Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


40062 km, Phonsavan

2009.11.14. 10:10 | Ahmet | Szólj hozzá!

Megint motort béreltünk. Pont olyat kaptunk, mint tegnap, csak kéket. Jobb lett volna egy Honda, habár ez a Kolao is valami Honda Vawe koppintás, csak néhány apróság nem pont olyan, ami azért számít. Például a fékpedál olyan magas, hogy vagy folyamatosan nyomom a féket, vagy kifordított lábfejjel ülök. A váltót nem tudom, hogy kellene szakszerűen kezelni, de a visszaváltás nem megy tökéletesen. Sarokkal szerintem senki nem is tud visszaváltani, viszont ezen a gépsárkányon, ha vissza akarok váltani, akkor először is G-t bokán rúgom. Persze ezt csak a második nap végén tudtam meg. Szegénynek már így is elég katasztrofálisan néz ki a lába. Tegnap sikerült megégetnie a kipufogóval, mert állítólag rossz irányba döntöttem meg a motort, miközben ő már megkezdte a leszállást. Mindent tagadok! A lábfeje barna pöttyösre sült le, mert a Crocs lyukacsos, továbbá visel néhány lila foltot és horzsolást, amit innen-onnan szerzett be.

Célként a huszonöt kilométerre lévő Hmong piacot tűztük ki. Nagy örömmel állapítottuk meg ugyanis, hogy kivételesen jókor vagyunk jó helyen, vasárnap van piac, pont meg tudjuk nézni. Kellemesen hűvösnek tűnt a reggel, de felpattanva a motorra, mindjárt dermesztő hideg lett. Rövidesen meg akartunk fagyni, annak ellenére, hogy 26°C volt. Azt hiszem, az akklimatizációnk sikeresnek mondható.
Phonsavantól 25 km-re nem volt semmi, tovább robogtunk, de 30-nál éreztük, hogy bizony túlmentünk. Visszafordulva aztán megtaláltuk a piac helyét, de csak a helyét. Valamiért ma nem volt piac. Nem kellene erőltetnünk ezeket az időponthoz kötött eseményeket, mert az út során eddig eggyel se volt szerencsénk. Ha jókor voltunk ott valahol, akkor az esemény elmaradt, ha nem maradt el, akkor mi nem tudtunk addig maradni, hogy lássuk.
Ha már ennyit motoroztunk, lekanyarodtunk az egy pár kilométerre lévő faluhoz, amit a turisztikai brosúrák csak Kráter faluként emlegetnek, annyi bombát kapott ugyanis a háború alatt. Néhány bombatölcsért az útról is jól lehetett látni, de jobb rálátásért alighanem valahova fel kellett volna kapaszkodni. Mindegy, legalább megint motoroztuk néhány kilométert egy rázós földúton. A falu futólagos megtekintése során is láttunk néhány bombát, amit mint oszlopot, vagy dekoratív elemet használtak, egy helyen vályúként is használták.
