Tiny Little Big Thing
https://tinylittlebigthing.blog.hu/atom
blfr8@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/28/beigert_vegszo
Beígért végszó
2010-05-28T10:00:00+02:00
2010-05-28T10:00:00+02:00
Ahmet
https://blog.hu/user/3590
<p style="text-align: justify;"><b>Értelmetlen számok, amik jól mutatnak, mert nagyok</b></p>
<div style="text-align: justify;">80994 km, 380 nap, 11 meglátogatott ország, meg még 4, aminek csak átutazási szándékból tettük földjére lábunkat, 18861 fénykép, ebből vagy 6000 bemutatva, a maradék titkolva. Elhasználtunk 15 inget, két pár bakancsot, fene tudja hány nadrágot.</div>
<div style="text-align: justify;">Mindenkit érdekel, hogy mennyit költöttünk. Nos, ezt pontosan nem tudnám megmondani, de azt hiszem, egy frankó kocsit vehettünk volna a pénzen, amit mostanában próbálnák meg eladni fele annyiért, mint amennyiért vettük, ha közben el nem lopták volna. Szóval hagyjuk a pénzkérdést.</div>
<div style="text-align: justify;"> </div>
<div style="text-align: justify;"><b>Indulás előtti dolgok</b></div>
<div style="text-align: justify;">Az emberben nem születik meg a gondolat, hogy el kellene utazni valahova. Az mindig is ott volt. Csak olyan kérdések fogalmazódnak meg, hogy miből, meg mennyi időre. Még a cél sem kérdéses, azokból valahogy mindig több van, csak választani kell. Legtöbbször a miből és a mennyi időre határozza meg, hogy milyen úticélt rendelünk hozzá, aztán néha ez megfordul, és nekiáll az ember egy projektnek, ami felrúgja az élete addigi rendjét, ami az egyik legjobb része az egésznek.</div>
<div style="text-align: justify;">Így voltunk mi is ezzel az úttal. Régóta szó volt róla, hogy jó lenne, de nagyjából ennyiben is maradt. Aztán egyszer csak arra ébredtünk, hogy megszületett az elvi döntés: megyünk! A pénzügyi tervezés elég nagyvonalú volt, de nagy kockázatot nem vállaltunk vele: ha elfogy, hazajövünk. A gyűjtögetés is megindult, és ahogy meglett a pénz, rádöbbentünk, hogy most már semmi nem állíthat meg. Mielőtt valaki nagyon irigykedni kezdene, azért azt meg kell jegyeznem, hogy a pénz összegyűjtése nem úgy megy, hogy az ember közben éli a megszokott életét, néha lecseréli a kocsit, elugrik vitorlázni az Adriára, stb. Esetünkben már csak azért sem, mert nincs autónk, és egyikünk sem tud vitorlázni. Helyette volt jó sok meló, igaz nem Magyarországon. Ezért is járhattunk sikerrel. Nem a legendákban élő rettenetes nagy külföldi fizetések miatt, hanem azért, mert nem igazán tudtuk mire költeni a pénzünket a faluban, ahol éltünk. Nem mentünk sörözni a haverokkal, nem vettünk új ruhákat, moziba se igen jártunk.</div>
<div style="text-align: justify;">Valójában az út megtervezése volt a legkisebb meló. Elmegyünk erre, aztán télen, mikor nincs monszun, visszajövünk arra. S lőn!</div>
<div style="text-align: justify;"> </div>
<div style="text-align: justify;"><b>Országok csak úgy röviden, elfogultan</b></div>
<div style="text-align: justify;"><em>Törökország</em>: Örök kedvenc, itt mindenki megtalálja, amit szeretne, legyen az tengerpart, síelés, ókori, középkori, keresztény vagy muzulmán kultúra, gyönyörű tájak, sőt még sör is van.</div>
<div style="text-align: justify;"><em>Irán</em>: Hú, ettől az országtól hogy tudnak félni az emberek! Valójában a legvendégszeretőbb népek lakják, csak győzze az ember hólyaggal a sok teaivást!</div>
<div style="text-align: justify;"><em>Pakisztán</em>: Ide meg a legtöbben pénzért se jönnének, pedig északon a világ legszebb hegyei vannak és rengeteg kedves ember.</div>
<div style="text-align: justify;"><em>Kína</em>: Újabb „gonosz” ország, ezek fognak megenni minket. Rossz hírem van, lehet kezdeni kínaiul tanulni! Tényleg sokan vannak.</div>
<div style="text-align: justify;"><em>Vietnám</em>: Lehet, hogy térképen egy, de észak és dél még mindig különbözik egymástól, habár Ho Chi Minh már van mindenhol.</div>
<div style="text-align: justify;"><em>Laosz</em>: Egy titkos erőtér védi attól, hogy tudomásul vegye az emberiség a létezését. Ezért is van, hogy olyan kellemes hely. Nincs tömeg, nincs nyomulás.</div>
<div style="text-align: justify;"><em>Thaiföld</em>: Akinek az jut először eszébe, hogy thai kurvák, az nem jár messze a valóságtól. Pénzért bármit. Jobb, ha tudod, mosolyognak, de nem biztos, hogy veled nevetnek!</div>
<div style="text-align: justify;"><em>Kambodzsa</em>: Egy jó kedélyű ország, aminek egyik fele néhány évtizede lemészárolta a másik felét. Mai napig nem értik még ők sem, hogy mi is történt.</div>
<div style="text-align: justify;"><em>Myanmar</em>: Azt hiszem, ez a név évtizedek óta nem szerepelt a hírekben, legfeljebb az utolsó oldalon. Keményebb diktatúra talán csak Észak-Koreában van, de nem ezért jó meglátogatni.</div>
<div style="text-align: justify;"><em>India</em>: Úgy tűnik, ide deportáltak minden gügyét, de láthatólag őket ez nem zavarja. Ha eddig leszóltad a kínai termékeket, akkor nézz meg valamit, amit Indiában gyártottak.</div>
<div style="text-align: justify;"><em>Nepál</em>: Rinocéroszok, maoisták, hegyek. Furcsa egyveleg, de határozottan érdekes, már ha éppen nem sztrájkol az egész ország.</div>
<div style="text-align: justify;"> </div>
<div style="text-align: justify;"><b>Úton</b></div>
<div style="text-align: justify;">Úton lenni furcsa érzés. El kell telnie néhány hónapnak ahhoz, hogy az ember tényleg úton legyen. Addigra megszűnik minden beidegződés.</div>
<div style="text-align: justify;">Még akinek nincs megszokott napi rutinja, annak is egy csomó fix pont van az életében, legfeljebb nem tűnik fel. Ezeket ahogy van, el lehet felejteni. Nincs kis bolt a sarkon, vagy ha van is, minden nap máshol és minden nap más az árukészlet.</div>
<div style="text-align: justify;">Furcsa érzés, mikor az ember felébred az éjjel közepén, és próbálja kitalálni, hogy hol is van. Fejben megkeresi az utolsó ismert helyet, és gondolatban végigjárja az utat, amit azóta megtett. A végén, hopp megvan hol is vagyunk. Nincs otthon, csak a hátizsák, nincsenek ismerős arcok, csak egy. Mire megtanulná az ember, hogy is kell köszönni, már másik nyelvet beszélnek. Egyszerűen kifordul a világ, és ha eddig mi utaztunk, mostantól a Föld mozdul el alattunk. Mi vagyunk a fix pont, semmi más.</div>
<div style="text-align: justify;"> </div>
<div style="text-align: justify;"><b>Tér-idő</b></div>
<div style="text-align: justify;">Tekergetjük az órát minden határon, de sokat nem jelent egy óra ide vagy oda. Arról nem is beszélve, hogy néha fél vagy negyed órát kell csak állítani. A problémát inkább az okozza, hogy milyen nap is van. Ezt a fonalat pár nap alatt elveszti az ember. Nem mindegy? Minden nap vasárnap! Esetleg péntek.</div>
<div style="text-align: justify;">Ezek a dolgok mindenki számára ismertek, de mi van a hónapokkal, évszakokkal? Na, az megzavarja csúnyán az embert. Hogy lenne már tél, hiszen hat hónapja harminc fok van? Ezek itt tavasszal aratnak? Mellette meg most palántázzák a rizst! Tegnap hógolyóztunk, most meg újra negyven fok van! Néha egy pillanatra tényleg meg kell állni, hogy végiggondolja az ember, hogy hol is tart az évben.</div>
<div style="text-align: justify;"> </div>
<div style="text-align: justify;"><b>„A zállatok”</b></div>
<div style="text-align: justify;"><b><i>Kutyák</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">Kutya van mindenhol, bár nem mindig ugyanabból a célból. Vietnámban, Laoszban például hihetetlenül nyugodtak a kutyák. Hiába van minden háznál egy-kettő, kutyaugatást nem hallani soha, lehet telihold vagy macskanász. Állítólag azért, mert az agresszíveket eszik meg először.</div>
<div style="text-align: justify;">Kóbor kutyával is lehet találkozni, ezeket mondjuk senki nem kívánná a tányérjára. A legmagasabb egy négyzetméterre eső rühes kutya számot Thaiföldön regisztráltunk, egészen pontosan Ayuthayában. Az ok ismeretlen. A legrondábbakat viszont kétségtelenül India utcáin lehet megtalálni. Öleb vagy házi kedvenc nem nagyon van.</div>
<div style="text-align: justify;"><b><i>Macskák</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">Ellentétben a kutyákkal, macskából nem láttunk sok beteget. Leszámítva, hogy Laoszban és környékén valami mutáció folytán minden macskának törött, kurta vagy kacskaringós a farka. Valaki azt mondta, hogy a helyiek törik el a farkukat, mert az szerencsét hoz. Szerintem ez baromság. Egyrészt lehetetlen minden egyes macska farkát eltörni, másrészt egy buddhista országban, ahol a templomok mellett madarat lehet venni szabadon engedés céljából, – ami jócselekedet –, nem fognak macskafarkakat tördelni.</div>
<div style="text-align: justify;"><b><i>Kis barátaink</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">Határozottan vannak jófej állatok, amiket szívesen tartanánk otthon, de azt hiszem, mégsem fogunk. A szamár még csak elférne a konyhában, de az alattunk lakót határozottan zavarná a patájának kopogása, ebben biztos vagyok. Nem tudom, miért kedveljük a szamarakat, talán azért, mert mindegyik olyan szomorú, muszáj megvigasztalni őket.</div>
