Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


15618 km, Karimabad

2009.07.19. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Hetek óta kanyargunk a világ legnagyobb hegyei között, és még egyre sem másztunk fel. Mondjuk a tetejére nem is fogunk egyiknek sem, ahhoz túlzottan alföldiek vagyunk, de mára beterveztük az Ultar-völgy megmászását. Egy völgy megmászása elég hülyén hangzik, de tulajdonképpen ezt csináltuk. És ha hozzáteszem, hogy a szállásunk 2300 méteren van, az Ultar rét - ahova készültünk –, pedig 3100-on, akkor mindjárt más a perspektíva. Ekkora szintkülönbséget Magyarország határain belül már határozottan keresni kell.

A vár mellett elhaladva egy keskeny kis ösvényen indultunk el a völgy felé. Szerencsére az út elejéről már kikérdeztünk egy pár embert, így nem tévedhettünk el, később meg már komoly erőfeszítés kellett volna hozzá.
A völgy mindkét oldala gyakorlatilag függőleges és mind hivatalosan, mind nem hivatalosan rohadtul magas. Vagy a völgy irgalmatlan mély. Mi most az aljában álltunk így maradjunk annál, hogy a falak magasak.
Ez, hogy magas, függőleges, a helyieket egy pillanatra nem zavarta abban, hogy öntözőcsatornákat véssenek a falakba, mondjuk százméterenként. Úgy értem, hogy minden vastag szintvonalra jut egy csatorna, ami aztán a gleccser olvadékvizét viszi a környéken mindenhova. A víz elég érdekesen néz ki, mert tele van csillámmal, ami látványosan kavarog a vízben anélkül, hogy kiülepedne.
Csillám persze nem csak a vízben van, hanem a porban a földön, következésképpen a bakancsunk is pillanatok alatt úgy nézett ki, mint valami varieté hegymászó-felszerelés. A völgy alja tele van omladékkal, ami nem könnyítette meg az életünket. Helyenként kövek vannak, amik csak laza rézsűben állnak. Ha az ember rálép, minden mozog. Helyenként pedig csak homok van. Lefelé meg a nagy mélység, aljában a folyóval. Na jó, nem olyan nagy mélység, csak amolyan elégséges mélység ahhoz, hogy mentőket már ne kelljen hívni.
És természetesen meredek is, mert ezt a szintkülönbséget az ösvény nagyjából három kilométeren produkálja. Fújtattunk rendesen, szerencsére a hegy még árnyékolt, így nem kellett a napon mászni. Szegény GPS sípolt bánatosan, hogy elvesztette a jelet, de ha látott is valami műholdat, a pontosság maradt inkább a saccolás tartományban.
Ahogy araszoltunk felfelé, egyre hihetetlenebbnek tűnt, hogy bárki megtegye ezt az utat három óra alatt, ahogy mondják. Aztán egyszer csak felértünk mi is, bár puhány 3,5 óra alatt. Tömegekkel nem találkoztunk sem az úton, sem fent. Összesen láttunk egy embert, aki az egyik csatornát piszkálta egy lapáttal, meg fent volt két fickó, akik az éjszakát ott töltötték.
