamit. Negyed óra múlva már lent is voltunk az előtérben, hogy aztán még várjunk vagy fél órát. A mikrobusz üresen érkezett és elvitt minket a legközelebbi romvároshoz, ahol már a csapat bent nézelődött. Mondták, hogy minket majd este visszahoznak. A kiérkező társaság nem volt túl lelkes a hellyel kapcsolatban. Leginkább azt szűrtük le, hogy hát az ezerötszáz év rajta hagyta nyomát a romokon.

A társaság két kínaiból, két amerikaiból, egy japánból, meg így már belőlünk állt. A következő megálló igazából ismeretlen volt és ez nagyjából végig így is maradt. Mindig megálláskor derült ki, hol is vagyunk. Az egyik kariznál álltunk meg, ami ugyanaz, mint a qanat Iránban, földalatti öntözőcsatorna. A belépővel jól megvágtak, ami önmagában nem lett volna akkora gond, de amit cserébe látni lehetett, az elég sovány volt. Alapvetően ezek a csatornák nem túl látványosak, már csak azért is, mert a föld alatt vannak és nagyon szűkek, így aztán az egyiket szakaszt kiásták és megcsinálták kicsit nagyobbra, üvegszálas műanyagból. Végig lehetett ballagni a kis patakocska mellett és megnézni, ahogy a műanyag emberek éppen ássák ki a műanyag földet, meg ahogy a műanyag ökrök a felszínre húzzák azt. A végén be lehetett nézni egy eredeti szakaszba, aztán jött a lényeg, a bazár. Ez sokkal hosszabb volt, mint maga a kariz, amit meg lehetett nézni, tele mindenféle remek dologgal, mint például krokodilbőr prémkesztyű.
Innen az Emin minaret mentünk. Itt már mindenki óvatos volt, és senki nem vett a horribilis jegyekből, hanem megelégedett a látvánnyal kívülről is. Sajnos Kínában elharapódzott a belépőjegyek árának nevetséges megemelése. Mindenért pénzt kérnek, és ha lehet akkor jó sokat. Ha nem lehet, akkor is jó sokat kérnek.
Sok időt nem töltöttünk el itt, mentünk tovább a Gaochang romokhoz. Ez is egy romváros, ez is régi, és ezen is jól látszik, hogy nagyon régi. G-vel bementünk, de a japán Joshin kívül más nem vállalta be a borsos jegyárat. Sajnos túl sokat nem lehetett látni, bár a város valaha tényleg hatalmas lehetett, mára leginkább csak a külső falak állnak, az épületek vályoggumókká olvadtak az esők miatt. Sok eső nincs egy évben, de sok év az volt. Egy órát töltöttünk el a romok között, ami pont elég is volt, mert jó meleg lett, annak ellenére, hogy reggel még az eső is esett és folyamatosan borult volt az ég. G közben nem is érezte jól magát, az előző napi kaja nem tett neki jót, pedig gombócból én ettem egy tonnával.
A romoktól az ezer Buddha barlangjához mentünk. Meg kell hogy mondjam, ez se volt akkora durranás. Pár barlang, vagy épület, amiknek a falait Buddha festmények borították. Mára persze a legtöbbnek kikaparták az arcát, meg magától is lepotyogott, másik része meg alig volt látható, mert le volt kenve sárral. Nem tudom miért, de nem úgy tűnt mintha ezer év pora lepte volna be. Körben a hegyek viszont jól néztek ki. Sajnos a fények nem voltak a legjobbak, de akkor is marsbéli volt a táj. Minden vörös szikla és homok, növény meg egy szál se.
Útban a következő hely felé megálltunk a lángoló hegyeknél, amelyek valami könyv és valami legenda miatt híresek, de igazából azért nem volt nagy élmény. Inkább az volt látványos, hogyan akarnak azért is pénzt kérni, hogy valaki megnéz egy hegyet. Ástak ugyanis egy nagy gödröt parkolónak, amiből nem lehet kilátni. Viszont jó pénzért ki lehet mászni egy placcra, ahonnan igen. Persze arról a területről cseppet sem lehet jobban látni, mint az út mellől, ahol mi álltunk, de hát legyen ez annak a baja, aki pénzt ad azért, ami ingyen van.
Egyébként a következő hely ahol megálltunk a nap fénypontja volt, egy étterem a szőlőlugas alatt. Bekajáltunk és beszélgettünk egy keveset, majd visszavittek a városba. Kiderült, hogy mindenki abban a szállodában lakik, ahol mi is, nem is értem, hogy miért csak reggel kilenckor keveredtünk a csoportba. Minket még el akartak vinni a Jiahoe romokhoz, amit reggel nem láttunk, de lemondtunk róla, elég volt mára a horribilis belépőkből.

 

 

Címkék: kína turpan

17678 km, Turpan

2009.07.26. 10:01 | Ahmet | 2 komment

A reggel még mindig a buszon kezdődött. Nyolc körül lehetett pisilni, szintén a sivatag szélén, férfiak balra, nők jobbra módszerrel, majd hajtottunk tovább. Őszintén szólva esetenként jobb a sivatagban pisilni, mint egy fizetős kínai WC-ben, márcsak a higiéniai körülmények miatt is.