<div style="text-align: justify;">A gekkók is kedves jószágok, bár némelyik nagyon unszimpatikusan tud viselkedni, és az éjjel közepén elkezd üvöltözni, hogy gekkkkó, gekkkkó!</div>
<div style="text-align: justify;">Személyes kedvencem a bivaly. Mafla nagy állat, de igen békés fajta. A myanmariak egyenesen gyávák, három méternél nem lehet őket jobban megközelíteni, mert elrohannak. Senkit ne tévesszenek meg az indiai bivalyok, mind hamisítvány! Valami marhával keresztezték őket, attól olyan csontosak és korcsszarvúak.</div>
<div style="text-align: justify;">A jakok is jó fejek, meg kellett állapítanunk, hogy a szarvasmarha hierarchiában ők alkotják a felső tízezret. Nyilvánvaló okokból. Mellesleg a jaknak pont olyan a szarva, mint egy falusi bicikli kormánya.</div>
<div style="text-align: justify;">Határozottan nem fogunk a negyediken elefántot sem tartani, pedig a laosziak egész kicsik, talán még be is férne egy a konyhába. Igazán sajnálom, hogy nem megoldható, mert az elefánt szeméből valami megmagyarázhatatlan intelligencia sugárzik, meg végtelen szomorúság, ami egyenesen következik az intelligenciából és abból, ahogy az elefántokat betörik. Aki látta már, azt mondja, hogy szívszaggató.</div>
<div style="text-align: justify;">G kedvencei a kecskék, akiknek van humorérzékük, ami ritka az állatok között. Vigyázni kell azonban, mert az ázsiai kecskék legalább fele ostobaarcú, amit nem szeretünk.</div>
<div style="text-align: justify;"><b><i>Nem jó fejek</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">A hamis jófejség csúcsa a majom. Na, a majmok egyáltalán nem szimpatikus jószágok, ha nem választja el tőlünk őket egy tévé képernyője. Okosak, és ezt ellenünk használják, valamint hatalmas hegyes fogaik vannak, amivel befosatnak. Ismétlem, nem aranyosak! Persze lehet, hogy más a véleményed, de akkor bizonyára szereted az aluljáróban éjszaka, csoportosan pénzt követelő embereket is.</div>
<div style="text-align: justify;">A szent tehén sem haver. Amíg szélesek az utcák, addig rendben van a szent tehénkedés, de a keskeny sikátorokban nem. Az egyik vége öklel, ha éppen olyanja van, a másik meg szaros. Lehet választani, hogy melyiknél nyomakodik át az ember a fal mellett. És nemcsak tehenek kóborolnak az utcákon, hanem bikák is. Nagy bikák. Érdemes figyelni a helyieket, sokszor bátran szétugrálnak.</div>
<div style="text-align: justify;"><b><i>Kéretlen lakótársak</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">A legrondább a poloska. Nem lehet látni, csak reggel a fedezi fel az ember, hogy össze van csípve. Tiszta helyen nem fordulnak elő, de ott sajnos mi se. A szúnyog is kellemetlen, ráadásul sok helyen terjeszt maláriát, ezt-azt. Az egér még valahogy elviselhető, de a patkány nem. Bátrabban rohangál és büdösebb is. Igazán kellemes, mikor reggel felfedezi az ember a lábnyomait. A legzavaróbb viszont az, ha emberek vannak a szomszédságban. Na, azok pokollá tudják tenni az éjszakát!</div>
<div style="text-align: justify;"> </div>
<div style="text-align: justify;"><b>Egészségügyi statisztikaszerűség</b></div>
<div style="text-align: justify;">Legfontosabb megemlítenem, hogy a világ sokkal kisebb, mint gondolánk, pontosabban, mint gondolnám. Összességében több vért vesztettem egy év alatt a fejem beverése által, mintha elmentem volna vért adni. Talán ezért is lett a kedvenc kínai feliratom egy alacsony ajtófélfára figyelmeztető: „Notice knockhead!” IQ pontokban mérhető veszteségemet nem ismerem.</div>
<div style="text-align: justify;">Ennél komolyabb bajaink is voltak. Pakisztánban begyűjtöttünk – mint későbbi diagnózisunkból kiderült – amőbás fertőzést. Szerintem senkit nem lep meg, hogy ez fosással jár. Szerencsére mással nem, így viszonylag elviselhető. Én megszabadultam tőle hihetetlen immunrendszerem által, G vagy fél Kínán át szenvedett vele, mire megállapította az internetről, hogy mi a baja, és mi a gyógyszer rá. Ez végig a hátizsákunkban lapult, innen már egyszerű volt a dolog. Indiában G megpróbálta eltörni mindkét nagylábujját, de egyik próbálkozás sem járt sikerrel, pedig egyszer biciklit is használt. Ezen kívül engem Xi’anban letaglózott valami halálos betegség, aminek egy átlagember immunrendszere nem állhat ellen, ezzel eltöltöttem egy fél napot egy fotelben összegömbölyödve, illetve Udaipurban három napig kúráltam antibiotikummal egy másik – hétköznapi ember számára halálos – kórt. Néhányszor pokolian leégett a fejem, ami egészen egyszerűen elkerülhető lett volna, valahogy azért mégiscsak leégett.</div>
<div style="text-align: justify;"> </div>
<div style="text-align: justify;"><b>Akik nem bírták hazáig</b></div>
<div style="text-align: justify;">S elhulltanak legjobbjaink a hosszú út alatt. Például a kishátizsák. Lehet, hogy bírta volna még, fogát összeszorítva, de Karimabadban vettünk egy újat, akit aztán Katmanduban nyugdíjaztunk. Nadrágokból is sok maradt a csatatéren, néhány törlőrongyként még szolgált pár napig. Ingből gyakorlatilag egy sincs, aki velünk indult volna, és a zoknik egy része is a fotóstáskában objektívek alá van tömködve, hogy kicsit jobb legyen a védelem, zokninak ugyanis már kicsit lyukasak.</div>
<div style="text-align: justify;">Aztán voltak, akik hazautaztak. Például a teljes téli cókmók, mert volt nálunk kabát, sapka, meg kesztyű is, amikre csak azért nem volt szükség, mert éppen jó volt az idő a hegyekben. Na, jó, egyszer kellett dzseki, mert június ide vagy oda, keményen fagyott reggel. Milyen évszak is van?</div>
<div style="text-align: justify;"> </div>
<div style="text-align: justify;"><b>A legnagyobb szívások (más néven kalandok)</b></div>
<div style="text-align: justify;">Az iráni választások, ami sima ügynek ígérkezett, de nem volt az, mert muszáj volt elcsalni, és ezáltal tüntetéseket gerjeszteni. Igazából túlzottan nem zavarta össze az életünket, valószínűleg azért is, mert teljes mértékben hanyagoltuk a hírek olvasását, ami csak arra lett volna jó, hogy összezavarjon és félelemmel töltsön el.</div>
<div style="text-align: justify;"> </div>
<div style="text-align: justify;">Karachi és a buszút Lahore-ba szintén nem volt leányálom. Karachi maga a földi pokol. Ezer fok, maximális páratartalom, mocsok, nyomor és bűz. Még a menekülés se ment egyszerűen, hiszen a 27 órás buszút elején én éppen kilábaltam egy ételmérgezésből, G-n meg éppen kijött. Mindez köszönhetően a nagyjából 12 órás Karachiban való tartózkodásnak.</div>
<div style="text-align: justify;"> </div>
<div style="text-align: justify;">Az Urumqi zavargások is betettek egy kicsit, de inkább csak az idegeinknek. Már éppen be akartunk lépni Kínába Pakisztán felől, mikor az ujgurok bosszút álltak két honfitársukért. Szóval ez is úgy kezdődött, hogy visszaütött. Részünkről ez azt jelentette, hogy Kína bármikor lezárhatja Xinjiang tartományt, ami Pakisztánnal határos, ezzel lehetetlenné téve a belépésünket, ami további bonyodalmakat okozott volna. Például azt, hogy repülővel kellett volna továbbutazni, meg azt, hogy új vízumért kellett volna folyamodni, mert a meglévő lejár. Ezek nem következtek be, de egy hosszú délutánon keresztül – amit egy kifőzdében töltöttünk a busz többi utasával együtt – úgy tűnt, hogy Tashkurganban ragadunk, ahonnan se előre, se hátra.</div>
<div style="text-align: justify;"> </div>
<div style="text-align: justify;">Vietnámban a Ketsana tájfunnal futottunk össze, bár róla sem hallottunk egészen addig, míg utjaink nem keresztezték egymást. Nekünk sok bajt nem okozott, attól eltekintve, hogy vonat helyett busszal kellett utaznunk, aminek a csomagtartójában kicsit elázott a sokat látott Monte Christo grófja kötet, minek eredményeképpen a vietnámi klímán meg is penészedett. Egyébként Pakisztánban tettünk szert rá csere útján, de a benne lévő könyvjelzőt valaki Indiában rakta bele. Egészen Laoszig utazott velünk, ahol Don Deten elcseréltük, miután mindketten kiolvastuk.</div>
<div style="text-align: justify;"> </div>
<div style="text-align: justify;">Bármely hindu Indiában felért egy elemi csapással. Szerintem eleget szapultam már őket, de egyszerűen nem lehet kihagyni őket ebből a listából.</div>
<div style="text-align: justify;"> </div>
<div style="text-align: justify;">Nepáli banda, avagy sztrájk, ami mindenkinek megkeseríti az életét, pláne azokét, akik utazni szeretnének ilyenkor az országban. Minden zárva, nincs se busz, se taxi, néha még a biciklit is betiltják.</div>
<div style="text-align: justify;"> </div>
<div style="text-align: justify;"><b>Magyarok az űrben</b></div>
<div style="text-align: justify;">Kicsit kevesebb magyar van szétszórva Ázsiában, mint ahogy azt a legtöbben gondolnák. Isztambulban még lehet hallani magyar szót, de a következő magyar Csaba volt Saigonban, nagyjából 35.000 km-rel később. Aztán hallottunk magyarokat Kanchanaburiban, beszéltünk kettővel a kambodzsai határon, és később Siem Reapben is összefutottunk velük. Mandalayben ránk köszönt Bárány, aki olvasónk, ami meghökkentő volt, majd szintén Myanmarban találkoztunk Krisztiánnal, akit a szállodánk nyilvántartásában fedeztünk fel.</div>
