Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


32776 km, Kunming

2009.09.25. 10:00 | Ahmet | 4 komment

A reggeli felkelés nem okozott problémát, nyitott ablaknál lehet csak megmaradni, viszont Kunming egyik főútján lakunk. Eléggé kellett nyomniuk azért a dudát, hogy felébredjek, mert előző este megittam egy csomó teát, így kettőig csak forgolódtam. Mit lehet tenni, olyan jól esett!
Valami babos péksüteményt majszolgatva kimentünk a buszállomásra, hogy megtudjuk, nyugodtan aludhattunk volna még egy órát, mert Shilinbe csak 10:20-kor megy busz. Volt egy óránk, hogy kódorogjunk a környéken. Először a szerencsejáték-ellátó boltok utcájába jutottunk. Ha valakinek kellene mahjong, zseton vagy dobókocka, akkor itt lehet venni, igaz úgy néztem minden boltnak tökéletesen ugyanaz az árukészlete, a boltok meg ott sorakoznak egymás mellett. Már több helyen is feltűnt, hogy ha egy bolt kínálatát megnézi az ember, akkor már ismeri is az egész város hasonló üzleteinek árukészletét.
Lefordulva egy másik utcára a fodrászkellék boltok közé keveredtünk. Itt aztán volt minden az ipari, vödrös kiszerelésű hajfestéktől a hajnyírókig.
Szép lassan visszaértünk a szállodánkhoz, és ha már ott jártunk, felszaladtunk esőkabátért, mert az ég eléggé gyanúsan nézett ki, majd mintha csak most kezdenénk a napot, lementünk a lifttel, és ki a buszállomásra. A busz ott állt, bár még volt negyed óra az indulásig, azért felszálltunk. Úgy tűnt, hogy ezzel teljessé is vált a létszám, mert elindultunk. Ilyenkor van az az érzése az embernek, hogy lehet, hogy ha még korábban jövünk, akkor is elindultunk volna.
Az út Shilinbe végig autópálya, úgyhogy mihelyst sikerült kivergődni a városból, - amit hatékonyan akadályozott a körgyűrű felújítása, illetve egy hiperbonyolult ötszintes csomópont építése -, már száguldottunk is.
Szerencsére a kőerdő bejáratától nem messze rakott le a busz. A jegyárakkal itt is szép munkát végeztek, de ha sokalltuk is, legalább nem sajnáltuk rá a pénzt, még utólag sem.
Látogató meglepően kevés volt a hétvége ellenére. A helyszínen soha nem vagyunk biztosak abban, hogy milyen nap van, de ma tényleg szombat volt. A napok követését elég régen feladtuk, bár G-nek elég jók szoktak lenni a tippjei.
A néhány zajos csoportot hamar magunk mögött hagytuk és bevettük magunkat a karsztsziklák rengetegébe. Szerencse, hogy a kínaiak nagy része még mindig csoportban szeret utazni, az idegenvezetők meg nem nagyon viszik be őket a sűrűjébe. Ott úgyis csak elveszne vagy megsérülne valaki, esetleg nem lehetne leülni sehova zabálni. Szóval rövidesen magunk maradtunk a szikladzsungelben. Hogy pontosan hogy alakult ki a kőerdő, arról fogalmam sincs. Nyilván a víz oldotta ki a sziklákat éles csipkésre és a függőleges falakkal határolt keskeny völgyeket is a víz csinálta, de nagyjából itt ki is merült a tudományos felkészültség. Volt ugyan néhány ismeretterjesztő tábla itt-ott kirakva, de a Chinglish szövegtől meg lehet bolondulni, és nagy valószínűséggel végigolvasva sem lesz tőle okosabb az ember. Inkább arra koncentráltunk, hogy milyen szép is az egész. Természetesen kiépített ösvényeken lehet bejárni a területet keresztül-kasul, de ez különösebben nem zavaró, tekintve, hogy nélkülük szinte semmit nem lehetne bejárni. A lépcsők néha elkeskenyednek két arasz szélességűre, és a falak is majdnem ilyen közel kerülnek egymáshoz, úgyhogy az ember inkább csak préseli felfelé magát, mint mászik. Sok helyen kell lyukakon átbújni, de azért nem kell arra gondolni, hogy négykézláb másznak a turisták.
