Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


27055 km, Suzhou

2009.09.01. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Mivel külön női, illetve férfi szobában vagyunk elszállásolva, nem nagyon tudtuk szinkronizálni a felkelést, de hát az évek mit tesznek, gyakorlatilag egyszerre keltünk. Eltúráztunk a Renmin Luig, ahol felszálltunk az első buszra, ami a vasútállomásra ment. Ugyan nem vonatozni akartunk, de a Tongliba tartó buszok is valahonnan onnan indultak. Keresgéltünk, meg kérdezősködtünk egy darabig, mire meglett a megfelelő buszmegálló. Ott aztán rögtön vehettünk belépőjegyet a faluba, ami mellé ingyen járt a busz. Ez van, már a falvakba is kell belépő, de legalább benne foglaltatik néhány hely meglátogatása is. A faluig gyakorlatilag végig lakótelepek és ipari negyedek közt buszoztunk. Megérkezve gyorsan ettünk egy jégkrémet, mert úgy gondoltuk, hogy az jót tesz a 38°C ellen. Annyira nem használt, de megtudtam, hogy van mogyorós jégkrém. Úgy értem, mogyoróból készült. Sok íze nem volt. A buszállomástól urasan, riksával mentünk a faluba. Elég hülye érzés, mikor a bringát tekerő ember a híd előtt leugrik, hogy felhúzzon minket a híd tetejéig, ahol aztán visszaül. Azzal nyugtattam magunkat, hogy autót összeszerelni is fáradtságos meló, csak azt nem látjuk, mikor a taxiban ülünk.

Emberünk rögtön az egyik múzeumnál rakott ki, ami tulajdonképpen valakinek a rezidenciája volt. Nem rosszak ezek a házak. Általában több épületből állnak, meg kertből vagy kertekből. Ennek történetesen még saját kikötője is volt, mivel Tonglinak nemcsak utcái, hanem csatornái is vannak. Régen Suzhou is hasonló volt, csak ott már lelkesen betemettek egy csomót. A csatornák természetesen a Nagy-csatornához kapcsolódnak, amin még ma is van hajóforgalom, néhány igen durván leterhelt uszály formájában.
A falu, vagy inkább városka nagyon kellemes hangulatú, bár a turistabazárok és a nyomulós éttermek keményen dolgoznak rajta, hogy ez elmúljon. Céltalanul bóklásztunk a csatornák mentén, nézve ahogy az egy evezős csónakokkal furikázzák a turistákat.
Az evező a csónak hátuljában van, és ahogy oda-vissza mozgatják, előrehajtja a csónakot. Így elmondva, meg nézve is elég egyszerűnek tűnik, de amikor arra gondoltam, hogy vajon hogy kanyarodnak, mindjárt előjött a meghajtás problémás része. Persze abból, ahogy kanyarogtak egyértelmű volt, hogy nem okoz nekik gondot a finom irányítás. Nekem biztos okozna a durva is.
Az egyik híd mellett egy halászcsónak állt, rajta tikkadt kormoránok üldögéltek. Időnként megjelent egy néni, és betuszkolta a madarakat a vízbe, vagy lelocsolta őket, hogy mégse kapjanak hőgutát. Gondolom szerencsétlenek maguktól is belemásztak volna a vízbe, ha nincsenek kimadzagozva a csónakhoz. A kormoránnal való halászat arról szól, - ha valaki nem ismerné – hogy a madarakat hagyják halászni, csak a nyakukra kötnek egy madzagot, amitől nem tudják lenyelni a halat. Azt a halász elveszi tőlük, csak egy részét kapják meg annak, amit fognak. Az nyilvánvaló, hogy a halásznak ez miért jó, de van előnye a madár számára is. Nevezetesen az, hogy nem kell félnie a ragadozóktól.
Séta közben persze megnéztünk minden megnézhető házat, amibe belebotlottunk, bár volt amelyiket csak futólag. Például a kínaiaknak mániája a tájkép. Szeretnek kirakni kőlapokat is, aminek a mintája valamilyen tájképre emlékeztet. Belefutottunk egy ilyen kiállításba az egyik helyen. Jó, hogy megnéz az ember egy kőlapot, és felkiált, hogy ez pont olyan, mint egy domb fenyőkkel, és akkor örül, de hogy megnézzen százat, ahhoz nagyon elvetemültnek kell lennie, vagy lehet, hogy csak kínainak.
Ennél sokkal érdekesebbek voltak a gyökerekből faragott szobrok. Ezek gyakran magukba foglalják azokat a köveket is, amiket a gyökér körbenőtt. Néhány szobornál az volt az érzésem, hogy már célzatosan nevelték a fát, úgy, hogy a gyökere érdekes legyen. Mondjuk kőre ültették, vagy dézsába, amiből aztán pár év múlva csak ki kellett szedni az asztallap alakúra nőtt gyökérzetet, lekérgezni, rátenni egy üveglapot és kész is volt.
Jól néz ki egy ilyen asztal, de úgy vagyunk vele, mint a zsiráffal: tetszik-tetszik, de otthonra nem kéne.
A végére hagytuk, mivel korábban nem találtuk meg, a Kínai Szex Múzeumot. Ez Kína első és egyetlen szexmúzeuma. Nagyjából 5000 év tárgyait foglalja össze. Érdekes kiállítás és egyáltalán nem a pornográfiára megy rá. Azért egy-két tárgy feliratával szaktudás nélkül is vitatkoztam volna. Például hiába írják oda, hogy a pénisz alakúra faragott kő szakrális célokat szolgált akárhányezer éve, ha még ma is látszik, hogy milyen szépen ki van fényesedve. Összefoglalva az egészet: nincs új a Nap alatt.