<div style="text-align: justify;">Indiában rögtön az elején, pár nap alatt találkoztunk három magyar lánnyal is, de utána Amritsarig csend volt ilyen szempontból, ahol viszont egy egész csoport akadt ránk, de csak azért, mert egyikük szintén olvasónk. Nepálban, a Chitwan Nemzeti Parkban egy expat-gyanús családdal találkoztunk, meg a hegyekben egy erdélyi lánnyal, aki Németországban él. Ennyi! Lehet, hogy soknak tűnik, de egy év alatt nem az.</div>
<div style="text-align: justify;"> </div>
<div style="text-align: justify;"><b>Újra itthon</b></div>
<div style="text-align: justify;">Semmi nem változott. Mintha el se mentünk volna, csak olyan apróságok fordulnak elő, hogy fém kétszázast kapunk vissza és nézünk rá bután. Amúgy tényleg semmi. Kicsit unalmas.</div>
<p> </p>
<p><a href="http://www.kikanet.hu/azut/ev.kmz" target="_blank">Az út</a></p>
<p>Két agyvérzés után sem tudtam rábírni egyik számítógépünket sem, hogy az utolsó napot is belevegye a teljes vonalba, úgyhogy <a href="http://www.kikanet.hu/azut/20100516.kml" target="_blank">itt az utolsó nap külön</a>. (Ottrohaggyáel, nem szórakozok többet)</p>
<div style="text-align: justify;"> </div>
<div style="text-align: justify;">Valamint még egy rakat válogatott fénykép azoknak akik hajlandóak végignézni. Csak válogatott, nem biztos, hogy ez azt jelenti, hogy hű de jó!</div>
<div style="text-align: justify;"> </div>
<embed type="application/x-shockwave-flash" src="http://picasaweb.google.com/s/c/bin/slideshow.swf" width="720" height="480" flashvars="host=picasaweb.google.com&hl=en_US&feat=flashalbum&RGB=0x000000&feed=http%3A%2F%2Fpicasaweb.google.com%2Fdata%2Ffeed%2Fapi%2Fuser%2Fkormoczi.aron%2Falbumid%2F5473654715836952145%3Falt%3Drss%26kind%3Dphoto%26hl%3Den_US" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer"></embed>
<p>És ha még egyszer blogot írnék... Nos, nem fogok!</p>
<p style="text-align: center;">Most tényleg vége van!</p>
<p style="text-align: center;">Most!</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F28%2Fbeigert_vegszo%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F28%2Fbeigert_vegszo%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F28%2Fbeigert_vegszo%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Beígért végszó"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/28/beigert_vegszo#comments"><img class="item_ctp" src="https://tinylittlebigthing.blog.hu/rss/image/post/id/2031510" border="0" /></a><br /></p>
legvége
0
Tiny Little Big Thing
https://tinylittlebigthing.blog.hu
https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/27/80994_km_budapest
80994 km, Budapest
2010-05-27T10:00:00+02:00
2010-05-27T10:00:00+02:00
Ahmet
https://blog.hu/user/3590
<p style="text-align: justify;">A dohai reptér éles ellentétben áll a katmanduival. Rengeteg üzlet van a szokásos Toblerone csokival, Tag Hauer órákkal, meg nagy „Nyerje meg” táblás luxus sportkocsikkal, amiken azért volt apró betűs „egy hétre” felirat is. Bíztunk benne, hogy lesz wifi, és volt is, csak nem működött, úgyhogy kénytelenek voltunk parfümöket szaglászni lassan megüvegesedő szemmel. Szerencsére csak három órát kellett várni, de ez is eléggé megviselt. Ráadásul az órát is tekergetni kellett, így aztán az óramutatók még csak nem is indokolták a fáradtságok igazán. Végre aztán felszállhattunk a gépre, G összegömbölyödött az ülésen a takaró alatt és aludt. Én már pont túl voltam azon a ponton, hogy aludni akarjak, lassan amúgy is ébresztőt csörgött a biológiai vekker, szóval megint a filmeket választottam.</p> <div style="text-align: justify;">Felszállás után nem sokkal elkezdődött a napkelte, ami csak nem akart kibontakozni, mert gépünk makacsul menekült a nap elől, mindig pont hajnal volt. A látvány miatt majdnem felébresztettem G-t, de tudtam, hogy nem értékelné. Aztán megérkezett a reggeli, úgyhogy láthatta ő is, ahogy a fekete égbolt átmegy kékbe, hogy aztán egy fekete felhőcsík alatt botrányos narancssárga színt vegyen fel.</div> <div style="text-align: justify;">A reggeli megint névre szóló dobozban jött, megint atomegészséges volt. Kíváncsi lennék mit gondolt a sztyuvi, mikor kértem hozzá egy kólát, és a kávémba egy extra cukrot.</div> <div style="text-align: justify;">Lassan elértük a Kárpátok vonulatát, ami mögött tömény felhőzet takart mindent, de Csepel felett volt egy lyuk, ahol lenézhettünk. Még egy fél órát repültünk, hogy aztán három órát buszozzunk vissza. Persze még így is jobb volt, mint valami londoni átszállás. Hamarosan bejelentette a pilóta, hogy megkezdjük az ereszkedést a leszálláshoz. Bécstől még nyolcvan kilométerre voltunk, mikor a magasságunk 4600 méter volt. Pár napja ilyen magasra másztunk fel, fura ugyanolyan magasan repkedni.</div> <div style="text-align: justify;">Közvetlenül a talajszint felett estünk ki a felhők közül. Erős szél volt, tényleg nem ereszkedés volt. Az időjárás ránézésre sem volt reménykeltő, de mikor a pilóta bemondta az időjárási adatokat, a 7 Celsius foknál az egész gép felhördült. Lehet, hogy mégsem volt olyan marhaság dzsekit venni!</div> <div style="text-align: justify;">Kényelmesen lekászálódtunk a gépről, az útleveleinket csak egy pillantásra méltatták, és máris ott álltunk a futószalagnál, és vártuk a két koszlott hátizsákot, a még koszlottabb kék tokokban. Szépen meg is érkeztek, én ráérősen bontogatni kezdtem rajtuk a csomót, mikor G jelezte, hogy matematikai esélyünk még van rá, hogy elérjük a 7:15-ös buszt, ami egyenesen Pestre megy, mivel még „csak” 7:07 van. Innentől kicsit próbáltam gyorsabb lenni, persze egy csomó kibogozásában nem segít, ha az ember próbálja gyorsan csinálni. A vámosok szerencsére nem néztek drogcsempésznek, így pillanatok alatt kint álltunk a reptér előtt, és fogalmunk nem volt, hogy merre lehet a buszmegálló.</div> <div style="text-align: justify;">Visszacaplattunk, de az információnál senki nem volt. Találtunk viszont valami buszos céget, ott megkérdeztük, hogy mit tudnak a pesti buszról. Nemcsak hogy tudtak róla, de jegyet is adtak, igaz javasolták, hogy egyikünk menjen ki, és tartsa fel a buszt. G kapta a hálátlan szerepet, én meg loholtam utána a jeggyel. Az előző körnél egyébként csak azért nem találtuk a buszt, mert nem a reptérről indul, csak megáll ott is.</div> <div style="text-align: justify;">A magyar sofőr már messziről integetett, hogy nem kell rohanni, megvár. Bedobtuk a cuccot a csomagtartóba, és már mentünk is. Halálosnak tűnő 100 km/h-s sebességgel suhantunk a tükörsima úton, a szakadó esőben. Az utóbbi néhány hónapban még vonattal sem értünk el ilyen sebességet, és a brutális bukkanók hiánya is különleges kényeztetésnek tűnt.</div> <div style="text-align: justify;">A sofőrrel beszélgetve gyorsan eltelt az a három óra, különösen, hogy kicsit megszoktuk már, hogy ekkora táv megtételéhez nyolc-tíz órára is szükség lehet.</div> <div style="text-align: justify;">A Népligetben egész fogadóbizottság várt, pálinkával, kolbásszal, hogy gyorsan enyhíthessük kialakult hiánybetegségeinket.</div><div style="text-align: justify;"><a href="http://www.kikanet.hu/azut/20100516.kml" target="_blank">Az út</a></div> <div style="text-align: justify;"> </div> <div style="text-align: center;">Vége van Apa!</div><div style="text-align: center;"> </div><div style="text-align: center;">Izé, egy még lesz.</div><p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F27%2F80994_km_budapest%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F27%2F80994_km_budapest%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F27%2F80994_km_budapest%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=80994 km, Budapest"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/27/80994_km_budapest#comments"><img class="item_ctp" src="https://tinylittlebigthing.blog.hu/rss/image/post/id/2031472" border="0" /></a><br /></p>
budapest
magyarország
0
Tiny Little Big Thing
https://tinylittlebigthing.blog.hu
https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/26/76000_km_uton
76000 km, Úton
2010-05-26T10:00:00+02:00
2010-05-26T10:00:00+02:00
Ahmet
https://blog.hu/user/3590