Leültünk a napon és megettük a jutalomfalatkáinkat, közben bámultuk a gleccsert és hallgattuk, ahogy néha dördül egyet. Felette az Ultar magasodik 7388 méterrel, mint rangidős, sorban mellette a Boyohagur-Duanasir 7329 méterrel, majd a futottak még kategóriában a Hunza 6270-nel, illetve a Bubulimating kerek 6000-rel. Igaz az utóbbi a legszebb. Egy nagy kiálló szikla az egész. A neve magyarul Hölgyujj, ami nem biztos, hogy jó fordítás, mert az okrát is hívják így, és arra jobban hasonlít, még akkor is, ha mindenféle tündérmesét is kerekítettek már a hegy köré.
Szerencsénk volt, hogy láthattuk a csúcsokat, mert egy óra múlva megérkeztek a felhők. Itt a hegyek közt nem is annyira jönnek a felhők, hanem csak úgy lesznek. Szóval eltűntek a hegyek, meg a napsütés is, amivel egy időben hideg is lett.
Pulcsiban indultunk lefelé, bár ahogy elértük a meredek, omlatag szakaszt, le is vettük. Lehet, hogy felfelé fárasztóbb az út, de határozottan lefelé félelmetesebb.
Az egyik csatornánál tettünk egy kísérletet, hogy másik úton menjünk le. A csatorna falán - ami szerencsére széles és ösvényként is funkcionál – sétáltunk végig. Szépen el is értük a völgy száját, nagyjából ott, ahol bejöttünk, csak függőlegesen 500 méterrel feljebb. A kilátás gyönyörű volt, és ha kicsit lejjebb is néztünk, akkor félelmetes. A csatorna a hegyet követve hamarosan elért egy gyümölcsöst. Gondoltuk onnan majd valahogy lejutunk a városba. Láttunk is egy szép kitaposott ösvényt, ami nagyon hívogatott, csak az volt a gond, hogy a csatornából a víz 10 méter zuhanással érte el az öntöznivaló területet és ezzel együtt az ösvényt is. Ha száraz lett volna, talán még le is mászunk, de így lehetetlen volt. Sajnos a csatorna folytatásának fala már keskeny volt, azon nem mehettünk tovább, bár azért kísérletet tettem rá. Azt kell, hogy mondjam befosatós.
Kénytelenek voltunk visszaballagni oda, ahonnan indultunk. Hátra volt még egy különösen kellemetlen omladékos szakasz, néhány seggreüléssel. Érdekes, hogy így, közel vízszinten a völgy vége pár perc séta volt csak. De azért közel sem volt egy Duna-parti korzózás. Az egyik oldalon 500 méter mélység van, és közben arra kellett figyelnünk, hogy a fejünket be ne verjük egy kiálló sziklába. Igazából a mélység egy szint után már nem lesz veszélyesebb, csak több ideje van az embernek, hogy végignézze azt a bizonyos filmet.
Szerencsére bajunk nem esett, szépen leértünk a völgy szájához, aztán már csak le kellett sétálni enyhén remegő lábainkkal a szállásig.

