Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


68907 km, Kolkata

2010.04.19. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Reggel egyenesen a múzeum felé vettük az irányt. Szerencsére nincs messze, mert táskát nem lehet bevinni, megőrző viszont nincs, amolyan indiai megoldás. Szóval a cuccok a szobánkban maradtak, természetesen lezárva a fürdőszobaajtóhoz. Két dologból szokott hiány lenni a szállodai szobákban egyébként: masszív dolgok nincsenek, amihez hozzá lehetne lakatolni a cuccokat, meg olyan dolgok, amihez ki lehetne kötni a szárítókötelet.

A múzeum felé menet átvágtunk a hajléktalanok során. Itt élnek a járdán, különösebben nem zavarnak senkit. Nem olyanok itt a hajléktalanok, mint nálunk. Például nem alkoholisták és nem fetrengenek saját mocskukban. Komplett családok élnek az utcán szinte hétköznapi életet. Anyuka főz a három téglából álló tűzhelyen, a gyerek vizet hoz a nyomós kútról, a kisebbek meg játszanak, természetesen tök pucéran. Mondjuk már az is furcsa, hogy egy Kolkata méretű városban nyomós kutak vannak. Szerencsére van két vizelde is, így egészen kulturált maradt a környék. Hogy az egyéb dolgokat hogy oldják meg, azt nem tudom.
A múzeum érdekes. Ha nem is egészen úgy, ahogy egy múzeumnak érdekesnek kellene lennie, de kár lett volna kihagyni. Igazi viktoriánus múzeum, csak hát a britek lelépése óta eltelt idő rajtahagyta a nyomát. Leginkább úgy néz ki, mintha a karbantartó és a tudományos személyzet helyet cserélt volna, persze az is lehet, hogy a függetlenség kivívása után tényleg a takarítókkal kellett feltölteni a személyzetet. Hatalmas tárolók, vitrinek sorakoznak benne, szépen sorba rakott kiállítási tárgyakkal. Például van egy terem legalább tíz tonna ásvánnyal, mindegyik mellett fakult címke van, más semmi. Ugyanígy egy másik teremben rovarok vannak, kicsit leharcolt állapotban. Eredetileg komoly gyűjtemény lehetett, ez már csak abból is látszik, hogy a tárolók lába kis edényben áll, amit eredetileg feltöltöttek vízzel, hogy mondjuk a hangyák ne tudjanak bejutni a tárlókba.
Vannak persze állatcsontvázak, köztük például sok elefántcsontváz, de sajnos sem olifántcsontvázat, sem Ganésha csontvázát nem találtuk közöttük. Aztán vannak még kitömött állatok is, eléggé vedlett állapotban. A kitömött krokodilok tényleg ki vannak tömve, mintha verseny lett volna, hogy ki tud több szalmát beletaposni egy döglött állat bőrébe.
Ezután kimentünk a Maidanra. Ez Kolkota hatalmas tere, parkja, vagy a fene tudja mije, amit a britek hagytak meg, mikor a várost építették. Azt gondoltuk, hogy egy hatalmas park, amin kellemesen végigsétálhatunk a Victoria Memorialig, de nem teljesen ez a helyzet. Fák ugyanis nem nagyon vannak, inkább csak fű, az is elég szépen kitaposva. Nyilván hétvégenként reggel meg este, mikor nincs pokoli meleg, itt is ezrek kriketteznek. A tűző napon caplattunk a Viktória királynő gyémántjubileumára épített emlékműig. Hogy mire jó egy ilyen emlékmű, azt nem egészen értem. Egy dolog, amibe bele lehetett ölni egy rakat pénzt. Hatalmas márványépület, különösebb funkció nélkül. A park szép körülötte, maga az emlékmű is az, ez kétségtelen. A bejártnál Viktória királynő trónol vén szatyorként, ahogy a gyémántjubileumot megélte. Ha még ennél is tovább húzza, nem tudom, hogy a következő jubileumot minek nevezik, volfrám-karbid jubileumnak?
Nem hiszem, hogy szántak értelmes funkciót az épületnek, nem is lenne alkalmas semmire, azért próbáltak valamit kiállítást összehozni benne India nagy dicsőségére. Fotók mutatják be az építést, valamint kiállították külföldi festők alkotásait is Indiáról. Középen a királynő márványszobra áll, de ez fiatalkori, az mégis jobban mutat.
Körbenéztünk, aztán körüljártuk kívülről is. Ehhez kellett az erős akarat, mert majd negyven fok volt, de a páratartalom miatt sokkal többnek tűnt.
Innen a szomszédos St. Paul’s katedrálisba mentünk. Zárva volt, de kivártuk a negyed órát nyitásig. Megint egy olyan műemlék volt, ahol a legfontosabb az, hogy a látogató ne fotózzon, de még bemenni se igazán lehetett, inkább csak benézhettünk a főhajóba. Donációt természetesen elvártak volna.
Innen egyenesen a Sikkim House-ba mentünk, ahol engedélyért folyamodtunk, hogy beléphessünk majd Sikkim államba. A légkondicionált irodából kilépni a valóságba sokkoló volt.
Még mielőtt bezárt volna, elmentünk a South Park temetőbe. Itt nem idétlen rajzfilmfigurák vannak eltemetve, hanem azok a britek, akik voltak olyan szerencsétlenek, hogy Indiában teljesítettek szolgálatot, ráadásul meg is haltak. A legtöbb elhunyt bőven negyven alatt volt, legtöbben a húszas éveikben haltak meg. Azt hiszem, hogy India megszállását legalább annyira utálták az ott szolgáló britek, mint az indiaiak. Érdekessége egyébként az egésznek, hogy tulajdonképpen egy cég, az East India Company tartotta megszállva Indiát.
A temető nagyon hangulatos, a síremlékek ugyan kicsit eltúlzott méretűek, de a londoni Highgate temetőhöz képest mégis szerények.
A szállodánkba visszaérve bevedeltünk egy pár liter vizet, hogy pótoljuk a nap folyamán kiizzadt folyadékot.