<p style="text-align: justify;">Úgy terveztük, hogy jó sokáig alszunk, aztán a nap hátralevő részét valahogy eltöltjük. Nem így lett, mert szerintem egész Ázsiában nincs olyan város, ahol megoldható lenne a sokáig alvás. Ugyan a város valamikor tízkor kezd feléledni, akkor nyitnak a boltok, de ez nem jelenti azt, hogy nem kezdik el felhúzni a fémredőnyöket hétkor, vagy azt, hogy nem megy végig minden utcán óbégatva a péksüteményeket ajánlgató srác. Szóval sokáig, legalább nyolcig aludtunk, aztán jobb dolgunk nem lévén nekiálltunk összerakni a hátizsákjainkat.</p> <div style="text-align: justify;">A cucc elborított mindent. Eleinte az ember még nem csinál kuplerájt a szobájából azonnal beköltözés után, de mostanra a ruháink Jancsi bohócként ugranak ki a hátizsák kinyitásakor. Könnyítésként most nem kellett arra figyelni, hogy a dolgok ésszerűen hozzáférhetők legyenek, így mehetett a Crocsba két zacskó fűszer, a zoknikat meg be lehetett gyömöszölni apróbb résekbe. Cserébe valahogy több lett a gönc, de azért befért. Ilyenkor kell alaposan körülnézni a szobában, mert ha minden szépen belement a zsákba, akkor tuti, hogy van egy pár papucs az ágy alatt, törölköző a fogason, esetleg a Hilti ütvefúró maradt az éjjeliszekrényen. Most is így volt, hogy máshogy!</div> <div style="text-align: justify;">Teljesen menetkészre pakoltunk mindent, a zsákokat szépen a falnak támasztottuk és rájuk zártuk még utoljára az ajtót. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy egy esetleges tolvaj számára milyen szépen összeraktunk mindent.</div> <div style="text-align: justify;">Reggelizni mentünk, a már bevált helyünkre, ahol remek kávét adnak a remek péksütemény mellé, csak pont ma nem, mert áram híján ugyanazért a pénzért instant borzalmat kaptunk, még csak nem is kávét, hanem valami cikóriával hígított szörnyet. Nem tudom ki találta ki, hogy a cikóriából lehet „kávét” csinálni, de az vagy nem ivott még soha kávét, vagy direkt szemét volt.</div> <div style="text-align: justify;">Hihetetlen, de még mindig volt maradék pénzünk, amit el kellett költeni. Ez annak volt köszönhető, hogy a túrára nem akartunk túl kevés pénzzel menni, mivel elég kevés az ATM a hegyekben.</div> <div style="text-align: justify;">Ugyan vissza is válthattuk volna a pénzt, de az ilyen maradék pénzt muszáj elkölteni. Ez nem tűnik nagy kihívásnak, de ha hozzátesszük azt a kitételt, hogy értelmesen, akkor mindjárt nem olyan könnyű. Így hát hasznos dolgokat kerestünk egész délelőtt, ami belefér a költségvetésbe. Elsőként sikerült egy ledes fejlámpát venni, amire tényleg gyakran lett volna szükség az elmúlt évben, mert csak egy volt, az meg néha nem volt elég. Az tényleg csak egy apróság, hogy mostantól nem kell majd, mert azért van a világnak olyan tája, ahol az áramszolgáltatás folyamatos. A másik beszerzett dolog egy dzseki volt, amire szintén nagy szükség lett volna egy héttel korábban, de állítólag jobb későn, mint soha. Részletkérdés, hogy a nyár jön, nem a tél. A bevásárló túránk természetesen ennél sokkal hosszabb volt, mivel alaposan felmértük a piaci kínálatot, úgyhogy mehettünk is ebédelni.</div> <div style="text-align: justify;">Természetesen marhasültet, mert az finom és nagyon fog hiányozni, akárcsak a mangó, aminek éppen csak elkezdődött a szezonja.</div> <div style="text-align: justify;">Kicsit úgy jártunk, mint a reggeli kávéval, finoman odaégették a kaját, de magamra vessek, én kértem jól átsütve!</div> <div style="text-align: justify;">Ezek után tényleg nem volt mit tenni, csak annyi pénzünk maradt, amennyiből a taxi kivitt a reptérre. Ki is mentünk, jobb dolgunk nem lévén.</div> <div style="text-align: justify;">Hülye döntésnek tűnhet kimenni a gép indulása előtt vagy négy órával, de elnézve az ügyintézés sebességét nem volt akkora marhaság. Szépen kivártuk a sorunkat, hogy megröntgenezzék a málhát, hogy aztán bent lássuk, hogy a másik ajtó, ahol nem volt sor ugyanoda vezetett, csak annál más légitársaságok neve szerepelt. Bent semmilyen tájékoztató tábla nem volt, ilyet még reptéren nem láttam. Nem mintha bonyolult lenne az eljárás, be kellett állni egy újabb hosszú sorba, ahol végül megkaptuk a beszállókártyáinkat, a hátizsákjainkat pedig átrakták az „ezeket majd el kell vinni valahova” kupacba, mert a futószalag nem működött. Ezután felmásztunk az emeletre, ahol megkaptuk a pecsétet az útlevélbe.</div> <div style="text-align: justify;">Természetesen volt még egy sorakozás, aztán még egy, ami inkább közelharc volt, hogy kijussunk a buszhoz, ami a géphez visz. Hogy miért nyomakodnak az emberek, azt nem értem, helyjegyük van!</div> <div style="text-align: justify;">Doháig istentelen sok időnk volt, nézhettünk filmeket, amíg a vacsorára vártunk. Ez volt a nap utolsó meglepetése, névre szólóan vega kaját kaptunk. Hogy miért, az rejtély, biztos, hogy akarattal nem ikszeltünk be semmi ilyesmit, mikor a jegyet vettük!</div><div style="text-align: justify;"><a target="_blank" href="http://www.kikanet.hu/azut/20100515.kml">Az út</a></div><p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F26%2F76000_km_uton%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F26%2F76000_km_uton%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F26%2F76000_km_uton%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=76000 km, Úton"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/26/76000_km_uton#comments"><img class="item_ctp" src="https://tinylittlebigthing.blog.hu/rss/image/post/id/2031460" border="0" /></a><br /></p>
úton
qatar
0
Tiny Little Big Thing
https://tinylittlebigthing.blog.hu
https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/25/71683_km_katmandu
71683 km, Katmandu
2010-05-25T10:00:00+02:00
2010-05-25T10:00:00+02:00
Ahmet
https://blog.hu/user/3590
<p style="text-align: justify;">Van Nepálban egy szervezet, aki örömmel átveszi a turisták megmaradt gyógyszerkészletét, és a helyiek gyógyítására használja. Volt egy antibiotikumunk, amit nekik szántunk, mert G azt mondta, úgyse venné be semmilyen körülmények között, olyan mellékhatásai vannak. Azért még egyszer megnéztük a papírját, és valahogy most mégsem tűnt olyan halálos szernek, úgyhogy maradt a birtokunkban. Kell az még a jövőben is.</p> <div style="text-align: justify;">A repülőjegyünket viszont mindenképpen szerettük volna megerősíteni, ami valami ezeréves csökevény a számítógépes nyilvántartások előtti korból. Szóval rekonfirmáltatni kell a jegyet, hogy szakszóval éljek. Nepál különösen híres arról, hogy hajlamosak itt hagyni azt az utast, aki nem szólt oda indulás előtt pár nappal, hogy tényleg menni akar, és nemcsak viccből vett jegyet. Persze ez leginkább a nepáli társaságokra vonatkozik, de miért ne stresszelje magát az ember, ha van rá egy ilyen nagyszerű lehetőség. A Qatar Airways honlapjáról nem tudtunk meg semmit, ugyanis azt olyan internetsebességre méretezték, ami Nepálban nem áll rendelkezésre, viszont tegnapi stoppolásunk extra hozadéka az volt, hogy sofőrünk tudta, hogy hol az irodájuk, és meg is mutatta.</div> <div style="text-align: justify;">Szóval reggel elballagtunk és megerősítésre átnyújtottuk a gyűrött és Bandipurban szétázott A4-es papírt. A nő ezen aztán aláhúzta, hogy mikor indul a gép. Rekonfirmálásra nyilván semmi szükség nem volt, de csinált valamit, hogy megnyugtasson. Megnyugodtunk. Ha már éltünk a lehetőséggel, hogy elzarándokoljunk ide, megkérdeztük, hogy mennyi is pillanatnyilag a „departure tax”, ami egy elterjedt lehúzásfajta a reptereken. Kiderült, hogy a jegy árában benne van. Egyszerűen remek!</div> <div style="text-align: justify;">Gyorsan el is indultunk elkölteni. Arra jutottunk, hogy abból a pénzből pont lehet venni egy kishátizsákot, ami egyébként is időszerű. Szegény „Patrik” már egész ramaty állapotban van, de ha Nepálban hagyjuk, biztos, hogy valaki még megjavítja és nagyon sokáig használni fogja, otthon meg csak kidobnánk. Jó szolgálatot tett, olcsó volt, és Pakisztántól idáig használtuk, remélem valaki másnál is jó szolgálatot tesz. Szóval viszlát Patrik, hello Eye! Azt hiszem mindkét hátizsák valahol Kínában született.</div> <div style="text-align: justify;">Délután aztán bevetettük magunkat Katmandu bazárjába, annak is a helyiekre specializálódott részébe, ahol nem lehet Yak, Yak, Yeti, Yak feliratos pólókat kapni, inkább csak nagy réz vizesedényeket. Ezeket ma is használják, ugyanis nagyon sokan még most is közkutakról hordják a vizet. Bhaktapurban láttunk pár ásott kutat, miből vödörrel húzták a vizet, de a legtöbb víznyerő hely egy szépen kiépített gödör, amiben egy, vagy több kifolyón folyik a víz. Itt aztán nagy a sorbanállás, mert a víz inkább csak csurog, néha csak csepeg. Falvakban sokszor látni, hogy az edény alá van rakva, másoknak az edényei meg hátrébb várnak, ember meg sehol. Minek néznék órákig, ahogy csöpög a víz, majd visszajönnek, ha cserélni kell az ibriket.</div> <div style="text-align: justify;">Ma nem akartunk törvényt szegni, de akárhogy keringőztünk, csak a Durbar téren találtuk magunkat. Elég nehéz elkerülni egy középkori város főterét. Még szerencse, hogy több bejárata is van, ahol nem szednek jegyet.</div> <div style="text-align: justify;">Letelepedtünk a legmagasabb templom teraszán, onnan néztük a nyüzsgést. Ránk talált egy túravezető is, akivel elbeszélgettem, de csak azután, hogy tisztáztuk, nem fogunk mi már túrázni sajnos.</div><div style="text-align: justify;"><a target="_blank" href="http://www.kikanet.hu/azut/20100514.kml">Az út</a></div><p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F25%2F71683_km_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F25%2F71683_km_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F25%2F71683_km_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=71683 km, Katmandu"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/25/71683_km_katmandu#comments"><img class="item_ctp" src="https://tinylittlebigthing.blog.hu/rss/image/post/id/2013051" border="0" /></a><br /></p>
nepál
katmandu
0
Tiny Little Big Thing
https://tinylittlebigthing.blog.hu
https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/24/71682_katmandu
