Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


3459 km, Konya

2009.05.23. 10:00 | Ahmet | 1 komment

Amennyire én tudom, elalváskor az agyban egyes szinaptikus rések kitágulnak, egyre kevesebb ingerület jut át bizonyos helyeken, és ezért aztán nem nagyon kapálódzunk álmunkban. Amikor félálomban van az ember, akkor viszont van még/már némi adatátvitel. Én tulajdonképpen azt hiszem, hogy már ébredtem fel, mikor azt álmodtam, hogy valaki erősen magyarázza, hogy Turkey is really-really, really-really – közben felébredtem – és még mindig ment a really-really, reully-reulll, grukk-ruk. Majd szép lassan rájöttem, hogy egy galambnak vannak szerelmi vágyai az ablakpárkányunkon. Kíváncsi vagyok, milyen madarak fognak még ébreszteni ezen az úton. G tegnap a páva hangját hallva azt álmodta, hogy valaki segítségért kiabál (help, help!!)

Konya a Mevlevi dervisrend központja volt. Kezdjük azzal, hogy mi az a Mevlevi. Ők Mevlana (azaz a mi vezetőnk) követői. Hát kinek a követői lennének, ha nem a vezetőjüké, nem!? Mevlanának egyébként nem ez az anyakönyvezett neve, Rumi néven született valahol a mai Afganisztán területén, de leléptek onnan, mert jöttek az általunk is oly jól ismert tatárok, és inkább Mekkába költöztek. Engem már ez megdöbbentett, a fene gondolta, hogy az ezerkétszázas években ilyen mobilisak voltak a népek. Pláne, hogy a kis Rumi később itt Konyában kötött ki, majd tanult Damaszkuszban és Aleppóban, hogy aztán visszatérjen Konyába, és Mevlana néven ossza az igét. Ez lehet, hogy még mindig sokaknak nem ismerős, ellenben a Mevlana cukorkával, ami lehet, hogy megbizserget néhány fent emlegetett agyi kapcsolatot. Szóval az ő szúfi, vagyis misztikus szerzetesrendjének a közismert neve a kerengő dervisek.
A kerengő dervisek a maguk kis forgó táncával kívántak közelebb kerülni Istenhez, számomra rejtély, hogy lehet, hogy nem járt hányással minden szertartásuk. Elég összetartó kis brancs volt, így suttyomban fennmaradt egy-két csoportocska annak ellenére, hogy feloszlatta őket Atatürk. Na ezért, csak volt a központjuk Konya.
Egyébként drága – mindenhol kiplakátolt – Kemal barátunk nem merő rosszindulatból oszlatta fel őket, hanem mert úgy látta, hogy a dervisrendek kőkemény konzervatívok lévén nem annyira tapsikolnak a tevékenységéhez, vagy hogy úgy mondjam nem úgy kerengenek, ahogy ő fütyül. Ez tűnt a legjobb megoldásnak a mindenféle pusmogás, szervezkedés leállítására.
Most az a furcsa helyzet állt elő, hogy próbálják feltámasztani legalább a hagyományokat, és ennek keretében aztán Konyában minden Mevlana, meg dervis, de közben töretlen lelkesedéssel ragasztgatják mindenhova minden törökök atyjának képét is.
Szóval meglátogattuk a néhai dervisrend főhadiszállását, ami ma már természetesen múzeum, de azért sokan imádkoznak a sírjánál, és buszokkal hozzák az erősen elkendőzött asszonyokat is. Ez az első hely, ahol több belföldi turista vagy inkább zarándok volt, mint külföldi. Fotózni természetesen az udvar kivételével mindenhol tilos. Ennek ellenére a múzeum egyik teremőre, meglátva a nyakamban lógó gépet, odajött, hogy itt tilos fotózni, de azért 3-4 képet nyugodtan csináljak. Megköszöntem, de nem csináltam. Ha a mecsetben mondta volna, akkor biztos élek az alkalommal.
Alapvetően azért jöttünk Konyába, hogy megnézzük a kerengő derviseket (akik ma már nem vallási alapon keringenek, csak táncosok), el is mentünk a böszmenagy, vadiúj kultúrközpontba, ahol közölték velünk, hogy csak szombat esténként lépnek fel. Az útikönyv szerint szezonban rendszeresen fellépnek. Nem gondoltuk, hogy ez alatt a heti rendszerességet érti, mivel Isztambulban gyakorlatilag naponta többször is meg lehet őket tekinteni.
Így aztán a délután a nagy semmittevésé volt. Elvonultunk a város közepén álló Aladdin dombra, olvasgattunk, aztán mikor meguntuk, ettünk valamit, majd visszatértünk a dombra, ami egyébként egy nagyon szépen rendbetartott park, és körbefotóztuk a tulipánokat, amik gyakorlatilag felvonultatták a lehetséges szín és formavilág minden kombinációját.