A környéket egyébként nem csak képletesen „bombázták vissza a kőkorba”. A háború alatt falvak komplett lakossága élt barlangokban. Általában éheztek, mert a rizsföldeket is szétbombázták, ráadásul időzített bombákat is ledobtak, tehát hiába várták ki, hogy elmenjenek a gépek, nem lehetett biztonságban kimenni a földekre.
Visszafelé annyival volt jobb a helyzet, hogy hátszelünk volt, kicsit kevésbé fáztunk. A városba visszaérve felkanyarodtunk a régi temetőhöz. Becsülettel felvitt minket a gép a meredek földúton, bár egyesben is hörgött szegény. A temető nem bizonyult túl érdekesnek. Lefelé aztán meg nem győztem fékezni, néztek is a domb aljánál focizó gyerekek, hogy mit csinálnak a falangok.
Egyébként a focinál népszerűbb sport a kataw. Ezt bambuszból font labdával játsszák. Eredetileg körben állva passzolgattak, úgy, hogy csak lábbal és fejjel lehetett érinteni a labdát, és folyamatosan a levegőben kellett tartani. Ma leginkább úgy játsszák, mint a röplabdát, de nyilván lábbal. A labda egyébként nagyon tetszik nekem, főleg az a fajta, amelyik igazi bambusz, nem műanyag. Csak az a kérdés, hogyan lehetne ilyesmit a hátizsákba zsúfolni, meg milyen indokkal. Mindketten teljesen tehetségtelenek vagyunk labdajátékokban.
A másik népszerű sport, - ha lehet annak nevezni – a petanque. Ezt örökölték a franciáktól, a kávéval és baguette-el együtt. Ez a játék egyébként szerintem prímán passzol a lao mentalitáshoz, miszerint az embernek teljes erejéből kerülnie kell a stresszt. És hát mi okoz stresszt? Minden, amiben nincs valami móka!
Ha már volt motorunk, elrobogtunk a buszállomásra, ami a város központjától legalább öt kilométerre volt, és vettünk két jegyet másnapra Luang Prabangba. Visszafelé beugrottunk a piacra, különösebb vásárlási szándék nélkül. Volt rengeteg meglepő kramanc, szárított állatok, érdekes alakú fadarabok, gyökerek, elefántfog, mindez az ékszerek mellett. Itt is volt rinocérosztülök és kezdem azt érezni, hogy nem mind hamis, mint ahogy a fogak sem azok, amiket valaha valamilyen nagydarab ragadozó használt, meg a karmok sem, amik lényegesen nagyobbak, mint bármelyik házimacskáé és csonttal együtt kaphatók.

