Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


71519 km, Shin Gompa

2010.05.20. 10:00 | Ahmet | 5 komment

Éjjel a várakozásoknak megfelelően dermesztően hideg volt, de egész jól viseltük, pedig az ablakunkon üveg helyett csak egy nylon volt.

A lányok nagyon lelkesek voltak este, ötkor akartak kelni. Próbáltam lebeszélni őket róla, mivel teljesen felesleges ötkor kelni, ha a nap csak fél hatkor kerül elő. Ennek ellenére 5:15-kor megszólalt a szomszédban a vekker. Aztán 5:20-kor, majd 5:25-kor is. Éljen a szundi üzemmód, meg aki képtelen felkelni! Mi mindenesetre kikászálódtunk a vattapaplan alól. Kibotorkálva az ajtón teljesen tiszta égbolt meg egy vékonyka holdsarló fogadott, ami reménykeltő volt. Végre kihasználhattam a budi minden szolgáltatását, ami nem ért véget a lyukkal a padlón, ugyanis hátrafelé hatalmas ablak volt rajta, ami kilátást biztosított a völgy felé. Hogy valaki benéz, attól nem kellett senkinek tartania, ahhoz meredek volt a hegyoldal.
Megreggeliztünk, és indultunk, is, ha már ilyen korán felkeltünk. A lányok közül az egyik eléggé rosszul volt, ezért úgy döntöttek, hogy maradnak még egy órát vagy egy napot.
Este kérdeztük Nema Sherpát, hogy mennyi az út a hágóig, azt mondta, hogy neki két óra, amúgy három. Mellesleg 53 éves volt, és biztos vagyok benne, hogy simán felsétál két óra alatt. Úgy gondoltuk, hogy akkor négy óra alatt mi is felérünk.
Az út nem volt túl bonyolult, felfelé, mindig csak felfelé kellett menni. Már az indulásnál éreztük, hogy azért nem túl nagy a nyomás. Ezt azért a helyiek is érzik, csak nem séta közben, hanem főzéskor, úgyhogy mindenki kuktát használ, mivel fazékban talán már 80°C-on felforr a víz, abban meg nem lehet rizst főzni.
Lassan belejöttünk a baktatásba és szépen gyűrtük magunk alá a száz métereket, függőlegesen. Ugyan messze voltunk még az igazi magasságoktól, de így se volt egy délutáni séta a felfelé kapaszkodás. Rövidesen azt vettük észre mindketten, hogy légzésünk szokatlan ritmust vett fel, amire nem árt tudatosan is figyelni, mert nagyban megkönnyíti a gyaloglást. Bal lábra belégzés, akkora amekkora befér, jobbra kilégzés. Így fújtattunk felfelé apró lépésekkel. Működött is a dolog, mert apróbb pihenőktől eltekintve folyamatosan haladtunk. Néha azért meg kellett állni, rétegenként lehámozni a pulóvereket. Az elsőt azért kellett levenni, mert hamar kimelegedtünk, a második akkor jött le, mikor kiértünk a hegy árnyékából, és az addigi 1°C-ot hirtelen felváltotta a 12°C, ami hőségnek tűnt. Onnantól egy szál ingben folytattuk a zakatolást felfelé, egészen addig, míg fel nem támadt a szél, ami viszont hideg volt. Közben a hátunk mögött osont felfelé egy nagy felhő is, azzal fenyegetve, hogy mindent beborít, mire felérünk, elvéve a kilátást. Mielőtt azonban erre sor került volna, fordult egyet a szél, és visszafelé kezdte terelni a ködöt.
Aztán egyszer csak felértünk a hágóra. A látvány gyönyörű volt, a túloldalon egy tóban tükröződött a legközelebbi hegycsúcs, a távolban havas csúcsok, a legközelebbi dombocskán pedig imazászlók rengetege. Fel is másztunk erre a dombocskára, ami alig volt húsz méteres, de a teteje összességében 4653 méterre volt a tengerszinttől, és előkotortuk aprócska imazászlóinkat. Kifeszítettük őket a szélben, aztán élveztük a kilátást, csináltunk jónéhány fényképet. A szél megint fordult, jött a köd újra, de már nem bántuk, mi értünk fel először. A hegyoldalban előtűnt a francia fickó, akivel eddig minden nap találkoztunk, és rövidesen ő is felért az imazászlókhoz. Kicsit késve érkezett, már nem volt ugyanolyan tiszta az idő, de még így is gyönyörű volt. Kárpótlásul odaadtuk neki a maradék egy darab imazászlót, hogy neki is legyen mit kifeszíteni, aztán elindultunk lefelé, Gosainkund irányába.
Menet közben előkerült még néhány tó, az út kellemesen lejtett, széles volt, öröm volt lefelé sétálni.
Gosainkunban aztán az egyik turistaházban megálltunk pihenni, ettünk egy borzasztó palacsintát, és néztük a hihetetlen kilátást. Éjszakára nem maradtunk, még nagyon korán volt, inkább továbbballagtunk.
Az ösvény folyamatosan lejtett, de nem volt meredek, úgyhogy még órákkal később is négyezer méter felett jártunk. Közben azért a köd sikerrel elborított mindent, nem láttuk, csak sejtettük, hogy egy szinte függőleges sziklafal oldalán vezet az ösvény. Csak hallani lehetett, hogy a patak nagyon messzire van alattunk.
A következő turistaházat valahol négyezer méter környékén értük el, de még mindig korainak találtuk a letáborozást, úgyhogy törtünk tovább lefelé. A táj nem volt túl érdekes, köves pusztaság, ráadásul a köd miatt csak azt láttuk, ami egészen közel volt.
Lassan aztán a felhők alá ereszkedtünk, előkerültek a növények is, meg egy újabb turistaház, amiről nem is tudtunk. Itt is megálltunk enni valamit, itt is borzasztó volt, amit adtak. Úgy tűnik, hogy a hágó innenső oldalán nem tudnak főzni az emberek.
Folytattuk az ereszkedést egészen a Shin Gompáig, ahova háromnegyed öt táján érkeztünk meg, alaposan elfáradva. A fél héttől tartó gyaloglás alatt összesen 16,5 km-t tettünk meg, ami síkvidéki szemmel igen szánalmas távolság, de a helyiek elismerően nyilatkoztak a teljesítményünkről. „Mmm, nagyon gyors gyaloglás!” Tény, hogy a távban volt 900 méter fel, és 1000 méter lemászás.

 

Címkék: nepál shin gompa