Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


52082 km, Tidei

2010.02.16. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Azt hiszem, egy viszonylag jómódú családnál aludtunk. Az emeleten kaptunk szállást, külön szobában. Fejenként három pokrócot kaptunk, lehet, hogy ezzel a teljes pokróckészletüket megkaptuk. Kellett is, mert hajnalban nagyon hideg volt. Nagyon korán ébredtünk, nem is egyszer. A földszinten ugyanis éjszaka az állatok laknak. Például egy kakas, amelyik egész éjjel kukorékolt. Ez a hajnali kukorékolás, ez egy városi legenda. Nyomják éjjel-nappal. Konkrétan ez a dög azt csinálta, hogy kukorékolt, aztán választ várt a falu többi kakasától. Ha nem válaszoltak, akkor a harmadik után abbahagyta. Ez volt a jobbik eset, mert ha jött válasz, akkor egy darabig eldumálgattak. Közben a bivaly nagyokat sóhajtozott. Lehet, hogy ő is aludt volna. Megfordult a fejemben, hogy lemegyek és kitöröm a kakas nyakát, aztán majd reggel megalkuszunk az árára. Volt más létforma is környéken. G tüsszentésére kétségbeesetten menekülő patkányok zaja volt a válasz. Mi nem érdekeltük őket, csak a száradni kirakott magok.