 

Címkék: laosz phonsavan

39973 km, Phonsavan

2009.11.13. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Reggel elég korán felébredtem, és eszembe jutott, hogy fel kéne kelteni G-t is, hogy induljunk korán, legyen időnk mindenre. Aztán eszembe jutott, amit eddigi laoszi tartózkodásunk alatt tanultunk: tök fölösleges korán kelni és semmi értelme kapkodni, úgyhogy aludtunk még másfél órát.

Első dolgunk aztán az volt, hogy béreltünk egy motort, és elmentünk reggelizni. Ehhez persze még nem kellett volna a motor. Aztán természetesen megetettük a motort is, és elindultunk a Köcsögök Mezeje felé, már ha lehet így ezt fordítani manapság, mikor mindennek van pejoratív értelme.
A környéken több terület tele van rakva hatalmas kőedényekkel. Az edények célján és értelmén sokat vitatkoztak, mint ahogy azon is, hogy mikor készültek, de maradjunk a helyiek által adott információnál, és higgyük el nekik, hogy kb. 2500 évvel ezelőtt ezekbe a köcsögökbe temetkeztek, vagy ezekbe rakták a hamvakat, esetleg a csontokat egy másodlagos temetés során.
Elég sok ilyen terület van, ezek közül három viszonylag könnyen látogatható, néhány kisebb terület megnézhető eldugott helyeken, a többi meg tele van fel nem robbant bombákkal.
Az első helyszín a legnagyobb az általunk meglátogatottak közül. Kb. 300 kőedény áll szétszórtan a környéken, kisebb nagyobb csoportokban. Az edénycsoportokat ösvények kötik össze, amelyek két szélét piros-fehér MAG feliratos betonkockák jelzik, ahogy az edénycsoportok szélét is. A MAG (Mine Advisory Group) végezte a terület aknamentesítését, pontosabban a kockákon belüli részek megtisztítását. Szóval nem célszerű letérni az ösvényekről.
Rögtön az első helyen, egy kis dombtetőn áll a legnagyobb edény, szerintem egy családot is el lehetett volna temetni benne, hamvak tárolása esetén meg egy kisvárosnak is elég lett volna.
Innen jelölt ösvényen, bombatölcsérek között közelíthető meg a második csoport. Ott is jó sok edény áll, nagy összevisszaságban. Látszik rajtuk, hogy öregek, némelyik el is van törve, de meglepően szépen átvészelték az utóbbi háborúkat is. Van olyan, amelyik közvetlenül egy bombatölcsér szélén áll teljesen sértetlenül. Talán csak egy van, amelyiknek a fedele is megvan, és még néhány, amelyiké a közelben hever.
A területen van még egy barlang, valószínűleg a háború során is használták, mert a bejárat körül különösen sok a bombatölcsér, minket viszont jobban lekötött a bejárat felett lógó két méhcsalád. A sziklafalon függenek a lépek, teljes mértékben méhekkel borítva, akik természetesen járják a táncot a jó mezőkről regélve.
A motorra visszaszállva továbbhajtottunk az úton a második, illetve a harmadik helyszín felé. A leágazásnál szép nagy tábla mutatta az útirányt, arra viszont nem számítottunk, hogy 11 km-t kell megtenni földúton. Túlzottan nem volt hepehupás, de por volt elég, még jó, hogy a forgalom elhanyagolható volt.
A nagy tábla után meglepett, hogy az egyik mellékútnál egy kis kézzel festett nyilacska mutatta, hogy merre tovább. (Később a szállodában találkoztunk is egy párral, akik simán elmentek mellette.)
A második terület sokkal kisebb, de hát azt mindenki tudja, hogy nem a méret a lényeg. A hangulata sokkal jobb, mint az elsőé. A kőedények két dombtetőn állnak, fekszenek, illetve mállanak a fák között. A táj is nagyon szép hozzá, mindkettőnknek nagyon tetszett, pedig eredetileg úgy gondoltuk, hogy csak az egyes és hármas területet nézzük meg, az is pont elég lesz. Szerencsére meggondoltuk magunkat, de a harmadik helyről továbbra sem mondtunk le. Kis kérdezősködés után meglett a helyes irány is, mert ide már aprócska tábla se jutott.
Ez is egy kis dombon áll, ahova a rizsföldek gátjain sétálva lehet eljutni. A rizst már learatták, csak a tarló volt meg és a szépen összerakott szalmakazlak.