A hasadékok aljában kellemes hűvös volt, a falakon indák kúsztak a fény felé. Aztán ahogy felmásztunk egy-egy magasabb pontra, mindjárt kiderült, hogy meleg van. A kilátás minden esetben lélegzetelállító. A sziklák teteje tüskékből és kanyargó borotvaéles pengék hálózatából áll. Kicsiben pont olyan volt minden egyes szikladarab, mint nagyban az egész vidék, mint egy fraktál.
Végül a tónál kötöttünk ki, ahol egy kellemes pihenőhelyen G letelepedett én meg felmásztam a Lótusz csúcsra. Elvileg ösvény vezetett fel, de ez semmit nem jelentett, legkevésbé laza sétát. Nem magas, szóval fizikailag nem megterhelő, de amikor át kell menni egy arasz szélességű kőlapon az egyik szilától a másikig, akkor előjön az ember tériszonya. Ha valakinek nem lenne, akkor ez a hely tökéletesen alkalmas a beszerzésre. A gerincre felérve pedig simára kopott mészkövön kell végigegyensúlyozni. Eső után lehet az igazi. Szerencsére kapaszkodó mindig van a közelben, de lenézve mindkét oldalon csak kőpengék labirintusa látható, meg a köztük lévő mélység. Óhatatlanul az jut az ember eszébe, hogy aki innen leesik, az nem biztos, hogy egy darabban ér földet. De mindez nem túl félelmetes ahhoz képest, amikor ezen a helyen szembe jön egy csapat kínai. Ők ugyanis ilyen körülmények között sem vesznek tudomást az emberről, meg a veszélyről sem. Egyik kezükben szatyor, másikban termosz és integetnek, hogy cseréljünk helyet, azon az arasznyi széles ösvényen. G sok elmélete közül az egyik szerint a kínaiaknak több életük van, de nem sorosan, mint a macskáknak, hanem párhuzamosan. Ezért van az, hogy halálfélelem nélkül motorozhatnak, flip-flopban hegyet mászhatnak, és egyben megmagyarázza azt is, hogy miért vannak ilyen sokan.
A hatóságok próbálnak tenni ellene, hogy az utakon ignorálják a veszélyt, például elrettentő roncsok vannak kirakva az utak mellett, illetve baleseti helyszínelők által készített fotósorozatok. Ma már az emberi jogokat messzemenőkig tiszteletben tartják, ezért általában az áldozat arca homályos a képeken. Ettől eltekintve sokat nem machinálnak a fotókkal, és ha elrettentő hatásuk nincs is, mindenesetre, nincs jobb, mint reggel félkótyagosan sétálgatva meglátni egy fotót valakiről, akinek a hátán egy teherautó áll, egy hosszú féknyom végén.
Szóval nem félnek, én viszont igen, de ez azért nem akadályozott meg abban, hogy végül elküzdjem magam a gerinc végére, ahonnan lenézhettem a tóra, amiből természetesen hasonló sziklák állnak ki. Kicsit úgy téve, mintha nekem is lenne pár másik életem, kihajoltam és lekiabáltam G-nek, aki csak forgatta a fejét, de súgtam neki, hogy felfelé kell nézni. Pont alattam volt, kis pont a víz partján.
Lefelé aztán másik lépcsőn mentem, ami csak simán hajmeresztő volt. Ekkor kezdett el csepegni az eső. Mivel volt esőkabátunk, gyorsan el is állt. Ha ez az ára, szívesen magunkkal hordjuk! Végigjártunk még néhány fantáziadús (Örök teknős, Gyermekével vándorló anya), illetve kevésbé fantáziadús (Keskeny és mély völgy) nevű helyet, aztán úgy döntöttünk, hogy indulhatunk vissza Kunmingba. Azt hiszem, hogy ha az utak mindegyikét messze nem is jártuk végig, azért elég sokat láttunk, és eléggé el is fáradtunk ahhoz, hogy elégedettek legyünk.
Sokat nem kellett várni a buszra, amin aztán gyorsan álomba zuhantam, mert valamikor csak kell pótolni az alvást is.