71682 km, Katmandu
2010-05-24T10:00:00+02:00
2010-05-24T10:00:00+02:00
Ahmet
https://blog.hu/user/3590
<p style="text-align: justify;">A turistanegyedek előnye, hogy lehet kapni olyan dolgokat, amit az ország más részein nem. És most nem arra gondolok, hogy méterenként valaki a fülünkbe suttogja, hogy „Hello, smoke something? Hashish?”, hanem például a pékségre, ami valamiért mindig német pékség néven fut, számunkra érthetetlen módon. Egy ilyenbe ültük be reggelizni, és a péksütemény mellé rendes kávét is kaptunk. Nepálban valamiért még annyira sincs kávé, mint Indiában, ami igazából nem nagy veszteség, mert ha van, akkor is egy fél kiskanálnyi Nescafét raknak egy pohár forró tejbe, ami végülis nem rossz, csak nem hívnám kávénak.</p>
<div style="text-align: justify;">Hogy ne csak és kizárólag tengés-lengéssel töltsük az időnket, elhatároztuk, hogy meglátogatjuk Changu Narayant, ami a Katmandu völgy egy újabb világörökségi helyszíne. Megközelíteni nem egyszerű, először is el kell menni busszal Bhaktapurba, ahol már korábban jártunk, csak akkor a sztrájk miatt biciklivel.</div>
<div style="text-align: justify;">A buszmegálló helyét szépen kinéztük a térképről, és elindultunk, de nem a teljesen nyilvánvaló és unalmas úton, hanem olyan utcákon, amiken eddig nem jártunk. Nos, egy kis kitérőt is tettünk ennek keretében, bár az nem volt betervezve. A térkép által jelzett sarkon éppen indulni készült a busz, aminek az ajtajában ott lógott a szokásos suhanc az úticélt kiabálva: Bakta-bakatbaka-tabak-tabak-ta.</div>
<div style="text-align: justify;">Nem mondanám, hogy száguldottunk Bhaktapur felé. Először a forgalomban araszoltunk, hol indokoltan, hol meg indokolatlanul. Mire elértük a városhatárt, G gyomra már rég felfordult, pedig ez egyáltalán nem szokása. Azt hiszem, hogy a por és tömény kipufogófüst kicsit rásegített a fékezésekre.</div>
<div style="text-align: justify;">Mikor bringával jöttünk akkor legalább nem volt forgalom, most viszont teljes volt a káosz. Ugyan rendelkezésre állt két szabad sáv az épülő úton, ennek ellenére dugó alakult ki, amiben csak métereket lehetett egyszerre haladni. Mivel az út még nincs kész – és szerintem nem is lesz soha-, iszonyatos a por is, és természetesen melegnek sem voltunk híján. A sztrájknak vége lett ugyan, de ennek az útépítést határozottan elfelejtették folytatni.</div>
<div style="text-align: justify;">Nagy nehezen aztán csak elvergődtünk a városig, alig tartott tovább, mint biciklivel. Annyi előnye azért volt, hogy pont ott raktak ki, ahonnan a buszok Changu Narayanba mennek, ugyanis az még hat kilométer, vagyis busszal fél óra. Pokoli átlagsebességeket tudnak produkálni. Éppen indulásra készült egy busz, de nem nyomakodtunk fel, az ajtóban lógós utazás annyira nem kellemes, meg aztán kellett egy kis gyomorülepítés. Erre egy kólával is rásegítettünk, majd elindultunk gyalog a domb tetején álló templom irányába. Az út mellett mindenhol gőzerővel folyt a betakarítás, pontosabban már a cséplés. Jól látható volt, hogy ezek az emberek pillanatnyilag marhára nem érnek rá kormányt buktatni.</div>
<div style="text-align: justify;">Néhány motoros elment mellettünk, de a busz csak nem akart jönni. Már elértük a dombot, sőt el is kezdtünk felmászni, mikor megérkezett, és természetesen intésünkre meg is állt. Errefelé nincsenek igazán buszmegállók, mindenki ott száll le és fel, ahol akar. Érdekes, hogy nem ez növeli meg a buszok menetidejét, viszont sokkal emberibb, hogy nem kell fél órát caplatni a buszmegállóig, ha egyszer úgyis a ház előtt húz el a busz.</div>
<div style="text-align: justify;">Szóval a maradék távot - ami leginkább emelkedő volt– már busszal tettük meg. A sétával megspóroltunk nagyjából négy rúpiát, ami nagy érték, egy koldus valószínűleg sértődötten utánunk vágná.</div>
<div style="text-align: justify;">A bejáratnál kértem jegyet, itt is kétfélevolt: a SAARC tagoknak szóló jegy, ami valamilyen véd- és dacszövetség, amiben Nepálon kívül talán csak India meg Pakisztán van benne, valamint az egyéb. Az előbbi ingyenes, az utóbbi száz rúpia. Rögtön megkérdezték, hogy honnan jöttünk. Szemrebbenés nélkül rávágtam, hogy Indiából, de nem hitte el a srác, csak vigyorgott, hogy mi európaiak vagyunk, mert fehér a bőrünk. Mondtam, hogy rasszista, de csak röhögött, és én is.</div>
<div style="text-align: justify;">Végül megérkeztünk a templomba, ami tényleg nem rossz, de azért mégiscsak egy újabb hindu templom. Van sok szentélye és szobra, ami igen régi, de igazából ez csak a nagyon hozzáértőknek tűnik fel, azoknak is csak akkor, ha levakarják az istenszobrokról az áldozatként rákent matériát, ami leginkább sárga és piros festékpor, esetleg némi rizs. Becsületesen kiolvastuk az információs anyagot, amit a jegy mellé kaptunk, és körbejártuk néhányszor a templomot. Tényleg szép, bár erre is ráférne egy alapos takarítás. A gond az, hogy a hindu kasztrendszerben a takarítást, - mint igazi aljamelót –, az érinthetetlenek végzik, ők viszont nem léphetnek be a templomba, mert beszennyeznék azt. Mondhatnám sakk-matt.</div>
<div style="text-align: justify;">Mielőtt visszaindultunk, még egy kicsit beszélgettünk egy kanadai fickóval, Simonnal, miközben a hátunk mögött lévő fán békésen aludt egy majom. Később felkelt, és lustán lemászott a szemétkupachoz, hogy szétrágjon néhány üdítősdobozt, hátha maradt bennük néhány csepp édes lé.</div>
<div style="text-align: justify;">A bhaktapuri útból elegünk volt már, alternatív hazautat dolgoztunk ki. Egy gyalogösvényen lemásztunk Bramhakhelbe, úgy gondoltuk, onnan biztos megy busz Katmanduba. Azt biztosan tudtuk, hogy az út jó, mert ez ugyanaz az út, amin Bodhnath-ba és Sundarijalba mentünk.</div>
<div style="text-align: justify;">Ahogy elértük az utat, és kiválasztottunk egy megfelelően árnyékos szakaszt a várakozásra, feltűnt egy autó, és ha már az ember egy út szélén áll, miért is ne stoppoljon. Amúgy is olyan egzotikus balkézzel stoppolni. Nemcsak hogy megállt, de kiderült, hogy a Thamelbe megy, ami Katmandu turistanegyede, ahol sokezer más külföldivel együtt mi is lakunk.</div>
<div style="text-align: justify;">Egész gyorsan odaértünk, különösen, hogy sofőrünk ismerte azokat az utcákat, amin el lehet kerülni a dugót.</div>
<div style="text-align: justify;"><a href="http://www.kikanet.hu/azut/20100513.kml" target="_blank">Az út</a></div>
<p> </p>
<embed width="720" height="480" type="application/x-shockwave-flash" src="http://picasaweb.google.hu/s/c/bin/slideshow.swf" flashvars="host=picasaweb.google.hu&hl=en_US&feat=flashalbum&RGB=0x000000&feed=http%3A%2F%2Fpicasaweb.google.hu%2Fdata%2Ffeed%2Fapi%2Fuser%2Fkormoczi.aron%2Falbumid%2F5472606762630955361%3Falt%3Drss%26kind%3Dphoto%26hl%3Den_US" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer"></embed>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F24%2F71682_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F24%2F71682_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F24%2F71682_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=71682 km, Katmandu"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/24/71682_katmandu#comments"><img class="item_ctp" src="https://tinylittlebigthing.blog.hu/rss/image/post/id/2013046" border="0" /></a><br /></p>
nepál
katmandu
0
Tiny Little Big Thing
https://tinylittlebigthing.blog.hu
https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/23/71651_km_katmandu
71651 km, Katmandu
2010-05-23T10:00:00+02:00
2010-05-23T10:00:00+02:00
Ahmet
https://blog.hu/user/3590
<p style="text-align: justify;">Mivel reggel volt áram, nekiálltam blogot írni meg képeket letölteni. Katmandu áramellátása messze van a tökéletestől. Most, hogy vége a sztrájknak, és beindult a normális élet a fogyasztás is sokkal nagyobb, ami azt jelenti, hogy gyakoribbak az áramszünetek is. Nem tudom, hogy milyen jövője van a nepáli gazdaságnak, így, hogy áram nem nagyon van, a vízellátás katasztrofális, ráadásul bármikor megbéníthatja az országot egy-egy sztrájk, vagy ahogy itt hívják banda, ami gyakorlatilag a gazdaság teljes lekapcsolását jelenti.</p>
<div style="text-align: justify;">Délelőtt aztán elindultunk egy kis városi sétára, ami sokkal nehezebb most, hogy van forgalom, de határozottan érdekesebb, mivel nyitva vannak az üzletek, nemcsak lehúzott redőnyöket lehet látni. Mivel a boltok nyitva voltak, vettünk is ezt-azt, de semmi fontosat.</div>
<div style="text-align: justify;">Átvágtunk a Durbar téren is, bár jegyet most sem vettünk. Az éber jegyszedők most ott ültek a fülkéjükben, arra nem gondoltak, hogy a hátuk mögött simán besétálunk.</div>
<div style="text-align: justify;">A túloldalon aztán el is hagytuk a teret, egy olyan utcán, ahol nincs jegyszedő bódé. G megjegyezte, hogy keresni kellene nekem egy bordélyt, de aztán kiderült, hogy borbélyt mondott. Az se rossz, mert kicsit megszűrösödtem már, és ideje volt egy borotválásnak. Az egyik mellékutcában találtunk is egy kis borbélyüzletet, ami alaposan ki volt tapétázva hindu istenek posztereivel.</div>