24 óra elteltével minket, és még két embert, akik szintén Turpanba igyekeztek, kiraktak egy elágazásnál, de aztán meggondolták magukat, és mégis bevittek valami buszállomásig. Egy nap fekvés után olyan volt járni, mintha most hoztak volna le valami űrállomásról.
Innen iránytaxival mehettünk Turpanba, ami még legalább egy óra volt. A buszállomással szemben raktak le, ami pont jó volt, mert ott néztünk ki szállást. Igaz egy fickó már várt ránk, hogy közölje, az a szálloda zárva van, de pont szembe van egy, aminek dolgozik, és az jó olcsó. Végül is az ár amit mondott elfogadható volt, de azért még egy kicsit alkudtunk belőle.
A szobában még légkondi is van, amit azonnal bekapcsoltam, és eldőltünk. Turpanban éppen nagyon meleg volt, de közel sem annyira, amennyire lehetne, mert borult volt az ég. Egyébként Kínában itt mérték a legmelegebbet, majdnem ötven fokot. Erre nagyon nem vágytunk.
Megérdeklődtük az internetet, de nem bíztattak, a kormány nem tökölt sokat, egész Xinjiangban lekapcsolták. Azért elballagtunk egy internet caféba, de tényleg nem volt és tippek szerint még legalább egy hétig nem is lesz. Visszafelé egy talponállószerűségben bedöntöttünk egy üveg sört, a sör meg egészen bedöntött minket. A szállodában megpróbáltunk SMS-t küldeni, hogy élünk, de az sem sikerült. Kísérletet tettünk még egy telefonálásra is, de az sem sikerült. Vagy ez is le van tiltva, vagy csak a hülye kínai rendszer miatt nem sikerül magyar telefonnal hazaszólni, hogy nem kell aggódni miattunk.
Délután még egyszer kimerészkedtünk, hogy bevásároljunk. A szemközti bazárban először is szandált akartunk venni G-nek, de ez reménytelennek tűnk, mert szandálból csak magassarkú tipegős volt, ami nem igazán ideális sétáláshoz. Helyette igénytelen papucsokat nézegettünk, fröccsöntött virággal, de az meg nem volt megfelelő méretben. Végül vettünk egy isteni jól kinéző fatalpú papucsot. Prímán kopog, nem kell tartanom attól, hogy elhagyom G-t, mert mindig tudom merre jár.
Még egy feladat volt, hajnyírót kellett venni, ami sikerült is, gyakorlatilag az áruházi ár feléért. A használati utasítás elolvasásához leültünk egy kifőzdében, ahol rendeltem pár „gombócot”. Azt hiszem nálunk tortellini néven lehet kapni és azt állítják róla, hogy olasz kaja. Ha valaki venne, ne tegyen rá ketchupot, meg sajtot, mert igazán pocsék lesz, inkább egy kis Erős Pistát, meg szójaszószt javasolnék. Egészen pontosan négyet rendeltem az egyik fajtából, négyet a másikból. Azt hiszem a néni értette, amit mondtam, de az agya visszadobta az üzenetet, azzal, hogy hülyeség, és inkább összerakott valami értelmesebbet. Szerinte kettőnknek kevés volt a 8, biztos negyvenre gondoltam, hát kifőzött annyit, majd boldogan elém rakta a hatalmas tányért. G meg röhögött, hogy akkor most egyem meg. Megettem. Nem volt rossz, de tényleg elég lett volna kevesebb is. Úgy láttam, a kínaiak elégedettek voltak a teljesítményemmel.
Mi viszont nem voltunk elégedettek a kínaiak teljesítményével, mert közben kiolvastuk a használati utasítást. Remek kis mondatok, kitűnő kifejezések tárháza. Kiemelném talán az alábbi mondatot: „This machine while working would be tiny and tiny to have fever, this donot affect its function.”
A megtömésem után egy kicsit járni kellett, így megkerestük a sétálóutcát, ami nem volt túl szép, viszont egy szőlőlugas fedte, ami igazán kellemes. Kb. idáig jutottunk, mire G új papucsa feltörte a lábát. Egészen pontosan kitartó munkával ledörgölte a bőre felét. Gondosan beragasztottuk és mentünk még száz métert, majd visszavette a szintén kínai strandpapucsot, amit alapesetben zuhanyzáshoz használ. Kéne még egy nejlonszatyor az igazi magyar imázshoz. Egy újabb sört vettem be, G meg egy gyümölcslevet, csakhogy túléljünk, majd tettünk egy próbát a szemközti ATM-mel. Szerencsére ez beszélt angolul, és még kicsit több pénzt is lehetett kivenni belőle, mint az előzőből. Kína sajnos nem olyan olcsó, mint szeretnénk, de még csak annyira sem, mint volt néhány évvel ezelőtt.
Este megnyírtam magamat, működik a nyíró, és bár érzékeltem tiny and tiny fevert, valóban nem befolyásolta a működését.

 

 

Címkék: kína turpan