 

Címkék: kína kunming

32592 km, Kunming

2009.09.24. 10:00 | Ahmet | 2 komment

Reggel elegánsan elsétáltunk a sarokig, ahol aztán persze nem találtuk a Vietnámi Követséget. Megnézve újra a címet, kiderült, hogy az akármilyen plázában van, történetesen abban, ami előtt éppen álltunk. Bementünk, de ez túl sokat nem javított a helyzeten. A segítőkész biztonsági őr, aki egy szót se értett a vartyogásunkból, a lépcső felé mutatott. Nagyot nem hibázhatott, mert másfelé nem is lehetett menni az előtérből, mint felfelé.
Ott aztán egy szálloda halljában találtuk magunkat, ahol azért bíztam benne, hogy beszél valaki angolul. A recepcióhoz lépve elkezdtem a mondatot, hogy
- Tudják-e hol van a..., - de befejezték helyettem
- ...Vietnámi Követség? Ötödik emelet.
Az első lifttel, amit találtunk felmentünk az ötödikre, ami tulajdonképpen magyar fogalmak szerint a negyedik. A lift ajtaja kinyílt de kiszállni nem lehetett, mert egy lehúzott redőny volt velünk szemben. Első gondolatunk az volt, hogy lehet, hogy viszonylag korán keltünk, a második meg az, hogy lehet, hogy viszonylag rossz liftbe szálltunk.
Utóbbi volt a helyes megoldás, két üvegajtóval arrébb, ami hivatalosan már másik épület, megtaláltuk a jó liftet, az ötödiken (negyediken) meg a Követséget. Rendes keleti blokk polgáraiként egyből elcsendesedtünk és óvatos léptekkel, tisztelettudóan közelítettük meg a kisablakot, ahol nem kérdeztek semmit, csak adták a nyomtatványt. Kitöltöttük, felragasztottuk a képünket, beadtuk, kész. Csak annyit kérdeztek, hogy még ma, vagy normál eljárással. Mivel a normál eljárás három munkanap, amibe beékelődött volna még egy hétvége is, aznapi átvételt kértünk. Ez egy kicsit megdobta az árat, de hát még mindig olcsóbb, mint napokat dekkolni Kunmingban, ahol állítólag az éjszakai élet remek, de más nem nagyon van.
Szóval a vízum kiállításáig hátralevő időt Kunmingnak szenteltük. Először is elsétáltunk a „Madár- és virágpiacra”, ahol leginkább military cuccokat lehet venni, meg egyéb kramancokat, - hogy Nagymamám egyik ideillő szakkifejezését használjam. Mint Kínában mindenhol, itt is lehetett pecsétet csináltatni, és az egyik bordó kavicsnak nem tudtunk ellenállni, G-nek pecsétet csináltattunk belőle. Rajta van, hogy G, meg kínaiul, hogy Gé. utóbbi nem tudjuk hogy mit jelent, de nem is akarunk nagyon utánanézni, mert szép kis karakter, ne derüljön már ki semmi a múltjáról. A pecsét egyébként általában vagy egy formás kis kő vagy egy faragott hasáb, tetején sárkánnyal, vagy hasonlóval. Az alja természetesen lapos, amibe belefaragják, amit a vevő kér. Utána már csak piros festékbe kell tunkolni, és mehet a pecsételgetés. Szinte minden kínai tusfestmény, vagy kalligráfia sarkában van egy ilyen piros pecsét, meg otthon a könyveim elejében is.
A kínaiak amúgy meg vannak huzatva a kövekért. Boltok működnek, amik nem árulnak mást, csak érdekes alakú, vagy színű szikladarabokat. Sőt, parkok, kertek számára a város szélén lehet általában megkapni ugyanezeket nagyobb méretben. Ahogy elnéztem a kínálatot és a lerakatok környékét, mára akkora az igény az érdekes kövek iránt, hogy nekiálltak gyártani. Egyszer láttuk, ahogy egy melós egy hat méteres sziklatömböt csiszolgat formásra flex-szel. Nem mondom, sziszifuszi munka.
