Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


38277 km, Don Det

2009.11.01. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Mai napra egy könnyed, pihentető sétát terveztünk, de a térkép léptéke felülbírálta szándékunkat. A Don Det sziget – ez úgy hangzik, mint a La Manche csatorna – partján indultunk dél felé, hogy aztán a régi rakpartot elérve a néhai vasútvonalat követve menjünk tovább. Ez az egyetlen vasútvonal Laoszban, ami megépült és működött is. Mára már természetesen felszedték. Eredetileg sem volt hosszú, csak pár kilométer. Arra szolgált, hogy a hajózhatatlan Mekong szakaszon ezzel vigyék át az árut az egyik rakparttól a másikig. Francia fejlesztés, és azt hiszem, az egyetlen az országban. Valahogy úgy voltak a franciák Laosszal, mint egy nagymama a rossz forgótárcsás mosógéppel. Útban van, foglalja a helyet, de talán még jó lesz valamire.

A töltés mindenesetre megvan még és gyalogútnak megteszi, bár kicsit hepehupás. A rizsföldek közt elsétáltunk a sziget végéig, ahol áll még a híd, ami átvezet a szomszédos Don Khonra. A túloldalon rögtön megsarcoltak, hogy megnézhessük a Li Phi vízesést, amihez még gyalogolni kellett egy félórácskát, de megérte. A Mekong itt egyet ugrik lefelé. Pontosabban nemcsak itt, hanem ezen a szakaszon minden folyóágon van egy vízesés, ezek miatt épült a gigászi hosszúságú vasútvonal.
A vízesés, vagy inkább zúgók sora, tényleg lenyűgöző. Halászni is kifizetődő lehet, mert tele volt rakva csapdákkal. Némelyik csak egy egyszerű keretre feszített háló, amivel megszűrik a vizet, némelyik pedig ferdén a vízbe rakott bambuszrács, korlátokkal. Az a hal, amelyik rásodródik, teljesen esélytelen arra, hogy a lezúduló víz ellenében visszaússzon és megkerülje. Esős évszakban egy csapda állítólag akár fél tonna halat is kifoghat naponta. Amikor érkeztünk, a kikötőben éppen teherautóra rakodták a fogást. Azt hiszem, hogy az a fél tonna hal darabra nem is lehet olyan sok, legalábbis elnézve azokat, amiket ott pakoltak.
A vízeséstől visszatértünk a vasútvonalhoz, hogy azon elmenjünk a sziget végébe, ami az ország vége is. Itt élnek az igen ritka irrawaddy delfinek, amiket elvileg néha látni is lehet. Természetesen száraz évszakban nagyobb rá az esély, most meg épphogy csak vége van az esősnek, meg amúgy sem szokott olyan szerencsénk lenni. Szóval nem láttunk semmit, csak egy szétrohadt gőzgépet a vasútvonal végén a dokknál, meg a túlpartot, ami már Kambodzsa. Kicsit körülnéztem a megmaradt építmények körül, ezzel a fűben mászkálással azonnal begyűjtöttem két piócát, szerencsére még a nadrágomon elkaptam őket.
Visszafelé összefutottunk egy narancssárga kiscicával, aki nagyon szimpatizált velünk és úgy döntött, hogy velünk tart, vagy a lábaim alatt lesz öngyilkos, nem sikerült kideríteni a szándékát, de az biztos, hogy vagy kétszáz métert gyalogoltam nagyterpeszben, hogy el ne tapossam a kis hülyét. Aztán ahogy fáradt, egyre inkább lemaradt, de olyankor megijedt és gyorsan utánunk futott. Egészen addig, míg egy csapat kecske mellé nem értünk. Akkor megállt, és csak meredt a kecskékre, azok meg vissza rá. Már csak egy kis narancssárga pötty volt az ösvényen, de még mindig ott állt tétován. Sajnáltam szegényt, talán vissza kellett volna menni és átmenteni a kecskéken.
Este még elmentünk beváltani az egy szem húszdollárosunkat, mert döbbenten tapasztaltuk, hogy kp.készletünk erősen megcsappant, illetve, hogy az eurót nagyon rosszul váltják. ATM itt nincs, nem is csoda, pár éve még áram sem volt (bár azóta netcafé lett).

 

 

Címkék: laosz don det

38255 km, Don Det

2009.10.31. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Megreggeliztünk és kifizettük a számlánkat az igen jó kedélyű tulajdonosnál, aki mindenen hangosan vihogott. Először azon, hogy elfelejtette a teljes számlát, és csak a reggelinket számolta fel, aztán azon, hogy a másik vendég visszajáróját nekünk akarta adni, harmadszor meg azon, hogy megjegyeztem, igen előnyös a vele való üzletelés.

A vendégház lakosságának a fele bezsúfolódott egy VIP feliratos minibuszba. A tekintetek elárulták, hogy nem érzik a jegyárat és a feliratot összhangban az utaslétszám/ülésszám aránnyal. Emberünk megnyugtatott mindenkit, hogy csak a kompig megyünk ezzel, az meg nincs több két kilométernél. Valójában a komp még csak annyira sem volt vízi jármű, mint amivel jöttünk. Két csónakot kötöttek össze deszkákkal, amin az utasok helyet foglalhattak, természetesen állva, esetleg ülve, ha hoztak valamit, amire ráülhetnek. Rögtön kettőre is szükség volt ebből a járműből, hogy átvigyenek mindenkit. A túlparton már várt a busz, ami a Si Phan Don, vagyis a Négyezer Sziget világába fuvarozott minket. Ez a négyezer sziget valójában nem pont négyezer, számuk attól függ, hogy éppen milyen a vízállás és hogy mit számolunk szigetnek. Don Det, ahova mi tartottunk határozottan sziget volt, rengeteg hátizsákosokra kihegyezett vendégházzal.
A busz az úgynevezett kikötőnél rakott le, ami tulajdonképpen az a pont, ahol az út szépen belevezet a Mekongba. Itt csónakba szálltunk, lényegesen többen, mint ahányan kényelmesen befértünk volna. Csónakunk - mint mindegyik errefelé - hosszú volt és vékony, mint a vonatfütty, következésképpen billegett is rendesen, csak hogy G is élvezze az utazást. Sokat nem kellett hajókázni, de a biztonság kedvéért a kapitány – ha szabad így neveznem – végig merítgette kifelé a vizet egy szétvágott olajosdobozzal.
A szigeten aztán kerítettünk egy szállást, bár amit kerestünk, az nem lett meg. Azt hiszem, a térképünkön feltüntetett lépték köszönőviszonyban sincs a valósággal.
A kunyhónk a folyóparton áll, cölöpökön, teraszán két függőággyal, amibe azonnal belevetettük magunkat. Ezzel a napi programot gyakorlatilag lezártnak is tekintettük, csak vacsorázni kászálódtunk ki belőlük, de rögtön azután le is feküdtünk aludni. Remek volt!

 

Címkék: laosz don det