<div style="text-align: justify;">A borbély ugyan nem beszélt sokat angolul, de azt megértette, hogy hol kell borotválni, meg azt is, hogy új pengét szeretnénk látni a borotvájában. Ez utóbbin kicsit mosolygott, de megígérte. Később rájöttünk, hogy azért volt vicces neki ez a kérés, mert már előtte tudta, hogy legalább három pengét el fog használni, mire levakarja a szőrt a fejemről.</div>
<div style="text-align: justify;">Nagyon ügyesen csinálta, finomabban, mintha magamnak csináltam volna a legújabb ezerpengés borotvával.</div>
<div style="text-align: justify;">Még előző nap összetalálkoztunk Mattel és Tomoval, a japán-amerikai párossal, akikkel túrázás közben ismerkedtünk meg, és megbeszéltük, hogy együtt vacsorázunk.</div>
<div style="text-align: justify;">Remek pizzát ettünk, ittunk egy kevés sört is, de túl sokáig nem maradtunk, Katmandu nem az a nagy éjszakai élettel megáldott város. Tizenegy táján gyakorlatilag kiraktak minket, mehettünk haza a tök sötét utcákon. Közvilágítás ugyanis nincs, addig lehet látni az utcákon, amíg nyitva vannak az üzletek és világítanak.</div>
<p><a href="http://www.kikanet.hu/azut/20100512.kml" target="_blank">Az út</a></p>
<p> </p>
<embed width="720" height="480" type="application/x-shockwave-flash" src="http://picasaweb.google.hu/s/c/bin/slideshow.swf" flashvars="host=picasaweb.google.hu&hl=en_US&feat=flashalbum&RGB=0x000000&feed=http%3A%2F%2Fpicasaweb.google.hu%2Fdata%2Ffeed%2Fapi%2Fuser%2Fkormoczi.aron%2Falbumid%2F5472606617809508513%3Falt%3Drss%26kind%3Dphoto%26hl%3Den_US" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer"></embed>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F23%2F71651_km_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F23%2F71651_km_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F23%2F71651_km_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=71651 km, Katmandu"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/23/71651_km_katmandu#comments"><img class="item_ctp" src="https://tinylittlebigthing.blog.hu/rss/image/post/id/2013034" border="0" /></a><br /></p>
nepál
katmandu
0
Tiny Little Big Thing
https://tinylittlebigthing.blog.hu
https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/22/71639_km_katmandu
71639 km, Katmandu
2010-05-22T10:00:00+02:00
2010-05-22T10:00:00+02:00
Ahmet
https://blog.hu/user/3590
<p style="text-align: justify;">Ahogy a buszjegy vásárlásakor elrendelték, fél hétkor már ott tipródtunk a busz mellett, indulásra készen. Indulás előtt természetesen bőven maradt idő egy teára, mivel hét óra volt, mire végre elindultunk. Jegyünk az első ülésre szólt, bár később kiderült, hogy az első ülés az a második sor, mivel az első az nem számozva van, hanem betűvel jelölve. Próbáltak átültetni, de közöltem, hogy oda nem férek be, vita lezárva. És tényleg nem fértem volna be, de még G sem, mivel az ülések közti távolság egy arasz alatt volt, annál meg sokkal több helyet igényelek még a nyomorúságos bezsúfolódáshoz is. Nem vitatkoztak, átlátták fizikai érveimet. Amúgy is kellemesnek ígérkezett az út, pedig a távolság nem nagy. Katmandu légvonalban csak 44 km, de az út elkanyarog 112 km-en keresztül, mire odaér. Hiába, a hegyekben nem lehet rövidíteni. Mondjuk, egyik érték sem indokolja igazán a tényt, hogy a busz összesen 9,5 óra alatt ért célba. A hivatalos menetidő egyébként 8 óra, ami a lehetséges leggyorsabb utazás hosszát jelenti.</p>
<div style="text-align: justify;">Ahogy elhagytuk a falut, elhagytuk az aszfaltot is. Az út minősége minden eddigit alulmúlt, beleértve Pakisztán hegyi útjait is, ami elég szép teljesítmény.</div>
<div style="text-align: justify;">Egy óra rázkódás után a bal hátsó kerék tájáról a jellegzetes durr-flap-flap-flap hangot lehetett hallani, ami azt jelentette, hogy egy kerék kidurrant, de még csak le sem lassítottunk. Minek, ikerkerekek, van ott még egy abroncs! Néhány kilométer múlva újra meghallgathattuk a durr-flap-flap-ot. Ekkor azért csak megálltunk. A busz személyzete gyors kerékcserébe kezdett. Annak ellenére, hogy a teljes utat elfoglalta a busz, nagy torlódás nem keletkezett, csak egy teherautó várakozott mögöttünk türelmesen. Jó is, hogy ott volt, mert szükség volt az ő emelőjére is, hogy annyira megemeljék a buszt, hogy a saját emelőt alá lehessen rakni.</div>
<div style="text-align: justify;">Az ikerkerekek közül természetesen csak a külsőt szedték le, úgyis csak egy pótkerék volt. Amikor az előkerült, majdnem sírva fakadtam, mert semmi reményt nem láttam rá, hogy kibírja azt a terhelést, hogy ráengedik a busz súlyát. Az, hogy simára van kopva egy gumiabroncs, semmit nem jelent. Ha a tizenhetedik újrafutózás is lekopott, és kiáll 7 kordréteg, az még mindig használható. És ez egy ilyen példány volt.</div>
<div style="text-align: justify;">Hihetetlen módon kibírta a következő faluig, ahol a gumiszerelőnél megálltunk. Nem azért, hogy kidobjuk a francba az egészet, hanem hogy a belsőt megragasszák. Sofőrünk jelezte, hogy tíz perc az egész, ne menjünk sehova. Egy órácskát álltunk, hogy aztán újra felfújt kerekekkel folytassuk az utat. Nagyon messzire nem jutottunk, újra a már jól ismert hang hallatszott. Azt hiszem, a szelep szakadt ki a helyéből, mert mikor a következő gumisnál megálltunk, nem próbálták megragasztani, vettek egy új belsőt, a külsőt pedig megjavították. Pontosabban raktak egy gumidarabot a belsejébe, oda, ahol lyuk volt rajta, hogy megvédjék a belsőt. Gyakorlatilag az összes abroncs olyan állapotban volt, mintha eltöltött volna tíz évet egy hajó oldalára kötözve, ütközőként.</div>
<div style="text-align: justify;">Amíg a kerekeket szerelték, leszálltunk, és meglepődve tapasztaltuk, hogy valamelyik megálláskor két kecskét pakoltak a tetőre. Nem bonyolították túl a szállításukat, ki voltak kötve, mintha legelnének, csak most a busz tetején álltak. Legalábbis egyelőre álltak, mert a tűző napon olyan mértékben lihegtek, ahogy kecskét még lihegni nem láttam.</div>
<div style="text-align: justify;">Ez a sok defekt és szerelés erősen lelassította a haladásunkat, de arról szó sem lehetett, hogy a cél előtt másfél órával ne álljunk meg ebédelni. Nyilván a sofőr jutalékot kap az ilyen helyeken, mert soha nem hagyják ki az ebédszünetet.</div>
<div style="text-align: justify;">Mi is ettünk valami borzasztó dolgot, leöblítettük kólával, aztán desszertnek valami gyümölcsöt vettem az út szélén üldögélő nénitől. Ehhez a bogyóhoz még hasonlót sem láttunk. Piros, van benne egy elég nagy mag, fanyar ízú, és leginkább úgy néz ki, mint egy női mellbimbó.</div>
<div style="text-align: justify;">Katmanduig köpködtük a magokat kifelé az ablakon, úgyhogy lehet, hogy néhány éven belül szép sövény fog nőni az út mellett.</div>
<div style="text-align: justify;">Megérkezve rövid alkudozás után taxiba vágtuk magunkat, és a Thamel negyedbe mentünk. Sofőrünk természetesen nem ismerte a szállodánkat, úgyhogy egy kereszteződést adtunk meg célnak. Eléggé meglepődött, mikor jóval korábban kiszálltunk, egy olyan helyen, amit felismertünk, és nem volt messze a szállásunktól. Nem lett volna sok értelme taxival továbbmenni, mert olyan dugó volt, amiben a legtöbb autós leállította a motort.</div>
<div style="text-align: justify;">Pár perc múlva már vissza is kaptuk a cuccaink maradékát, meg egy új szobát is. Gyors zuhanyozás után megrohantuk kedvenc éttermünket, és megrendeltük kedvenc marhasültünket. Isteni volt!</div>
<div style="text-align: justify;"><a target="_blank" href="http://www.kikanet.hu/azut/20100511.kml">Az út</a></div>
<p> </p>
<embed width="720" height="480" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer" flashvars="host=picasaweb.google.hu&hl=en_US&feat=flashalbum&RGB=0x000000&feed=http%3A%2F%2Fpicasaweb.google.hu%2Fdata%2Ffeed%2Fapi%2Fuser%2Fkormoczi.aron%2Falbumid%2F5472606677618110801%3Falt%3Drss%26kind%3Dphoto%26hl%3Den_US" src="http://picasaweb.google.hu/s/c/bin/slideshow.swf" type="application/x-shockwave-flash"></embed>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F22%2F71639_km_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F22%2F71639_km_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F22%2F71639_km_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=71639 km, Katmandu"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/22/71639_km_katmandu#comments"><img class="item_ctp" src="https://tinylittlebigthing.blog.hu/rss/image/post/id/2013030" border="0" /></a><br /></p>
nepál
katmandu
0
Tiny Little Big Thing
https://tinylittlebigthing.blog.hu
https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/21/71521_km_dhunche
71521 km, Dhunche
2010-05-21T10:00:00+02:00
2010-05-21T10:00:00+02:00
Ahmet
https://blog.hu/user/3590
<p style="text-align: justify;">A koránkelés még mindig ment volna reflexből, de azért háromnegyed hatkor a tulaj elkezdett kalapálni valamit, nehogy túl későn keljünk. Hallani lehetett, hogy próbálja csendben csinálni, de a kalapálás már csak olyan, hogy ha rendesen csinálja az ember, akkor zajos. Ha már így alakult, felkeltünk és megreggeliztünk.</p>