Séta

Címkék: törökország konya

3445 km, Konya

2009.05.22. 10:00 | Ahmet | 2 komment

A tyúkólban alvás azzal jár, hogy a kakas ébreszt. Egészen pontosan a tyúkól alatt kezdett kukorékolni, nem egészen pontosan hatkor. Ha nem lett volna olyan hideg a takarón kívüli világ, lementem volna és reggelire kakastöke-pörkölt lett volna. Aztán mikor végre abbahagyta, átvette a stafétát a páva. Aki hallott már pávát, azt tudja, hogy amilyen szép, olyan ronda hangja van. Az ujjak közé szorított fűszál fújása, csak gyenge utánérzése egy igazi repedtfazék pávahangnak.

Nyolcig még félálomban forgolódtunk, de aztán csak felkeltünk. A napi program nem ígérkezett túl érdekfeszítőnek: egész napos buszozás Konyába.
Tízig volt időnk tollászkodni, akkor jött az első minibusz, ami elvitt a főútig. Itt hatan vártunk az első arra járó buszra, hogy elvigyen Antalyába. Mikor megérkezett, a fickó mutatta, hogy csak két hely van. Mint rendes európaiak, hatan bámultunk bután, arra gondolva, hogy maradjon itt a többi, menjünk mi, de ezt mégiscsak nekik kellene kimondani, mert nem lehetek ennyire önző. Mivel ők kicsit európaibbak voltak nálunk, mi értünk előbb abba a fázisba, hogy úgy érezzük, eleget néztük már a port magunk előtt, ha nem akar senki, hát nagy duzzogva megyünk mi, és elindultunk a busz felé, amit a többi négy csendes belenyugvással fogadott.
A kanyargós tengerparti út ellenére viszonylag gyorsan Antalyába értünk és megvettük a jegyünket Konyába. Ekkor már dél volt, és még várni kellett két órát, hogy megkezdhessük az öt órás utat.
A busz lassan zötykölődött a parttal párhuzamosan, hol közelebb, hol távolabb a tengertől, aztán Manavgat után végre erőt vett magán, és balra fordultunk, hogy elhagyjuk a Földközi-tengert és felkapaszkodjunk az Anatóliai fennsíkra. Ami ugye fent sík, de míg odajutunk, át kellett kelni néhány hegyen, ami magyar viszonylatban az irgalmatlan magas kategóriába esik, nemzetközi szinten már hegynek számít. Maga az út szépen tekergett felfelé a csúcsok között, egyre közelibbnek tűntek a hófoltok, és egyre gyakoribbnak a lucfenyvesek, amik végül teljesen felváltották az erdeifenyőt. Ahogy egyre feljebb értünk, a talaj is elfogyott alóluk, az öles fák már a puszta sziklából álltak ki. Szerintem a tömör alapkőzetbe fúrtak nekik lukat, aztán beleállították őket, apró ékekkel beékelve, mint otthon szoktuk a karácsonyfát. Felfelé nézegetve lehetett látni, hogy egyre csenevészebbek, a csúcsok közelében aztán már semmi. Az északi oldalon a hófoltok már határozottan a mi magasságunkban voltak, sőt egy helyen szánkózó gyerekeket is láttunk. Ha a hágó tetején, 1800 méteren megállt volna a busz, mi is hógolyózhattunk volna egyet, de nem, már indultunk is lefelé.
Ahogy haladtunk, feltűnt, hogy csak az örökzöldek virítanak, a lombhullatóknál még semmi, aztán valahol 1600 méteren már voltak éppen kihajtott friss levelek is. Meghökkentő volt ez, úgy, hogy lent a tengerszinten már nyár van. A táj osztrák is lehetett volna, ha nincsenek a falvakban minaretek. Még egy kevés ereszkedés után máris az Anatóliai fennsíkon gurultunk, igaz kicsit magasabban, mint Kékestető.
Konyába napnyugtakor érkeztünk meg, zümmögték is a müezzinek, hogy Allahu akbar! Mire a városközpontba ért velünk a dolmuş, már sötét volt.

Címkék: törökország konya