A köcsögök kis csoportban, de jó sűrűn állnak egy kis ligetben, körben a már megszokott piros-fehér kockákkal. Lent a mezőn meg emberek dolgoznak, mindenféle piros-fehér jelzés nélkül.
Úgy gondoltuk, hogy sokat már nem kell földúton motorozni, de tévedtünk, vissza kellett menni az aszfaltútig, és közben a forgalom is megnőtt, nem nagyon, csak annyira, hogy porral terítsen be minket. Kiérve a főútra aztán ráengedhettem végre a benzint a 100 köbcentire a teljesen üres úton, úgyhogy villámgyorsan legyűrtük a huszonegynéhány kilométert Muang Khounig. Akárcsak Champasak, ez is volt főváros, és ez is alig falu manapság. Nagy részét már az amerikaiak bombázták le.
Először egy templom romjait néztük meg, ahol egy nagy Buddha szobor ül sztoikus nyugalommal a templomból megmaradt néhány oszlop és faldarab között, aztán a helyiek félrevezető akciója ellenére megtaláltuk a sztúpát is, pont az ellenkező irányba, mint ahogy mutatták. Azt hiszem, a kiejtésemmel lehetett baj, mert a falu közepén álló régi sztúpát biztos, hogy mindenki ismeri. Felmotoroztunk a dombtetőre, ahol áll. Nemcsak hogy jó régi, de annak is néz ki. Teljesen benőtték a növények, az oldalát meg több helyen kibontották, hogy lenyúlják a benne elhelyezett relikviákat. A bontás eredményeként jól látszik, hogy az eredeti építmény sokkal kisebb volt, csak aztán megnagyobbították még néhány réteg téglával.
A közelben áll egy hasonló, csak még leharcoltabb sztúpa, de motorral nem volt nagy erőkifejtés átgurulni, szóval megnéztük azt is.
A városba visszafelé nagyon kellemes volt az út, csak minden marha előttünk lépett le az útra. És nem csak marhák, hanem a csirkék, kutyák és kecskék is. Egyéb veszély nem volt az úton, miénk volt az aszfalt és még a kilométeróra sem zavart, mert rossz volt, úgyhogy G se féltette az életét.
Phonsavanba visszaérve a MAG látogatóközpontjába mentünk, ők itt a fő UXO (unexploded ordnance) szakértők. Levetítettek nekünk egy dokumentumfilmet, ami eléggé sokkoló volt, de nem azért, mert olyan képeket mutogattak, hanem mert nem otthonról a fotelből néztük, hanem itt, azzal a tudattal, hogy mindez itt van körben, bármelyik irányba elindulva.
Az amerikaiak kazettás bombákkal szórták meg a környéket. A kazettás bombákban egy csomó kisebb gránát van, ami szépen szétszóródik és nagy területet terít be repeszekkel. Már ha felrobban. A kazettás bomba kinyílása után a gránátok, vagy bombie-k pörögnek a levegőben, ez élesíti őket. Ha túl alacsonyan nyílik szét a kazetta, akkor nem élesednek a gránátok, de az is előfordulhat, hogy vízbe esnek és azért nem robbannak. Ezért minden tele van velük. Házak padlójában, kertekben, bambuszba belenőve. Ráadásul tele vannak acélgolyókkal, amik kitűnően alkalmasak csúzlilövedéknek, meg amúgy is akkorák, amit úgy pont haza lehet vinni.
A megtalálásuk meg egy rémálom. A fémdetektor minden egyes jelzésére ki kell ásni óvatosan azt, amit jelzett. Az esetek nagy részében csak valami szemetet, de ugye ez csak a végén derül ki. (Egyébként a szállodánkban is gránátból van a hamutartó és az ajtó mellett is áll egy bombakazetta.)
Annyi bombát dobtak a környékre, hogy iparrá nőtte ki magát a fémkeresés, és hát ez sem igazán egészséges, mert a nagy bombák sem mindig robbantak fel, amiben a sok vas van. Mostanában már úgy hatástalanítják ezeket, hogy a falusiak megtarthassák a vasat, így ők is szívesebben jelentik, hogy találtak valamit, és nem próbálják meg maguk szétszedni.
A film után elrohantunk a régi temetőbe, ami egy dombtetőn áll, hogy onnan nézzük meg a naplementét, de lecsúsztunk róla, úgyhogy szépen visszagurultunk és vettünk egy MAG-os pólót, legalább ezzel támogatjuk az aknamentesítést.