Egyébként a szobai kategóriában az egyik sláger, amit mindenhol lehet kapni, az a szalonna alakú kőtábla. Messziről tényleg úgy néz ki, mint egy szép szelet szalonna. Csak tudnám, hogy ki az, aki ilyesmit kirak mondjuk a nappaliba? Kulcstartóban messze vezetnek a miniatűr, vagy életnagyságú, ámde élethű műanyag ételek. Lehet, hogy be is kéne szerezni egy főtt csirkeláb alakú kulcstartót.
Szép lassan aztán elértük a piacnak azt a részét, ahol tényleg lehetett madarakat, és minden egyéb háziállatot kapni, kivéve kutyát és macskát, gondolom, azok erősen veszélyeztetnék az árukészlet másik felét. Volt azonban nagyon sokféle hal. Szerintem egy átlag magyar kereskedésben nincs annyiféle hal, ahány féle itt csak aranyhalból volt. Némelyik már annyira túltenyésztett, hogy az Alien sorozat bármelyik epizódjában találnék neki helyet. Sajnos a természettudományos ismereteim elégtelenek ahhoz, hogy felsoroljam hány védett és hány veszélyeztetett fajt láttunk, de biztos vagyok benne, hogy védetteket is lehet kapni, ha nincsenek is közszemlére kitéve. Ami ki van rakva az szinte biztos, hogy legális, mert senki nem reklamált a fotózás miatt. Azt tudni kell a kínai állattartásról, hogy az ember és állat viszonya még sokkal közelebb áll a középkori normákhoz, mint a magyar, nem is beszélve a hanyatló nyugatról. Szóval a ketrec, vagy doboz mérette az akkora kell, hogy legyen, hogy beleférjen az állat vagy állatok. Például a teknős ahogy elnéztem nem darabáru, hanem ömlesztett. Ládákban álltak, messze nem egy rétegben. Nem tudom, hogyan bírják ki, vagy hogy mekkora lehet az elhullás. A másik elv, hogy azokat az állatokat, amik nem eszik meg egymást bátran össze lehet csomagolni. Bár tény, hogy a nyulak és a tengerimalacok nem ősellenségek, és semmi kivetnivaló nincs az összeeresztésükben. Szerencsére legalább az emlősöket nem tárolják több rétegben, azok mégis nehezebben viselnék a csökkentett módot légzés terén. Természetesen madarakat is lehet kapni, és ami meglepett búbos bankát is. Várom már, hogy valaki gólyát tartson kalitkában. Egyébként nem kellene neki nagy kalitka, a lábai, meg a feje kilóghatnak.
A piac után egy újabb pagodaszettet tekintettünk meg. Amilyen hangzatos neveket találnak a dolgaiknak, pagoda elnevezésben olyan szarul állnak. Daliban ott volt a „Három pagoda templom”, valamint a másikról kiderült, hogy logikusan az „Egy pagoda templom” nevet viseli. Itt két nagyon hasonló pagoda áll egy utca két végén, és azt a földhözragadt nevet viselik, hogy Keleti, illetve Nyugati, mint egy pályaudvar. Mindkettő jól néz ki, de sajnos a háttér és a környezet nem túlzottan illenek hozzájuk.
A pagodák után visszacaplattunk a szállodánkba, hogy csendespihenő keretében várjuk meg az öt órát, mikor mehetünk a vízumért. Pontban 17:00-kor kezünkbe nyomták az útleveleinket, benne egy-egy pont olyan vízummal, amilyet szerettünk volna. Ha már egy ország le akarja húzni némi pénzzel a látogatókat, legalább csinálja így és ne szívózzon olyanokkal, hogy adjunk útvonaltervet, mert az úgyis hazugság. Például most nézem, hogy a kínai vízumhoz leadott útvonalterv dátumozása egy hónappal el van csúszva, ráadásul tele van olyan városok nevével, amikről fogalmam sincs, hogy hol lehetnek. Kunming nincs benne.