<div style="text-align: justify;">Nem állt előttünk túl hosszú út, de még hátra volt több, mint ezer méter ereszkedés. A hegyek felfelé az izmainkat kínozták, lefelé meg az ízületeinket. Még szerencse, hogy közben azért tudtuk élvezni a túrázást.</div>
<div style="text-align: justify;">Térképünk szerint a Shin Gompa mellett egy sajtgyár is van. Gondoltuk, megnézzük, de sok sikerrel nem jártunk, úgy tűnt a látogató inkább csak púp a hátukon. Egész sajtot nyilván nem vesz a turista, mert mi a fenét kezdene hirtelen egy öt kilós jaksajtattal?</div>
<div style="text-align: justify;">Kezdetben az út egész normális szögben tartott lefelé, a már szinte megszokott rododendronerdőben, amit helyenként fenyők tettek változatosabbá.</div>
<div style="text-align: justify;">Az egyik kanyar után aztán előbukkant a katonai ellenőrzőpont, ahol az engedélyeinket ellenőrizték. Ez tulajdonképpen a jegy, amit a belépéskor kell megvenni. Hogy a TIMS kártyákkal is foglalkoztak-e érdemben azt nem tudom, de szeretném azt gondolni, hogy igen, különben feleslegesen adtuk ki a pénzt érte.</div>
<div style="text-align: justify;">Innentől aztán megelégelte az ösvény a tökölődést, és meredekbe váltott. Éles kanyarokkal tartottunk lefelé a feneketlennek tűnő völgybe. Turistával nem találkoztunk, de jött szembe néhány teherhordó. Egyikük egy tekercs hullámbádogot hozott a hátán keresztbe felkötve. Lejjebb érve helyenként egész keskeny volt az ösvény, nem tudom ott hogy jött át a két méter széles rakománnyal.</div>
<div style="text-align: justify;">A rododendronok és fenyők mellett elkezdtek feltünedezni a szederbokrok is, amik a hazainál lényegesen tüskésebbek és a termésük sárga. Egyik tulajdonságuk sem akadályozott meg abban, hogy rövid pihenőket tartsunk és legeljünk egy keveset. A hatékonyság jegyében az egyik bokor alá kiterítettünk egy esőkabátot és bottal vertük le a termést. Ezzel jó pár karcolást megtakarítottunk, de a lehullott mennyiségből nem lehetett volna még lekvárt főzni.</div>
<div style="text-align: justify;">Az ösvény egyre vadabbul kanyargott lefelé, míg el nem értük az alját, ahol rövid sík terepen történő gyaloglás után egy függőhídon átkelhettünk a túloldalra. A másik oldalon aztán kapaszkodhattunk fel ismét néhány száz métert, hogy aztán kényelmesen a szintvonalon sétálva elérjük Dhunchét, ami a civilizációt képviselte, olyan vívmányokkal, mint aszfalt és autók.</div>
<div style="text-align: justify;">Az első turistaházban letáboroztunk, ami lehet, hogy nem a legjobb döntés volt, legalábbis az éttermük határozottan nem érdemelte meg a látogatásunkat. Csirkeleves címszó alatt zacskóslevest kaptunk, aminek csirketartalma szárazanyagban mérve néhány milligrammot ért el. Később, mikor rászántuk magunkat, hogy elmenjünk buszjegyet venni, nemcsak az derült ki, hogy lett volna még választék, de az is, hogy a többi helyről gyönyörű kilátás nyílik a Langtang nevű hegycsúcsra, aminek csak a legtetejét láttuk kiállni a közelebbi hegyek mögül a saját ablakunkból. Igazából sokat nem vesztettünk, mivel az idő nagy részét felhők alatt töltötte.</div>
<div style="text-align: justify;"><a href="http://www.kikanet.hu/azut/20100510.kml" target="_blank">Az út</a></div>
<p> </p>
<embed width="720" height="480" type="application/x-shockwave-flash" src="http://picasaweb.google.hu/s/c/bin/slideshow.swf" flashvars="host=picasaweb.google.hu&hl=en_US&feat=flashalbum&RGB=0x000000&feed=http%3A%2F%2Fpicasaweb.google.hu%2Fdata%2Ffeed%2Fapi%2Fuser%2Fkormoczi.aron%2Falbumid%2F5472607038049412417%3Falt%3Drss%26kind%3Dphoto%26hl%3Den_US" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer"></embed>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F21%2F71521_km_dhunche%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F21%2F71521_km_dhunche%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F21%2F71521_km_dhunche%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=71521 km, Dhunche"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/21/71521_km_dhunche#comments"><img class="item_ctp" src="https://tinylittlebigthing.blog.hu/rss/image/post/id/2013021" border="0" /></a><br /></p>
nepál
dhunche
0
Tiny Little Big Thing
https://tinylittlebigthing.blog.hu
https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/20/71519_km_shin_gompa
71519 km, Shin Gompa
2010-05-20T10:00:00+02:00
2010-05-20T10:00:00+02:00
Ahmet
https://blog.hu/user/3590
<p style="text-align: justify;">Éjjel a várakozásoknak megfelelően dermesztően hideg volt, de egész jól viseltük, pedig az ablakunkon üveg helyett csak egy nylon volt.</p>
<div style="text-align: justify;">A lányok nagyon lelkesek voltak este, ötkor akartak kelni. Próbáltam lebeszélni őket róla, mivel teljesen felesleges ötkor kelni, ha a nap csak fél hatkor kerül elő. Ennek ellenére 5:15-kor megszólalt a szomszédban a vekker. Aztán 5:20-kor, majd 5:25-kor is. Éljen a szundi üzemmód, meg aki képtelen felkelni! Mi mindenesetre kikászálódtunk a vattapaplan alól. Kibotorkálva az ajtón teljesen tiszta égbolt meg egy vékonyka holdsarló fogadott, ami reménykeltő volt. Végre kihasználhattam a budi minden szolgáltatását, ami nem ért véget a lyukkal a padlón, ugyanis hátrafelé hatalmas ablak volt rajta, ami kilátást biztosított a völgy felé. Hogy valaki benéz, attól nem kellett senkinek tartania, ahhoz meredek volt a hegyoldal.</div>
<div style="text-align: justify;">Megreggeliztünk, és indultunk, is, ha már ilyen korán felkeltünk. A lányok közül az egyik eléggé rosszul volt, ezért úgy döntöttek, hogy maradnak még egy órát vagy egy napot.</div>
<div style="text-align: justify;">Este kérdeztük Nema Sherpát, hogy mennyi az út a hágóig, azt mondta, hogy neki két óra, amúgy három. Mellesleg 53 éves volt, és biztos vagyok benne, hogy simán felsétál két óra alatt. Úgy gondoltuk, hogy akkor négy óra alatt mi is felérünk.</div>
<div style="text-align: justify;">Az út nem volt túl bonyolult, felfelé, mindig csak felfelé kellett menni. Már az indulásnál éreztük, hogy azért nem túl nagy a nyomás. Ezt azért a helyiek is érzik, csak nem séta közben, hanem főzéskor, úgyhogy mindenki kuktát használ, mivel fazékban talán már 80°C-on felforr a víz, abban meg nem lehet rizst főzni.</div>
<div style="text-align: justify;">Lassan belejöttünk a baktatásba és szépen gyűrtük magunk alá a száz métereket, függőlegesen. Ugyan messze voltunk még az igazi magasságoktól, de így se volt egy délutáni séta a felfelé kapaszkodás. Rövidesen azt vettük észre mindketten, hogy légzésünk szokatlan ritmust vett fel, amire nem árt tudatosan is figyelni, mert nagyban megkönnyíti a gyaloglást. Bal lábra belégzés, akkora amekkora befér, jobbra kilégzés. Így fújtattunk felfelé apró lépésekkel. Működött is a dolog, mert apróbb pihenőktől eltekintve folyamatosan haladtunk. Néha azért meg kellett állni, rétegenként lehámozni a pulóvereket. Az elsőt azért kellett levenni, mert hamar kimelegedtünk, a második akkor jött le, mikor kiértünk a hegy árnyékából, és az addigi 1°C-ot hirtelen felváltotta a 12°C, ami hőségnek tűnt. Onnantól egy szál ingben folytattuk a zakatolást felfelé, egészen addig, míg fel nem támadt a szél, ami viszont hideg volt. Közben a hátunk mögött osont felfelé egy nagy felhő is, azzal fenyegetve, hogy mindent beborít, mire felérünk, elvéve a kilátást. Mielőtt azonban erre sor került volna, fordult egyet a szél, és visszafelé kezdte terelni a ködöt.</div>
<div style="text-align: justify;">Aztán egyszer csak felértünk a hágóra. A látvány gyönyörű volt, a túloldalon egy tóban tükröződött a legközelebbi hegycsúcs, a távolban havas csúcsok, a legközelebbi dombocskán pedig imazászlók rengetege. Fel is másztunk erre a dombocskára, ami alig volt húsz méteres, de a teteje összességében 4653 méterre volt a tengerszinttől, és előkotortuk aprócska imazászlóinkat. Kifeszítettük őket a szélben, aztán élveztük a kilátást, csináltunk jónéhány fényképet. A szél megint fordult, jött a köd újra, de már nem bántuk, mi értünk fel először. A hegyoldalban előtűnt a francia fickó, akivel eddig minden nap találkoztunk, és rövidesen ő is felért az imazászlókhoz. Kicsit késve érkezett, már nem volt ugyanolyan tiszta az idő, de még így is gyönyörű volt. Kárpótlásul odaadtuk neki a maradék egy darab imazászlót, hogy neki is legyen mit kifeszíteni, aztán elindultunk lefelé, Gosainkund irányába.</div>
<div style="text-align: justify;">Menet közben előkerült még néhány tó, az út kellemesen lejtett, széles volt, öröm volt lefelé sétálni.</div>
<div style="text-align: justify;">Gosainkunban aztán az egyik turistaházban megálltunk pihenni, ettünk egy borzasztó palacsintát, és néztük a hihetetlen kilátást. Éjszakára nem maradtunk, még nagyon korán volt, inkább továbbballagtunk.</div>
<div style="text-align: justify;">Az ösvény folyamatosan lejtett, de nem volt meredek, úgyhogy még órákkal később is négyezer méter felett jártunk. Közben azért a köd sikerrel elborított mindent, nem láttuk, csak sejtettük, hogy egy szinte függőleges sziklafal oldalán vezet az ösvény. Csak hallani lehetett, hogy a patak nagyon messzire van alattunk.</div>