 

Címkék: laosz phonsavan

39856 km, Phonsavan

2009.11.12. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Reggel időben felkeltünk, mert nem állnak sorban a buszok, hogy Phonsavanba vigyenek. Egy tuk-tukossal megalkudtunk, hogy vigyen a buszállomásra. Úgy tűnik, hogy a normál árnak kb. a kétszeresét mondják be, így ha alkudozás során a javaslat feléhez ragaszkodunk, akkor jó úton járunk.

Rendes busz nem volt, csak mikrobusz, ami elsőre kényelmesebbnek tűnik, nemcsak drágábbnak, de nem az. Ugyan csak öt utas volt, de így is alig fértek be a hátizsákok a csomagtartóba. Mindig jó érzés nézni, ahogy a sofőr vállal szuszakolja be a cuccainkat. Igazából nincs nálunk semmi igazán törékeny, de ezt ő nem tudhatja. Egyébként a csomagtartóban volt egy hátizsák, amin kívül lógott egy búvárszemüveg és egy kis rózsaszín homokozóvödör. Szép felszerelés, tekintve, hogy Laosznak elég kevés a tengerpartja, tán még Magyarországnak is több van.
Ezért is zavart már az első Laoszban töltött pillanattól kezdve a mindenhol látható reklám, - főleg a sörösüvegeken –, ami a Vientiane-ben megrendezendő 25. Seagamesre hívja fel a figyelmet. Különösen azt nem értettem, hogy lehet az, hogy az első huszonnégy már megvolt és senkinek nem tűnt fel a víz hiánya .Aztán valaki felvilágosított, hogy a „sea” ebben az esetben Southeast Asia-t jelenti, nem a tengert. Így mindjárt több értelme van a dolognak.
Indulás előtt még gondosan ellenőrizték mind az öt utas jegyét.
Az út egész kellemes volt, a járgány nem annyira. A műbőr ülések nem igazán alkalmasak a trópusi klímában való használatra. Nyilván a helyi buszokon is az van, csak ott kevesebbet kell érte fizetni, és az ablakot is ki lehet nyitni. Esetleg nem is lehet becsukni.
A phonsavani leágazásnál tartottunk egy rövid ebédszünetet, ami nagyon jól esett a lábaimnak. Innentől aztán az út kicsit megvadult, Phonsavanig nem volt egy méter egyenes szakasza sem. A forgalom természetesen nulla volt, ami nem jelentette azt, hogy biztonságos volt az út. Ilyenkor hajlamos mindenki levágna a kanyarokat, hiszen úgysem jön senki. Általában. De néha igen, mint azt egy helyszínelés mellett elhaladva megnézhettük. Nem volt komoly az eset, legalábbis vér nem folyt.
Phonsavanban ahogy megálltunk, szállodai felhajtók raja lepett el minket, jobbnál jobb ajánlatokkal. Végül G jó érzékkel kiválasztott egyet, amihez járt fürdőszoba is, meg olcsó is volt és az út túloldalán állt.
Lepakolás után elnyargaltunk enni, mert már késő délután volt, és még reggelin kívül nem igazán ettünk. Annak ellenére, hogy tök mást rendeltünk, teljesen ugyanazt kaptuk. Hiába, nem szabad elhinni, hogy beszél angolul a pincér, mindig mutatni kell az étlapon, hogy mit akarunk.
Evés után benéztünk a piacra, mert a fogkrém fogytán volt, meg a ragtapaszkészletet is hirtelen feléltem. A standnál, ahol fogrémet vettünk mutogatással, az eladó megalázóan jó angolsággal válaszolta, hogy tizenkétezer kip lesz, úgyhogy rögtön a ragtapaszt is megkérdeztem, de nem volt neki, viszont megmutatta hol a gyógyszertár.
A ragtapasz mellé vettünk valamit fejfájásra is. G nagy átéléssel elmutogatta, úgyhogy valami jó anyagot kapott, mert már mielőtt bevette volna, mondta, hogy a fejfájás múlik a ténytől, hogy van fájdalomcsillapítónk.
Kicsit szétnéztünk a piacon, bár vásárolni nem akartunk. Végülis láttunk olyan dolgokat is, amit felismertünk, meg elég sok mindent, amit nem. Volt egy lavórnyi megnyúzott kismadár, talán veréb lehetett; láttunk sült patkányt, abban eléggé biztosak vagyunk; darázsfészket élő lárvákkal, de darazsak nélkül. Láttunk nejlonzacskóban barna levet, ami adagolt fosnak nézett ki, de valószínűleg nem az volt; egy kosár tojást, ami mégse tojás volt, mert annak ritkán van zöld szára. Ismeretlen volt az üvegekben álló lötty is, amiben darazsak lebegtek és az édességek, amik lehet, hogy sósak voltak, sose lehet tudni.
Este a szobánkban olvasgattunk. Sürgősen újak könyveket kell beszerezni valahonnan.

 

Címkék: laosz phonsavan