 

Címkék: kína kunming

32576 km, Kunming

2009.09.23. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Nem mondanám, hogy a jövőbe láttunk, még homályosan sem, ellenben a recepciósunkkal, aki javasolta, hogy vegyük meg előre a jegyet Kunmingba, mert csak két busz megy naponta, és tele szokott lenni. Mondjuk itt azért bejátszott saját mérhetetlen bölcsességünk, mert hallgattunk rá, és megvettük. A délelőttünk szabad volt, mert a busz csak délután indult, de a délelőttök tudvalevőleg igen tünékeny dolgok, a mieink például igen gyorsan el szoktak párologni, még akkor is, ha viszonylag korán felkelünk. Ez a viszonylag korán egyre később van, mostanában valahol fél kilenc-, kilencfelé.
Tehát a viszonylag korán kelés megvolt, minekutána rögtön belecsúsztunk abba az időszakba, amikor már reggelizni nem érdemes, de marha éhes az ember, tehát ebéddel indítottuk a napot, ami mellé természetesen járt egy sör is. Sok hülye filmben hüledeznek, ha valaki dél előtt iszik, és ez rossz hatással van rám, pedig egy sör reggel is csak egy sör, mi meg már rendesen közelítettük a delet.
Persze még dél előtt kijelentkeztünk, és a hátizsákokat bezsúfoltuk a recepciós pult mögé, így aztán mehettünk sétálgatni a városban. Dali már egész szépen átalakult turistacsapdává, amiben segítő jobbot nyújtott a kormányzati fejlesztés. Mint nemrég megtudtam, az ősi városfalakat és kapukat tízegynéhány éve még hiába kereste volna bárki is, nem voltak. De hát, ahogy a thai óraárus is mondja: „Fake, fake, but good fake!”. Szóval mindenki boldog vele, főleg a fényképezkedő kínaiak, akik aztán bármi előtt szívesen pózolnak. Múltkor már emlegettük a fotózási szokásokat, de azt is érdemes elmondani, hogy a kínaiak egy fikarcnyival sem jobbak a japánoknál. Láttam olyat, aki a kukát is lefényképezte. A régi vicc szerint úgy lehet megkülönböztetni egy kínait egy japántól, hogy a japánnak fényképező lóg a nyakában. Ma már ez a faji bélyeg nem megbízható, a kínaiaknak is lóg fényképező a nyakában, és hát ugyanolyan lelkesen használják is. És nem kell azt gondolni, hogy Pajtás kvalitású, sorjás vackokkal kattogtatnak, a digitális tükörreflexesek penetrációja a piaci szegmensben igen jelentős. (Ha esetleg valaki bullshit bingót játszana éppen.)
Két kanyar után a kacatbazárosok között már mehettünk is a cuccainkért. A recepciósunk elvezetett a titkos helyre, ahonnan a busz indul, lepasszolta a pénzt a sofőrnek és sorsunkra hagyott. Nem volt túl kalandos ez a sors, bepakoltunk a buszba és pár perc múlva elindultunk, hogy aztán a városban még kismillió helyen megálljunk és mindegyik helyen megismétlődjön a jelenet, ahogy a sofőr átveszi valakitől a pénzt meg az utast. Szép lassan tényleg megtelt a busz és el is indultunk, hogy másodszorra is tiszteltünket tegyük Kunmingban.
Mivel az út közel öt órás, elég későn értünk a városba. A buszállomástól nem messze kivettünk egy kétágyas „junior” szobát, ami azt jelenti, hogy olcsó, de nincs fürdőszoba, aztán vacsoráztunk egyet a Dicosban. Ez a kínai McDonald’s, itt van a húsban csont és jó fűszeres. Konkrétan kifelé is csíp.

 

Címkék: kína kunming