 

 

Címkék: pakisztán karimabad

15583 km, Karimabad

2009.07.18. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Karimabad, pontosabban Baltit volt a Hunza Királyság fővárosa. Ennek a királyságnak az uralkodói székhelyéhez készültünk. Egyetlen gond volt csak: eltűnt G szandálja. Úgy tűnik, hogy az a fél óra, amit tok nélkül töltött a busz tetején, elég volt ahhoz, hogy valaki kinyissa a legközelebb eső zsebet és kivegye azt, ami benne van, legyen az bármi. A szandál nem volt fiatal, viszont igen koszos volt, de bírta volna még egy darabig. Kicsit jobban jártunk volna, ha a másik oldalzsebbe nyúl be az illető, mert ott a zuhanyzáshoz használt kínai papucs volt.

Valószínűleg a kishátizsák is bírná még egy darabig, de érdemei elismerése mellett ma nyugdíjba küldtük. Két lyuk volt már rajta, és a zipzár se működött rendesen, de igazából az aggasztott minket, hogy a vállpánt kezdett kiszakadni. Öt éve használtam minden nap, szóval jó szolgálatot tett. Köszönjük Börn Borg! Most Patrick veszi át a hálátlan feladatot, hogy végighúzkodjuk egy kontinensen és vissza.
A hátizsák megvásárlása után, de még a vár meglátogatása előtt visszamentünk a szállásunkra, mert úgy tűnt, hogy a reggeli beöltözés kissé túlzás volt. Ahogy kisütött a nap, egyből szükségtelenné vált a dzseki, amit olyan lelkesen vettünk fel reggel, azzal az érzéssel, hogy na, nem hiába cipeltük eddig.
Nekivetkőzés után újra felmásztunk Baltitba, ami tulajdonképpen az óváros, mivel azonban lejjebb épült Karimabaddal már össze van nőve, mindkettőt csak az utóbbi néven emlegetik. Jelentősége ennek csak annyi van, hogy 200 méter a szintkülönbség.
A várat nem túl régen restaurálták, ami azt jelenti, hogy ízekre szedték és újra összerakták. Ennek ellenére pont olyan, amilyennek lennie kell egy 800 éves várnak. Látogatni csak idegenvezetővel lehet, de ez benne van a jegyárban. Mi például egy kétszemélyes csoportot alkottunk. A srác megmutatott mindent, el is magyarázta, hogy mi micsoda, szóval nagyon jó volt. Fotózni csak külön jeggyel lehetett volna, de azért mondta, hogy a kilátásról nyugodtan csináljak képet. És hát kilátás az van. Ennél jobb helyen álló várkastély talán nincs is a világon.
Az épület egy kiemelkedésen áll, mögötte csak a mélység, és az Ultar-völgy, amin régen a gleccser egészen a várig lejött, így itt már akkor volt jégszekrény, mikor még a máshol csatorna sem. Igaz csatorna itt azóta sincs. A kastéllyal szemben a Hunza folyó és annak völgye, és persze hegyek, olyan hegycsúcsokkal, mint a Rakaposhi (7788 m) és a Diran (7270 m). Mellesleg a szobánkból is ezekre látunk rá. Éjjel érkeztünk, úgyhogy reggel volt nagy óóó, mikor elhúztuk a függönyt.
A kastély után visszamentünk a szállodába, hogy a teraszon üldögéljünk és nézzük, hogy milyen irgalmatlan nagyok és szépek is ezek a hegyek. Közben az jutott eszembe, hogy a hegymászók, akik rossz esetben az életükért küzdenek szintén látják a mi szállásunkat. Különösen kegyetlen lehet.
Persze nem csak mi üldögéltünk ott, úgyhogy lehetett beszélgetni. Az egyik srác angol, már ha lehet ilyet mondani valakire, akinek a felmenői Indiából Pakisztánba, aztán Zanzibárba vándoroltak, majd Kenyán keresztül Angliába. Most éppen ezeket az országokat járja be, és könyvet ír. A másik fickó egy osztrák, aki pillanatnyilag Koreában él, előtte Indiában töltött két évet és nem tervezi, hogy valaha is hazaköltözne, otthon ugyanis nem néznek jó szemmel a ferdeszemű gyermekére.
Javaslatára felkerekedtünk és levonultunk a szomszédos Altit faluba, ahol az ő szállása volt és nem mellesleg egy üveg helyi bora. Ugyan Pakisztánban tilos az ilyesmi, de azért van mindenhol. Muzulmánok egyáltalán nem ihatnak, törvény próbálja tiltani, a külföldieknek előbb be kell szerezniük egy papírt, amivel aztán lehet méregdrágán vásárolni a helyi serfőzde termékéből, ami hogy is mondjam, nem veszi fel a versenyt mondjuk (nem a csehekkel, de a) kínaiakkal sem.
Végülis a bor nem volt rossz, bár otthon fröccsbe meg nem innám, az tuti. Hosszan elbeszélgettünk a világ olyan fontos dolgairól, amibe egyáltalán nincs beleszólásunk, hogy aztán felfedezzük, hogy már este hét van és ideje lenne visszamászni.

 

Címkék: pakisztán karimabad

15575 km, Karimabad

2009.07.17. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Úgy döntöttünk, hogy nem kapkodunk, kialusszuk magunkat, elintézzük az ügyeinket a neten, aztán délután elindulunk Karimabadba, úgysincs messze. Az időjárás elég lehangoló volt. Harmincról leesett a hőmérséklet tizenötre és teljesen beborult, kár is lett volna rohanni.

