Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


50964 km, Thansan

2010.02.06. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Reggel egy fél órával korábban keltünk a tervezettnél, két dolognak köszönhetően: egyrészt mert ennyivel ébredtem a vekker előtt, másrészt mert úgy emlékeztem, hogy hétre állítottuk.

Ennek a tévedésnek csak annyi előnye volt, hogy a túra indulása előtt elmehettünk vizet meg valami kekszet venni. A csapat nem volt túl nagy, rajtunk kívül még egy srác jött, meg a vezetőnk. Persze nem az volt a vezető, akivel megegyeztünk, hanem a fia, de ő is jól beszélt angolul.
Rögtön a város szélén megálltunk, hogy benézzünk a tésztagyárba. Egy nyitott oldalú helyiségben voltak elhelyezve a gépek. Tulajdonképpen a gyár modernsége kimerült abban, hogy a korábban kézzel hajtott dolgokat most villanymotor tekeri.
A kész tésztát kiakasztják száradni, úgy, mint a ruhákat. Talán annyi a különbség, hogy a ruhákat nem az út mellé rakják, mert borzasztóan porosak lesznek. Amúgy kóstoltuk már az itt készülő tésztát, konkrétan tegnap neveztük el meglehetősen pocsék tésztalevesnek.
A gyár mellett megy el a vasút is, amit egyszer szeretnénk igénybe venni, de lehet, hogy racionális okok miatt elmarad. Például a Hsipaw-Mandalay távot szerény tizennégy óra alatt teljesíti a vonat, míg busszal hat óra. És hát a beszámolók, valamint a megtekintett sínek alapján erősen rázós tizennégy óráról van szó. Egyébként is a vonatjegyet dollárban kell fizetni, ami aztán az állam, vagyis a kormány zsebébe vándorol. A helyiekre persze ez nem vonatkozik, és ők jelentősen kedvezményesebb tarifával is utaznak. Buszokon nincs ilyen kettős árazás, a helyieknek így aztán elég nagy érvágás az ilyesmi. A legtöbb falusi évente talán egyszer jut el Mandalaybe, és ez még nem is egy elszigetelt környék. Az elszigetelt környék az nemcsak nekik az, hanem nekünk is.
Szép lassan ballagtunk el a várost körülvevő rizsföldek között. Ilyenkor télen, mikor nincs szezonja a rizsnek, egészen hazai jellegű a táj. Karfiol, bab, borsó és hasonlók nőnek mindenfelé. Persze bárhol felbukkanhat egy banánfa, vagy egy csokornyi bambusz, ami hamar eloszlatja az illúziót.
A hegyeket elérve megkezdtük a kapaszkodást felfelé, ami gyakorlatilag az egész napot kitette. Először egy shan faluban álltunk meg, ahol a boltban, - ami tulajdonképpen kocsma és étterem is -, ettünk egy korai ebédet. Természetesen tésztalevest, amihez ittunk egy sört. A falvakban csak kínai Dali sört lehet kapni, mert az a legolcsóbb. Ugyan már dél volt, a sör még kellemes hideg volt az éjszakai hidegek miatt. Hajnalban lemegy tíz fokig a hőmérséklet, hogy aztán nappal újra felmenjen valahova harminc környékére.
Árnyékban még nappal is elég hűvös van, úgyhogy a földúton felfelé kapaszkodva izzadtunk, de egy napmentes helyen lepihenve kellett a pulóver.
A következő falu is shan volt. Természetesen ahány nemzetiség, annyi nyelv, annyiféle köszönés. Elég reménytelen az ember helyzete, de szerencsére vezetőnk súgott, és hát a helyiek örültek annak a pár szónak, amit képesek voltunk kinyögni.
Megint a boltban tartottunk pihenőt, majd néhány csésze tea után körbejártuk a falut. Itt áram nem volt, de bádogtető már igen. A shanok közül még hordják páran a népviseletet, a palaungok már csak ünnepekre veszik elő.
