Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML


34183 km, Cat Ba

2009.10.05. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Reggel hatkor a generátor brümmögése kiegészült valami böszme nagy dízel hörgésével, amiről kiderült, hogy a benzinkút. Telepumpálták a hajónkat naftával, hogy a reggeli kezdetével egyszerre meginduljunk a Cat Ba sziget felé, ugyanazon az útvonalon, amelyiken este jöttünk.

A szigeten aztán villámgyorsan ki kellett üríteni a kabinunkat, mert a hajó száz százalékos kihasználtsággal üzemel, épphogy csak nem szálltak már be a másik oldalon, mikor mi kiszálltunk. A busz elvitt a nemzeti park bejáratához, ahol megint újabb vezetőt kaptunk az egy órás túlélőtúrára. Én arra tippeltem, hogy vietnámi veterán, csak nem a US Army kötelékéből. Angolul ugyan nem tudott, de kedves öreg volt. Miközben harminc európai csorgatott összesen egy köbméter izzadtságot a talajra, ő egy fröccsöntött kínai műanyagpapucsban szaladgált a csapat eleje és vége között az éles sziklákon ugrálva, levágva néhány kanyart, esetleg egy liánon lógott és onnan legyezte az alatta elhaladókat a rongyos kis legyezőjével.
A hegy tetején aztán akinek maradt még kitartása, meg egy kis bátorsága, az felmászhatott a kilátóba. Megérte, mert igazán jó volt a kilátás az alattunk elterülő erdőre és a lehetetlen formájú dombokra. Az út lefelé sem volt sokkal jobb, mint felfelé. Az éles sziklák közt csúszós agyag borított mindent, szóval figyelni kellett.
A hatalmas túra után a bejáratnál mindenki lerogyott, miközben az asszonyok lelkesen ajánlgatták az itókáikat. Az üveg víz felmutatása mellé a standard mondat, a „Hello, tenthousand!” volt, majd mindezt lezárták az összetett kérdéssel: „OK?”.
Inkább hagytuk a vizet, de egy sört gyorsan magamba döntöttem, mert egészséges, tele van vitaminnal, meg viszonylag hideg is volt, továbbá finom.
Ezután újabb buszozás következett, a sziget túlsó végébe, ahol a szigettel azonos nevű városka áll, ami a szállodák nélkül csak falu lenne. Kicsit olyan volt, mint Siófok októberben, most éppen nincs szezon, meg a gazdasági válság miatt amúgy se nagyon volt idén. Sajnos ez nem azt eredményezte, hogy engednek az árból, hanem hogy kicsit jobban nyomulnak.
Megint kaptunk egy ebédet, megint csak úgy módjával. Ebből a néhány étkezésből arra kellett következtetnem, hogy a tintahal a legolcsóbb elérhető alapanyag, ami nem zöldség. Nem mintha rossz lenne, de azért az ilyen szárazföldi patkányoknak, mint mi, ez is csak egy rágós bizgentyű, ami jól néz ki, ha a fotón a vége kilóg a szánkból. Nem kell aggódni, nem csináltunk ilyen képet. Pedig tényleg cuki kis tapadókorongos csápocskák voltak.
A délutánt megkaptuk szabadprogramnak. Ez egy költségérzékeny megoldás, de mindegy, valamikor aludni is kell. G le is dőlt egy kis semmittevésre, én meg az angol srácokkal elmentem felderíteni a környéket. Konkrétan a strandot akartuk megnézni, de nem igazán jött össze. Először ugyan jó irányba indultunk, de az olyan nem strandra vezető útnak nézett ki, úgyhogy visszafordultunk, és megnéztünk még két másik teljesen rossz irányt is, közben azért bölcsen megpihenve egy bia hoi intézményben lenyelni egy csapolt sört.
Mire aztán találtunk valakit, aki nemcsak mosolyogni tudott angolul, addigra eltelt vagy másfél óra. A srácok az iránymutatásnak megfelelően elindultak a strandra, én meg felmentem a szobánkba, hogy G-vel együtt menjünk.
Utólag kiderült, hogy a mutatott irányba két strand is volt, mi a rosszabbikra mentünk, bár az sem volt rossz, csak ráfért volna már egy takarítás.
A legjobb az volt benne, hogy a tengerbe való belefutáshoz nem kellett pokoli lelki erő. Nincs az a jelenség, mint a legtöbb vízparton, hogy lelkesen fut az ember, és az első felfröccsenő vízcseppek hatására a belső szervek elkezdenek felfelé menekülni, a herék – már akinek van – kétségbeesetten bebocsátásért könyörögnek a hasüregbe. Na, szóval meleg a víz.. És nem relatív meleg, hogy melegebb, mint a bányatavak Délegyházánál, hanem frankón meleg. Lehet benne dagonyázni, feküdni félig a vízben, mint egy elégedett fóka. Meg is tettük, egy teljes óra strandolást kipréseltünk magunkból, ami nem kis teljesítmény, de még dolgozni fogunk rajta. Már csak azért is, mert még teljesíteni kell azt a kitűzést, hogy homokos tengerparton kókuszdióval a kézben egy pálmafa alatt henyélünk. Azt hiszem össze fog jönni.
Este a vacsora megerősített a hitemben a tintahal lokális piaci áráról. Hogy nagyon ki ne száradjon, el is mentünk inni egy sört, csapatunk két német tagjával. A brit srácok nem csatlakoztak, kikészítette őket, hogy az elmúlt két napban hétkor kellett kelniük.

 

 

Címkék: vietnám cat ba