 

 

Címkék: kína suzhou

26969 km, Suzhou

2009.08.31. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Űrhajó vagy sem, nem aludtunk jól, de legalább reggel hétre meg is érkeztünk Suzhouba. Kikecmeregve a vonatból, már sejtettük, hogy meleg lesz, mert bent ki volt írva, hogy kint 32,2°C a hőmérséklet. Annyi volt. Mint egy fejberúgás, így közvetlenül ébredés után.

Kint aztán lepakoltunk, hogy kitaláljuk merre- és hogyan tovább. Persze azonnal megrohantak, hogy vinnének várost nézni. Nyilván erre vágyik az ember reggel. Inkább taxiba szálltunk, hogy ne kelljen szenvedni a sok cuccal át a városon.
A sofőrnek megmutattam a címet kínaiul, nagy lelkesen bólogat, hogy ismeri a helyet. Rövid taxizás után meg is álltunk, mutatta, hogy a sétálóutcán van a hotel rögtön balra.
Persze nem volt ott, tök máshol voltunk. Kinyitottam az útikönyvet megnézni, hogy hova hozott. Hát látom, hogy a címmel - amit erősen mutogattam – szemközti oldalon van egy templom leírása, hát oda vitt el minket a drága ember. Nem tudom, hogy miért gondolja valaki, hogy létezik olyan ember, aki a fülén is hátizsákkal reggel hétkor lekecmeregve egy vonatról Taoista templomba akar menni. Komolyan, minden taxis vagy hülye, vagy bunkó, de ezeket a tulajdonságokat akár kombinálni is tudják! Nem vizsgáltuk meg a világ összes taxisát, de elég nagy a minta, hogy lassan reprezentatívnak mondhassuk.
Gyalog indultunk a szálloda felé a még gyakorlatilag alvó városon keresztül. Úgy néz ki, hogy mint egy rendes délvidéki városban, itt sem nyit ki semmi tíz előtt.
A szállodában aztán közölték, hogy csak dormitory van, kétágyas nincs. Mindegy, csak legyen valami. Ja, és a női szobához pillanatnyilag kulcs sincs, de majd G-t valaki beengedi és délutánra lesz kulcs. Valaki beengedte, valaki más meg kizárta amíg zuhanyozott. Szerencsére a ruháival együtt, így elindulhattunk várost nézni.
Suzhou a kertjeiről híres. Mi elsőnek azt vettük célba, amiről az útikönyv állította, hogy kevesen látogatják. Lehet, hogy nominálisan kevés a látogató, de az egy négyzetméterre eső kínaiak száma elég magas volt. A viszonylag kis kertben volt jó néhány pavilon, tó és sziklakert, meg természetesen kerek kapu és bambusz, ami nem hiányozhat.
A kertből a csatornák mentén - mert az is van még Suzhouba, bár a legtöbbet már betemették – elindultunk egy másik kertbe, ami talán a leghíresebb és legnagyobb a városban.
Nem volt rossz, de tulajdonképpen annyira extra sem volt. Lehet, hogy csak a sok látogató és az ellenük épített kis kerítések tették tönkre a hangulatát.
Következő megállónk egy pagoda mellett volt, de csak úgy kutyafuttában néztük meg, mert pofátlannak ítéltük a belépőt. Átvágva a városon az Iker pagodákhoz mentünk, ahol egyet fizet kettőt kap akció keretében tekintettük meg a látványosságot. Kellemes hely volt, emberek nélkül. Furcsa, hogy mindketten kiszúrtuk, hogy az egyik alacsonyabb. Aztán a táblát elolvasva kiderült, hogy tényleg az egyik csak 33.3, míg a másik 33,7 méter magas. Azt hiszem jó a szemmértékünk.
A városnézést egy hideg sörrel zártuk, mert nagyon megérdemeltük, azután, hogy tízegynéhány kilométert legyalogoltunk a közben 38°C-ra módosított hőmérsékletben. Sör után kicsit ledőltem aludni, hogy aztán csak vacsorázni ébredjek fel. Semmi nem pótolja a stabil, kényelmes ágyban alvást, pedig ennek ellentmond a kínai nép természete. A kínaiak bárhol, bármilyen pózban tudnak aludni. Láttunk már vonaton állva alvó embert, guggoló anyukát, gyerekkel az ölében aludni úgy, hogy a gyerek is aludt, bár neki is lehetetlen módon lógott a feje.

 

 

 

Címkék: kína suzhou