Aztán felkelt a nap is, meg mi is. Vezetőnk csinált egy jó kis reggelit a család konyhájában, ami a magyar nyári konyhák megfelelőjeként egy bambuszkunyhó a ház mellett.
Napi gyaloglásunk kezdeteként átvágtunk a falun. A házak mindenféle rendszer nélkül vannak elszórva a bambuszerdőben. Itt minden a bambuszról szól, mindenki kosarat fon. Azt már korábban megállapítottuk, hogy a bambusz mindenre jó, olyan, mint a nejlonharisnya és a drót együttvéve (G nagymamája mindent dróttal, az én nagymamám nejlonharisnyával javított meg).
Némelyik bambusztörzs oldala végig volt luggatva. Megtudtuk, hogy az a bambusz, amelyik egyenetlenül nő, az jó eséllyel kukacokat rejt. Ezeket kibányásszák az esős évszakban, és megsütve megeszik. Fúj, mi!? Pedig nem biztos, hogy annyira rossz.
Mikor indultunk, a falusiak már vissza is értek a pocsolyától, ahol a vizet merítik. Akinek jobban megy, az ökrösszekérrel hoz vizet valami olajoshordóban. Gondolom, nem hétkor keltek, mint mi, mert a tavacska elég messze van. Vezetőnk azt mondta, hogy jól fel kell forralni, de mikor megkérdezte, a helyiek azt mondták, nem forralják, jó az, ahogy van. Szóval vizet nem ittunk, csak teát. Ez a jó a teában, muszáj felforralni a vizet hozzá, meg az, hogy nem kínálnak zavaros vízzel, hanem teával. Továbbá az is kitűnő, hogy az ember nem gondolkodik rajta, hogy mitől barna. Elfogadja, hogy a tea barna, és ami úszik benne, az tealevél.
Az út kevésbé volt fárasztó, mint az első. Most is mentünk ugyan fel-le, de nem volt egyetlen hosszú, kegyetlen mászás sem a napon. Erdő egyébként nem sok maradt a környéken. Ennek is köszönhető az erózió, ami hatalmas vízmosásokat meg kisebb földcsuszamlásokat hagy maga után. Így aztán a termés is egyre gyengébb, egyre nagyobb területet kell megművelni. A lemosott talaj meg mind az Inle tóban köt ki, ami ugyan kisebb nem lesz, de érezhetően egyre sekélyebb. A helyenként öt méter mély vízmosásokat elnézve nem fog túl sokáig tartani, míg nem marad belőle semmi, csak valami mocsár. Ehhez az is hozzájárul, hogy egyre inkább használják a rovarirtó szereket és a műtrágyát. Az egyik a halakat fogja kinyírni, a másik miatt meg majd mindent beborít a hínár. Szép remények! A legtöbb helyen azért még hagyományos módon trágyáznak. A trágyát kosarakkal összehordják, hamuval és földdel keverik, majd némi komposztálás után kihordják a földekre. Tulajdonképpen jobban nem is nagyon lehetne csinálni. Ha egyszer tényleg elterjednek a kényelmesebb műtrágyák, annak nagy bukta lesz a vége, mert ez a keverék sokkal jobb a földnek, pláne ennek a poros vacaknak, ami itt van. Nyáron, mikor szakad az eső, sártenger az egész környék. Még most is látszik, hogy amerre a bivalyok járnak, az utat arasznyi mély lábnyomok tarkítják. Télen, a szárazság idején betonkeményre szárad, és a szekerek kereke alatt porlik. Mintha púderban járnánk, minden lépés hatalmas porfelhőt ver fel, ami mindent beborít.
Az ebédünket megint egy véletlenszerűen kiválasztott család konyhájába készítette el emberünk. A család egyébként mészégetéssel foglalkozott, ezt jól bizonyították a fehér lábnyomok is, meg a ház földszintjén tárolt égetett mész.
A környék kicsit szerencsésebb volt, mint a tegnapi, nem messze volt egy patak. Mi is kereszteztük a patakot, ahol asszonyok fürödtek, mostak, egy kislány meg éppen a kannáit töltötte vízzel. Nem mondom, hogy bármilyen előírásnak megfelelt volna a víz, de legalább ránézésre tiszta volt, és már ez is jelentős különbség.
Jópár falun áthaladtunk, az egyikben egy tehén annyira kétségbe esett, hogy a kötelét eltépve menekült, pedig ő bent volt egy kertben, mi meg kint az utcán. Nem tudom, mi lehet ilyen rémisztő bennünk. Lehet, hogy a szagunk. Ez már a második nap volt, tehát lehetett belőle bőven.
Érdekes elnézni, hogy dolgoznak az emberek. Egy öreg néni kézi malommal őrölt valamit, de voltak még szép nagy famozsarak is minden ház udvarán a rizs hántolására, illetve őrlésére is. Attól függően, hogy mi a cél, különböző törőket használnak. Van lapos, és van hegyes végű is, attól függően, hogy csak hántolni akarnak, vagy őrölni. Azt hiszem, mindkettő igen fáradtságos munka.
Estére megérkeztünk egy kolostorba, ahol az éjszakát töltöttük. Itt már sok volt a turista, mert minden túravezető útba ejti ezt a helyet éjszakai szállásként. Ennek megfelelően van egy jobban ellátott bolt is, viszonylag hideg sörrel. A konyhában folyamatosan ezer guide és szakács serénykedik, hogy a napi gyaloglásuk után a magukkal cipelt élelmiszerből még vacsorát is főzzenek a fáradt túrázóknak.
Beszélgettünk a többi túrázóval, például arról, hogy milyen nehéz itt az élet. Az egyik német srác azonnal be is mondta, a XIX. század romantikus baromságát: „de boldogok”. Mert az egyszerű emberek azok boldogok. Szeretem, mikor valaki ilyeneket jelent ki azok után, hogy két hetet eltöltött egy országban, vagy látott egy szakadt ruhában mosolygó koszos gyereket. Mégis mi a franctól lennének olyan boldogok? Hogy nincs egészséges ivóvíz, vagy orvosi ellátás? Hogy háromévesen már a hátukra kötik a fél éves testvérüket? Hogy öt évesen már a bivalyt viszik legelni, hét évesen egyedül kiküldik őket aratni? Hogy ünnepeken jut valami a rizs mellé? Vagy csak attól boldogok, hogy nem tudják, milyen szarul élnek? Egyáltalán még ha éppen boldogok is, ez egy igen relatív boldogság, és talán nem kéne kijelentenie olyasvalakinek, aki pár hét múlva visszamegy a fűtött lakásába és esténként egy sörrel a kezében nézi a meccset.

 

Címkék: myanmar tidei