Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


28815 km, Huaihua

2009.09.06. 10:00 | Ahmet | 1 komment

Nem strapáltuk magunkat nagyon, a vonatunk csak tizenegykor indult. Az érkezés időpontját nem tudtuk, de sejtettük, hogy nem ideális. A vonatok is úgy indulnak, hogy reggelre érjenek oda a fontosabb helyekre, és nagyon meglepett volna, ha Huaihua a végállomás. A város amúgy is csak a vasútnak köszönheti a létét, két nagy vonal keresztezi itt egymást.
Annyira nem strapáltuk magunkat, hogy mire a reggelin is túlestünk, már szinte sietni is kellett a vonathoz. A szokásos röntgen után a mi vonatunk utasainak kijelölt váróterem keresésére indultunk. Volt négy váróterem, 1-től 5-ig számozva. Igen, ötig, mert négyes az nincs. A kínaiak hisznek a számmisztikában, jobban, mint bárki más. Amerika legendás, hogy nincs tizenharmadik emelet, itt meg nincs négyes váró. A négyes ugyanis szerencsétlen szám, kiejtése ugyanis hasonlít a halál szóhoz. A nyolcas meg szerencsés. Jut eszembe, mikor is kezdődött a pekingi olimpia? 2008. 08. 08. Nem néztem utána, de szerintem képesek voltak a megnyitót 8:08-kor kezdeni.
Minket a babona nagyon nem érintett, mert a hármasba kellett menni, és már lehetett is beszállni. A vonatunk oldalán ott virított a tábla, Nanchang-Chengdu. Hát, nem mondom, szép táv.
Szerencsére volt hálókocsijegyünk, bár az éjszakát nem töltöttük a vonaton, de fekve olvasni mégiscsak jobb, mint ülni a tömegben. Meg aztán mindig van rá lehetőség, hogy az ember feltápászkodjon, üljön egy kicsit, vagy mászkáljon. A hard seat osztályon ez nem megy. Annyi az utas, hogy nincs hol mászkálni, és aki feláll, annak leülnek a helyére. Persze átadják, ha az ember helyjegyet lobogtat, de könnyen előfordulhat, hogy valaki merő jószívűségből maga mellé enged még valakit. Ha négyen ülnek három ülésen, akkor annak is kevesebb lesz a hely, aki egyáltalán nem jószívű, és nem is tervezte, hogy az lesz.
Szóval elfeküdtünk a helyünkön, egy-egy könyvvel és olvastunk. Momentán már vagy másfél hónapja olvasom a Monte Christo grófját, és még van belőle annyi, hogy jusson néhány ilyen útra. Máskor nem nagyon jut idő olvasásra. G valami német könyvet olvas, ami nem túl jó, de nem akarja félbehagyni, mert az már milyen dolog!?
Szépen átolvastuk a délutánt, este vettem valami borzasztó kaját egy árustól, G nem kért belőle. Pedig volt benne hal is. Szavam nem lehet, tényleg hal volt, igaz, hogy nekem pont a farokúszó és egy mellúszó jutott, de hát az is hal.
Végül jött a kalauz és a bilétáinkért, cserébe visszaadta a vonatjegyeinket. Azokat ugyanis az elején begyűjtik és bilétát adnak helyette. Ez jó, mert a jegyen, amit a mappa megfelelő helyére rak a kalauz, rajta van, hogy hol szállunk le, így tud szólni, hogy na most kéne felkelni. A baj csak az, hogy minimum fél órával előbb felzargatják az embert. Igazából most nem volt baj, mert ahogy lemásztunk az ágyról, összepakoltuk a cuccainkat, le is kapcsolták a világítást, hogy mostmár aludjon mindenki. Még egy háromnegyed órát üldögéltünk kibámulva a sötétbe, aztán begördültünk a kies Huaihua állomására tizenegy előtt nem sokkal.
Szállást nem sokat keresgéltünk, bártan bementünk az első helyre, és kivettünk egy szobát. Az ára egyébként nagyon kellemes volt. Az a vicces, hogy minden szállodában ki vannak függesztve az árak, de a lista csak dekoráció. Az utóbbi időben már olyan táblázatokat láttunk, ahol ki van írva a standard ár, és a mai ajánlat. A kettő között általában jelentős különbség van. A napi ár általában fele a listaárnak, de még ebből is sikerült lefaragni. Ami a listán igazán tetszett, az, hogy volt elnöki lakosztály. Úgy elképzeltem, hogy Huaihuába jön az elnök és megszáll a Railway Hotelben. Jó, mondjuk egy TSZ elnök.
Egyébként nem tudom, hogy sikerült lealkudni az árat, mert a három recepcióslány együtt is csak annyit tudott összehozni angolul, hogy „I don’t know”. Biztos, ami biztos, meg hogy ne legyen félreértés köztünk, az egyik leírta a lényeget nekünk kínaiul. Én meg visszaírtam a lehető legnagyobb komolysággal, hogy „Nem értem!”, na ezt aztán tanulmányozták elmélyülten, a nemet még sikerült is kiolvasniuk, de aztán jeleztem nekik, hogy ne strapálják magukat, úgyse fog menni, mi viszont mennénk már fel a szobába. Végül csak sikerült a kétágyas szobát elmutogatni, és némi depozit és a szobaár befizetése után, még fel is kísértek.
Itt számítógép, meg internet ugyan nem volt, viszont volt minibár lejárt szavatosságú yuyuval, meg megvásárolható óvszer, síkosító, bugyikészlet a fürdőszobában.
A yuyu egyébként Kína egyik kedvenc úti eledele, vákuumcsomagolt főtt csirkeláb. Remekül legyet vele cuppogni, meg csámcsogni. Mindkettőben profik egyébként. Szürcsölni is imádnak, de ahhoz vödrös instant levest használnak, az a másik úti csemege.

 

Címkék: kína huaihua