Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


2727 km, Fethiye

2009.05.20. 10:10 | Ahmet | Szólj hozzá!

A felkelés nem is ment olyan egyszerűen, lehet, hogy a nagy henyélésben már el is puhultunk? Mindenesetre mára a Kayaköy, Ölüdeniz útvonalat terveztük be, méghozzá gyalog.

Kayaköynek semmi köze a nálunk közismert Ibrahim úrhoz, egyszerűen kőfalut jelent. Mondjuk nem tudom, hogy régen is ez volt-e a neve, vagy csak azután kapta, hogy a lakóit kitelepítették. Mert itt is volt olyan, nem csak felénk, sőt akkoriban lehet, hogy ez egy világméretű divat volt. Akkorra már az örményeket elrendezték, maradtak a kurdok, meg a görögök. Utóbbiak voltak soron, mivel Kurdisztán nincs, ahova kitelepíthették volna a kurdokat, bár ha lenne, ma is lenne lakosságcsere. Bár furcsa kérdés ez, mert a kurdok szeretnének ilyen országot és szeretnének lakosságcserét is. A nagy egyetértésben csak annyi hiba van, hogy ezt a bizonyos országot túlnyomórészt a mai Törökországból szeretnék lenyisszantani.

Nade vissza a görögökhöz. Szóval ott is volt nagy egyetértés Görögország és Törökország között, nagyjából olyan, hogy mindketten egyetértettek abban, hogy „Vidd innen a fajtád!”
Áthidalható problémaként csak annyi merült fel, hogy sok görög volt itt, kevés muszlim ott, így aztán nem egy az egybe váltották a görögöt törökre. Elhelyezési problémák Görögországban voltak, ezért is van arrafelé jó néhány újjal kezdődő falu, mint Amerikában. Hiába, fantáziátlan faj vagyunk. A törökországi görög falvak viszont itt maradtak üresen, mint például Kayaköy, avagy Levissi, ha már görögök voltak. Jelenleg múzeum, és csontváz. A környékbeliek természetesen elhordtak mindent, ami hasznosítható, csak a falak maradtak. Nem hinném, hogy a szemükre lehetne vetni bármit, hiszen nem lopták el. Szóval a hegyoldalban áll egy meglehetősen nagy falu, vagyis a házak falai. Van benne valami hátborzongató, különösen, ha az ember látja a romos templom fekete és fehér kavicsokból mintásra kirakott padlóját, vagy a házak falán a vakolatban a mester ujjlenyomatát, de helyenként még a kiskertben is sorban kelnek ki a virágok, pedig több mint 80 éve áll az egész üresen.
A falak közti bóklászás után elindultunk a kis sárga-piros festékcsíkokkal jelölt gyalogúton Ölüdenizbe. Az út nagyon látványos, nagyrészt a tenger felett halad az ösvény a hegyekben, ahonnan jó kilátás nyílik az apró giccsesen kékvizű kis öblökre, amiket természetesen zöld erdők vesznek körül. Most még tavasz van, így a perzselő meleg és a zsibbasztó kabócakoncert még nincs meg, de annyira nem is hiányzott. Viszont vannak éles sziklák, amiken G bemutatta, hogy én miért nem hordok szandált. Persze ő tud járni és nem csak csetlik-botlik, mint én, de még így is felszisszent néha, ha a lépés nem úgy jött ki, ahogy eltervezte.
A tengerpartra leérve vettünk egy teljes mértékben megérdemelt jégkrémet, és kiültünk az apró kavicsos tengerpartra. 16 km-t nyomtunk le, hegynek fel, hegynek le. Kis rekreációs heverészés után, mikor kezdte égetni a hátunkat a sok fehér kavics, felültünk az első minibuszra, és visszamentünk Fethiyébe.
Tulajdonképpen ez a minibusz az, amit dolmuşnak hívnak errefelé. Adott útvonalakon közlekednek, de ott inti le az ember, ahol akarja, és ott is száll ki, ahol sikerül elmagyarázni a sofőrnek, hogy ki akar szállni. A díjazása csak a helyiek számára egyértelmű, nekünk mindig meg kell kérdezni, hogy mennyi.
 

 

 

Címkék: törökország fethiye

2694 km, Fethiye

2009.05.18. 10:00 | Ahmet | 2 komment

A bodrumi kissé lazább nap elmaradt, mivel inkább a romokat választottuk, ma meg mentünk tovább Fetihyébe, de a viszonylagos lazításról nem akartunk lemondani, így az öt órás buszozás utánra nem terveztünk semmit, legfeljebb laza sétálgatást. Egyébként a távolság önmagában nem indokolná, hogy Bodrumból öt óra alatt zötyögjön át a busz Fethiyébe, ami kb. 260 km, de a távolságon, mint üveggolyón kívül ott vannak a hegyek, amik eléggé meglassítják a közlekedést. Az utak egyébként jók, csak hát vannak olyan szakaszok, ahol 8 km-en ereszkedtünk 600 métert, légvonalban meg nem haladtunk többet kettőnél, és így azért már hasonlít az útvonal egy elejtett tégláéhoz, csak szerencsére sokkal lassabb.

Fethiye nem nagy város, viszont hosszú, mivel az említett hegyek sora és a tenger közötti rést foglalja el. Ennek köszönhető az is, hogy a buszpályaudvarról - rendkívül előzékeny módon - ingyenes minibuszok viszik a fáradt vándort a városon végig, hogy aztán ott szálljon ki, ahol akar. Velünk nem pontosan ez történt, mivel egy szállodai felhajtó úgy vélte, hogy az ígéret, miszerint megnézzük a szállodáját, azt jelenti, hogy tényleg ott fogunk szobát kivenni, és ennek hatására megmondta a sofőrnek, hogy hol rakjon ki minket. Hát ott rakott ki. A szállodát végül nem néztük meg, mert olyan mértékben a város túlsó végén volt, hogy számunkra ez elfogadhatatlan volt, úgyhogy visszasétáltunk egy keveset, hogy kikössünk azon a helyen, ahol pár évvel ezelőtt már jártam. Szerintem jó döntés volt, még légkondink is van, szerencsére kikapcsolt állapotban, mert semmi szükség rá.

Az időjárás egyébként kellemes. Napközben még nincs hőség, de strandra már lehetne menni, ha nem lenne hideg még a víz. A hegyekben viszont hűvös van, a hegyek tetején meg kimondottan hideg. Bár egy hegy tetején sem jártunk, de a hó arra utal, hogy nincs kánikula.
A sikeres szállodai manőver után lesétáltunk a kikötőbe, és beültünk egy étterembe vagy kávézóba enni. Az étterem kiválasztás nagyon egyszerű: oda kell menni, ahol csak törökök vannak és nincs az ajtóban felhajtó, aki mindenáron be akar rángatni.
Ahogy terveztük, a nap hátralevő részében nem csináltunk semmit, azon kívül, hogy a bazárban végignéztük a kínálatot, és eldöntöttük, hogy mi az, amit nem vennénk meg és mi az, amit csak egyszerűen nem fogunk. 

Az utunk

Címkék: törökország fethiye