Miután mindent elintéztünk, felkaptuk a zsákjainkat, búcsút vettünk az ismerősöktől, akikbe Lahore óta rendszeresen botlunk, és kimentünk az utcára, hogy Suzukit fogjunk. A helyi közlekedést ezek a kisteherautók bonyolítják. Szerintem ezek a legkisebb létező platós járművek. A platóra ponyvát raknak, meg két padot, kicsit kibővítik a hátsó lökhárítót és máris kész a busz.
G bemászott a cuccokkal, én inkább a lökhárítón utaztam, mert egyszerűbb, mint bezsúfolódni. Megállók nincsenek, ha valaki fel akar szállni, akkor int, ha le, akkor kopog. Mikor már dugig volt a járgány természetesen beszállt még két ember, és kettőnk mellé még kettő felkapaszkodott a lökhárítóra is. Így az utaslétszám elérte a 18 főt. A platón normálisan hat ember férne el, a fülkében meg a sofőrön kívül egy. És ez se lenne kényelmes.
A buszállomáson megnyugtattak, hogy lesz busz rövidesen. Mikor beállt, mindenki megrohant egy bódét, ahol a viteldíj befizetése után felírták a nevét. Jegy nem volt. Egy férfi kedvesen megkérdezte, hogy honnan jöttünk, majd szemrebbenés nélkül elém tolakodott. Én se voltam rest, addig nyújtottam a kezem, míg el nem vették belőle a pénzt.
A hátizsákokra ráhúztuk a tokot, mert megint a tetőn utaztak. Felpakoltunk és fél kettőkor már úton is voltunk Karimabad felé.
Ugyan nem volt nagy a táv, de a sebesség sem volt nagyés még egy ebédszünetet is beiktattunk néhány útszéli hentesbódé mellett. Azt hiszem, kellett volna ennünk.
Továbbindulás után nem sokkal baljóslatú kocsisorra bukkantunk az egyik faluban. Mi is leparkoltunk. Mindenki kiszállt, bár szemerkélt az eső. Szerencsére egy nejlont azért húztak a cuccokra úgy nagyjából. Körbekérdezve kiderült, hogy jól sejtettem, a KKH sziklaomlás miatt le van zárva. Pontosabb a KKH sziklaomlással lezárta magát. A fickó szerint, akit kérdeztem, egy óra alatt letakarítják. Kétségeim voltak ezzel kapcsolatban, anélkül, hogy tudtam volna bármit is a helyzetről.
Kicsit később előrébb húztunk pár kilométert, ahonnan már látni lehetett a markolót, amint serényen rakja a követ a völgybe, de továbbra sem lehetett tudni semmit. Kicsit később még előrébb mentünk, de továbbra sem volt semmi információnk. Közben szépen telt az idő, és egyre hidegebb lett. Mindenki türelmesen üldögélt a buszban este kilencig, mikor megjött a hír, hogy mára a munkát befejezték, de ez nem azt jelenti, hogy kész.
Egy utastársunk gondjaiba vett és mondta, hogy hozzuk a cuccunkat, a túloldalon biztos találunk valami közlekedési eszközt. Sokan gondolták ezt így, szóval sietni kellett, mert ha nem marad hely, akkor ott állunk a Karakoram Highway közepén éjjel. Gyorsan kikaptuk a zsákokat a tokból, fel a hátunkra, és loholtunk a sziklaomlás felé, ahol már tömegek mászták a hegyet mindkét irányból, ugyanazzal a céllal. Sikeresen átjutottunk, bár sötétben nem volt igazán egyszerű.
Emberünk elég gyorsan talált egy kisbuszt, ami Karimabadba ment, de nekünk is gyorsnak kellett lenni. Az utazik ugyanis, aki bent van. Nem volt idő semmire, felszórtuk a cuccot, és behuppantunk, bízva abban, hogy a sofőr le is kötözi. Pillanatok alatt dugig megtelt a busz és indultunk is. Az ablakon kihajolva próbáltam megállapítani, hogy mennyire van odakötve a szajré. Természetesen a tetőn is utaztak, gondoltam majd szólnak, ha leesik valami. Nem esett. És szerencsére már az eső sem esett.
Emberünkről közben kiderült, hogy két évig tanult Karachiban, ami alatt nem járt otthon. Most befejezte és hazafelé tart, de nem túl szerencsés. Islamabadig elrepült, ott már a gilgiti repülőn ült, mikor törölték a járatot a rosszidő miatt. Kénytelen volt busszal jönni, most meg a cél előtt 20 km-rel sziklaomlás állította meg.
Karimabadban bevonszoltuk magunkat a Hunza Innbe és kivettünk egy szobát. A késői időpont ellenére még kaját is tudtak adni, amire nagyon vágytunk már.

Címkék: pakisztán karimabad