 

Címkék: india kolkata

68904 km, Kolkata

2010.04.18. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Éjjel jó néhányszor felébredtünk. Néha az egyik ventillátor kezdett el kerregni és nyekeregni, ilyenkor meg kellett rángatni a rácsot rajta, hogy elhallgasson. Lévén, hogy a legfelső polcon aludtunk, ez nem okozott túl nagy gondot.

Hajnali fél háromkor aztán új utastársakat kaptunk. Felszállt két férfi, egy sertés, meg egy patkány. Utóbbi valami csicska volt, az előbbi meg a főnök. Természetesen azonnal felkapcsolták a lámpát, bekapcsolták az összes ventillátort, ami a mi képünkbe nyomta a port húsz centiről. Lekapcsoltam a ventillátort, de figyeltem, hogy mit matatnak. Mikor lefeküdtek, mondta a sertés a patkánynak, hogy kapcsolja csak be. Egyébként pontosan ugyanúgy, karnyújtásnyira voltak a kapcsolótól mindketten. A patkány erre mondta, hogy a fenti hülyegyerek nem szeretné, most is integet. Nem baj kapcsolja csak be! (Vannak beszélgetések, amiket akkor is lehet érteni, hogy teljesen ismeretlen nyelven folynak.) Bekapcsolta, de nagyon gyorsan ki is, mert én is tudok úgy beszélni magyarul, hogy a hinduk is értsék.
Tradicionálisan a külföldi az automatikusan a legalacsonyabb kasztba tartozik. Habár már nincs kasztrendszer, azért még van. Azt hiszem, ezért van az, hogy a hinduk ilyen tahók, míg a többi vallás képviselői normálisak. Míg ők szemrebbenés nélkül letaposnak, addig fel vannak háborodva, ha egy kicsit is hasonlóan viselkedek velük szemben. Pedig jobban tennék, ha elkezdenének hozzászokni az egyenjogúság gondolatához, mert egyre jobban élvezem a hinduk pofánverését hátizsákkal. Szigorúan véletlenül!
Jóslatainknak megfelelően délben értünk Kolkatába. A negyven fok mellé most már magas páratartalom is társult, úgyhogy igazán dőlt rólunk a víz. De nemcsak rólunk, hanem a helyiekről is. Taxisofőrünk is szépen gyöngyözött minden bőrfelületen. Az izzadás egészen más mértékű ezen a klímán, mint otthon. Legalábbis én még nem tapasztaltam, hogy otthon a fülcimpámról csöpögne a víz, miközben nem csinálok semmit, csak üldögélek egy autóban.
Kolkata közúti szabályai hajmeresztőek. Nem a káosz az, hanem a szabályok! Sokszor szerettem volna már leírni, hogy az indiai a Föld leghülyébb népe, de valahogy mindig úgy voltam vele, hogy azért mégiscsak túlzás ilyet kijelenteni egy komplett népről, pláne, hogy más idiótákat meg se vizsgáltam, de ma megkaptam a bizonyítékot, ami bármelyik kétkedőt meggyőzi: Kolkatában az egyirányú utcák egyirányúsága délután egykor megfordul, majd este tízkor vissza. Egyszerűen ezt szerintem nem lehet überelni. Ez nem az utca egyszerű tanulatlan emberének hülyesége, hanem ez a törvény. És van egyirányú utca bőven, minden sarkon, minden irányból behajtani tilos táblák, csak az egyik irányból 1pm-10pm, a másikból meg 10pm-1pm a kiegészítő tábla.