A falvakban kicsit nagyobb a szabadság, mint a városokban, elég nehéz lenne ugyanis kémeket beépíteni, a falusiak meg nem fognak drága pénzen beutazni a városba, hogy feljelentsék a szomszédot. Nálunk biztos megtennék. Bár a szólásszabadság kevés, valamiből meg is kell élniük, és így ránézésre, ez éppen hogy teljesül. Érdekes módon a falvak egész szépen gondoskodnak a saját ellátásukról.
A kormány hülyeségeit leszarva kétévente demokratikus választások keretében megválasztják a falu vezetőjét, akihez az adó befolyik. Az ő feladata, hogy a pénzt elossza. Így építenek iskolát, vagy biztosítanak oktatást azoknak, akik nem tudják megengedni azt a luxust, hogy vegyenek pár füzetet, meg tollat. Gondolom, nem lehet rossz üzlet a falu vezetőjének lenni, erre utal a szép nagy ház, amiben lakni szoktak. Dea mandátumuk csak két évre szól, így túl pofátlanul nem lehet lenyúlni a közvagyont, mert folyamatosan nyakukon a következő választás. Egyébként 2010-ben választások lesznek Myanmarban, ami errefelé ritkábban fordul elő, mint a napfogyatkozás, bár pont az is lesz mostanában. A legutóbbit csúnyán elbukta a kormány, de bemondták, hogy „Nem ér a nevem, káposzta a fejem” és ezzel aztán elintézettnek tekintették a dolgot, és maradtak továbbra is ők a vezetésben. Egyesek szerint az a választás csak arra szolgált, hogy elődugja a fejét az ellenzék, akiket aztán csak be kellett gyűjteni és lesittelni.
A mostani választást jobban előkészítették. Például először is megváltoztatták az alkotmányt, amit népszavazás keretében sikerült is hitelesíteniük, mivel a legtöbb embernek fogalma nem volt, hogy miről szavaz, vagy hogy miért is fontos a kérdés. Tulajdonképpen a kérdés amúgy is csak az volt, hogy akkor jó lesz-e az új alkotmány. A legfontosabb változtatás az volt, hogy nem lehet kormányfő nő, civil és olyan, akinek a házastársa külföldi. Az ellenzék vezetője, Aung San Suu Kyi történetesen nő, civil, és angol férje volt. De ez nyilván csak véletlen, mint ahogy az is, hogy hosszú évek óta házi őrizetben van. Ahhoz azért túl népszerű, hogy csak úgy lesitteljék, vagy eltegyék láb alól.
Ezután újabb mászás következett, bár a legtöbb csoport ebben a faluban szokott éjszakázni, mi továbbmentünk a következő faluba, mivel a táj ezen a szakaszon a legszebb. Vezetőnk szerint egy óra gyaloglás volt hátra még, de valahogy úgy alakult, hogy kettő lett. Összesen 24 km-t nyomtunk le, bár a GPS kilométer-számlálója nem sokat ment előre. Ennek az az oka, hogy 5 km/h alatt úgy veszi, hogy állunk, akkor is, ha mutatja, hogy megyünk. Ez még egy régi csökevénye a GPS-eknek.
A legyalogolt távolságnak megfelelően mindenki alaposan leült, és úgy is maradt. Végül egyedüli jelentkezőként én mentem el a vezetőnkkel körbenézni a faluban. G éppen levette a bakancsát meg a zokniját, útitársunk meg vietnámi balzsammal kenegette térdszalagjait, amik már induláskor sem voltak tip-top állapotban.
Egész jó vacsorát kaptunk, bár útitársunk kissé csalódott volt, hogy a beharangozott hús disznó volt, izraeliként inkább lemondott róla. A helyiek nem hiszem, hogy gyakran ennének húst, sőt még a vacsoránk vega része is ritkaságszámba mehet.
Az éjszakát a falu vezetőjének házában töltöttük. Habár nagy jövés-menés, rendrakás kezdődött, mikor megérkeztünk, nem nagyon foglalkoztak velünk. Valószínűleg elég gyakran jönnek külföldiek. Mostantól már nem annyira váratlanul fognak beállítani a csoportok, két hete van telefon is a faluban.

 

Címkék: myanmar thansan