(Ekkora baromságot csak a kínai kulturális forradalom vörös gárdistái tudtak még kifejleszteni, mikor kitalálták, hogy a piros lámpa nem lehet állj, hiszen az a forradalom színe, valamint mindenki vezessen a bal oldalon, mert a kommunizmusban még a forgalom sem lehet jobboldali. Igaz ők pár nappal később belátták, hogy ez így nem fog menni, sőt érvként összehozták, hogy a dekadens brit kapitalisták a bal oldalon mennek, tehát akkor ők maradnak a jobbon.)
A szabályok következtében sok taxis nem hajlandó dolgozni délután 1 körül, mert eszetlen a káosz. Sofőrünknek egyébként ennél egyszerűbb dolgok is nehézséget okoztak. Például valahol félúton kérdezte meg, hogy akkor most hova is megyünk. Elmagyaráztam, bólintott, de mint később kiderült így se tudta, csak bólintott. Végül csak valahol kiszálltunk, ahol jónak tűnt és elindultam szállást keresni, míg G a cuccok mellett leült. Közben emberünk tőle kezdte követelni a fecnit, amit a prepaid taxi ablaknál kaptunk a pénzünkért. Ő ugyanis ennek ellenében kapja a fizetését. A gond csak az, hogy már az elején elvette tőlem ráadásul mindkét példányt, ami kicsit idegesített is.
Problémájával magára maradt, mert miután háromszor elmagyaráztam neki, meg az angolul némiképp beszélő körénk gyűlőknek, hogy már odaadtam, nem foglalkoztunk vele. Inkább próbáltam egy viszonylag normális szállást találni nem horror áron. Nem volt könnyű feladat. Egy ablaktalan dohos szart sikerült találni fürdőszobával, természetesen ez is erősen túlárazott.
Kis tikkadás, meg ebéd után vásárolni indultunk, mivel szétszakadt a nadrágom. Persze pont mosás után ment szét, nem akkor, mikor már hót mocsok volt, úgyhogy nekiálltam megvarrni. Nem lett szép, de meg volt varrva. Legalább öt percig, mert akkor a varrás mellett még két helyen szétment. Így hordtam egy darabig, de mostanra már rettentő koszos is volt, a mosásával fáradni meg kár lett volna. Szóval lett egy új nadrágom. Majdnem olyan jó, mint a régi, ami Chengdutól idáig húzta. Igen szép teljesítmény, hét és fél hónap extrém igénybevétel, szóval ne tessék leszólni a kínai termékeket!
Az éjszakánk remekül telt. Egyrészt rohadt meleg volt, másrészt fel kellett kelnem kirakni a szobából a szemetet, mert előkerült egy egér. Lehet, hogy volt több is, de csak egyet láttam, mikor felkapcsoltam a villanyt. Figyelemreméltó teljesítmény, hogy két ventillátor zaja mellett meghallottam a motoszkálását. Persze rutintalan volt, öreg egér nem mászkál nylonzacskókon.

 

Címkék: india kolkata