<div style="text-align: justify;">A következő turistaházat valahol négyezer méter környékén értük el, de még mindig korainak találtuk a letáborozást, úgyhogy törtünk tovább lefelé. A táj nem volt túl érdekes, köves pusztaság, ráadásul a köd miatt csak azt láttuk, ami egészen közel volt.</div>
<div style="text-align: justify;">Lassan aztán a felhők alá ereszkedtünk, előkerültek a növények is, meg egy újabb turistaház, amiről nem is tudtunk. Itt is megálltunk enni valamit, itt is borzasztó volt, amit adtak. Úgy tűnik, hogy a hágó innenső oldalán nem tudnak főzni az emberek.</div>
<div style="text-align: justify;">Folytattuk az ereszkedést egészen a Shin Gompáig, ahova háromnegyed öt táján érkeztünk meg, alaposan elfáradva. A fél héttől tartó gyaloglás alatt összesen 16,5 km-t tettünk meg, ami síkvidéki szemmel igen szánalmas távolság, de a helyiek elismerően nyilatkoztak a teljesítményünkről. „Mmm, nagyon gyors gyaloglás!” Tény, hogy a távban volt 900 méter fel, és 1000 méter lemászás.</div>
<div style="text-align: justify;"><a href="http://www.kikanet.hu/azut/20100509.kml" target="_blank">Az út</a></div>
<p> </p>
<embed width="720" height="480" type="application/x-shockwave-flash" src="http://picasaweb.google.hu/s/c/bin/slideshow.swf" flashvars="host=picasaweb.google.hu&hl=en_US&feat=flashalbum&RGB=0x000000&feed=http%3A%2F%2Fpicasaweb.google.hu%2Fdata%2Ffeed%2Fapi%2Fuser%2Fkormoczi.aron%2Falbumid%2F5472607263191712097%3Falt%3Drss%26kind%3Dphoto%26hl%3Den_US" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer"></embed>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F20%2F71519_km_shin_gompa%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F20%2F71519_km_shin_gompa%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F20%2F71519_km_shin_gompa%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=71519 km, Shin Gompa"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/20/71519_km_shin_gompa#comments"><img class="item_ctp" src="https://tinylittlebigthing.blog.hu/rss/image/post/id/2013014" border="0" /></a><br /></p>
nepál
shin_gompa
0
Tiny Little Big Thing
https://tinylittlebigthing.blog.hu
https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/19/71517_km_phedi
71517 km, Phedi
2010-05-19T10:00:00+02:00
2010-05-19T10:00:00+02:00
Ahmet
https://blog.hu/user/3590
<p style="text-align: justify;">Csodálatos reggel virradt ránk. A turistaházban rajtunk kívül még volt egy nagyobb csapat svájci, akik vezetővel jöttek. Kivételesen szerencsések voltak, ugyanis túravezetőjük nemcsak tapasztalt és nagy tudással bíró volt, de lelkes és jó fej is. Például reggel felkelt hat előtt megnézni, hogy szép idő van-e, és érdemes-e felkelni a látvány miatt. Csak ezután ébresztette az egész csapatot. Ők meg nyilván minket. Például azzal, hogy egyszerűen végigmentek a folyosón. Ugyanis ha a folyosó egyik padlódeszkájára lépett valaki, akkor a deszka másik vége megemelte az ágyam végét. Leírva ez egy gyengéd folyamat, a gyakorlatban meg mintha valaki alulról a párnámba rúgott volna. Nagyon nem bántam, mert feltápászkodva, és kivakarózva a vastag paplan alól megláttam a nagy mászkálás okát. Sütött a nap, és habár az ég nem volt tiszta, ez csak emelt a látvány nagyszerűségén. Kimentünk a ház elé élvezni a látványt. Felöltözéssel nem kellett bíbelődni, ruhában aludtunk, kutya hideg volt még így is, fűtés ugyanis nem volt, csak a közös helyiségben. Az épület csak a szél és az eső ellen védett.</p>
<div style="text-align: justify;">Miközben a ház előtt megnézhettük a kelő napot, illetve ahogy a hegycsúcsok között a párás völgyekbe süt. A ház mögött azok a hegyek néztek le ránk, amiken át kell másznunk az elkövetkezendő napokban. A hegyek tetejét egy éles vonal felett hó borította, ez az a hó, amit mi eső formájában kaptunk a nyakunkba. Jól látható volt a hágó is, amerre az utunk vezet. Jóval a vonal felett volt. Hiába, négyezer méter felett az év bármely szakában eshet a hó, mint ahogy ahhoz már volt szerencsénk Pakisztánban és Kínában is.</div>
<div style="text-align: justify;">A csodás látvány mellé még egy jó hír érkezett, a svájciak vezetője bejelentette, hogy a sztrájknak gyakorlatilag vége. Tegnap este volt egy kerekasztal-tárgyalás, amin aztán a maoisták bejelentették, hogy a bandát, vagyis a sztrájknak ezt a nepáli terrorista formáját felfüggesztik, és más eszközökkel fognak a kormány lemondásáért küzdeni. Konkrétan egyébként az történt, hogy a létező összes külföldi ország és szervezet nepáli képviselői felkeresték a maoista vezetőket és elmagyarázták nekik, hogy iszonyatosan nagy fasságot művelnek éppen és nemcsak az ország, de saját érdekükben is legjobb lenne minél hamarabb befejezni.</div>
<div style="text-align: justify;">Újabb apróságokat tudtunk meg egyébként az egész megmozdulásról. Például azért csökkent két nap után a tüntetők száma, és azért volt nagyrészük olyan unott, mert vidéken is hasonló politikát folytattak, mint Katmanduban. Nevezetesen a parasztokat is megvágták némi adományra, vagy ha nem tudtak fizetni, akkor választhatták azt a lehetőséget, hogy jönnek tüntetni. Lévén május és az esős évszak kezdete, ez nem az a szezon, amikor a gazdák baromira ráérnének tüntetni- Szóval nem voltak túl lelkesek, pár nap múlva le is léptek, mert a földeken munka volt, ami kicsit fontosabb a megélhetésük szempontjából, mint az, hogy éppen ki vigyorog az esti híradóban, amit úgyse látnak, mert jó, ha egy rádiójuk van. Mint például itt a hegyen is, amiből aztán jönnek az ilyen jó hírek. Sok háznál van egyébként egy napelem, ami akkumulátort tölt, hogy aztán este lehessen rádiót hallgatni, meg legyen világítás. Mármint egy darab izzó, természetesen energiatakarékos, mert itt nemcsak a környezetbarátságról van szó, hanem arról, hogy hány órát világít az akkuról.</div>
<div style="text-align: justify;">Napi útvonalunk nem volt túl hosszú, viszont tartalmazott egy pár fel-, illetve lemászást, ami azért megfelelően fárasztóvá tette.</div>
<div style="text-align: justify;">Ahogy elindultunk egy másik turistaházból induló kis csoport szegődött a nyomunkba, nagy lelkesen kiabálva, hogy csatlakoznának hozzánk, ha nem bánjuk, mert ők mindig eltévednek. Nem akartuk lerombolni az illúziójukat, úgyhogy nem mondtuk el, hogy nekünk is csak egy ócska térképünk van, meg annyi információnk, hogy ezen az ösvényen menjünk. Mellesleg annyi pont elég is volt, hogy melyik ösvényen kell menni, mivel ahogy egyre meredekebb hegyek közé értünk, egyre kevésbé ágaztak el az ösvények. Sőt, egyáltalán nem ágazott el semmi, sőt, nem is volt rá lehetőség. Egyik irányban ugyanis lefelé, másik irányban felfelé volt szinte függőleges a hegyoldal. Esetenként nem is szinte.</div>
<div style="text-align: justify;">Ghoptét nagyon hamar elértük, itt összetalálkoztunk egy magyar lánnyal, aki német barátjával éppen lefelé jött a hágóról. Kicsit elbeszélgettünk, aztán azzal váltunk el egymástól, hogy Katmanduban biztos összefutunk, úgyis kb. ugyanakkor érünk majd oda. Ugyanis azzal, hogy a sztrájkot befejezték, újra átírták terveinket, semmi szükség nincs már arra, hogy ugyanazon az úton visszagyalogoljunk, végigjárhattuk a túra teljes útvonalát, hogy aztán busszal menjünk vissza Katmanduba. Nyolc órás buszútnak nem örültünk még így!</div>
<div style="text-align: justify;">Újabb fel-le mászás után elértük Phedit. Rögtön az első turistaházban letáboroztunk, bár később kiderült, hogy van még egy, ami vallószínűleg, hogy jobban felszerelt volt, de nem bántuk meg végül, hogy Nema Sherpa és Pema Sherpa házát választottuk. Így hívták ugyanis a tulajdonost és feleségét. Nem ám csak Nema és Pema, gondosan hozzá kell tenni azt is, hogy Sherpa! Nepálban a kasztokon kívül a népcsoport is nagyon meghatározó. Azt hiszem, hogy a kasztrendszer soha nem is volt olyan durva, mint Indiában, talán azért, mert nem volt olyan nagy többségben a hindu vallás, főleg nem a hegyekben. Nema Sherpa is hangsúlyozta, hogy ők nem vágnak le állatokat, csak akkor esznek húst, ha valamelyik jószág önszántából elhalálozik. Így járt az a borjú is, aminek darabjai a tűzhely felett száradtak, füstölődtek. Az anyjának nem volt teje, így aztán a borjú nem húzta sokáig.</div>
<div style="text-align: justify;">Nem sokkal utánunk a három izraeli lány is befutott, menet közben kicsit lemaradtak. Természetesen a reggeli jó idő nem tartott ki egész nap, mire megérkeztünk már esett az eső. Elég korán volt még, de már nem volt érdemes tovább menni, a következő szakasz maga a hágó, a maga 4630 méterével. Lehet, hogy hegymászó szemmel nem túl magas, de ott már csak 56%-nyi oxigén van a tengerszinthez képest. Turistaházunk csak 3700 méteren volt, ahol dúskáltunk a levegőben, hiszen itt még rendelkezésre állt legalább 63%-a a megszokottnak. A hosszú délutáni beszélgetés során el is szívtuk maradék ciginket, mintegy felkészülésként az oxigénhiányra.</div>
<div style="text-align: justify;">A délutánt a füstöt kifelé és befelé egyaránt pöfékelő olajoshordóból kialakított kályha mellett töltöttük. Aztán a Föld természetes rendje szerint napnyugta után lefeküdtünk, hogy napkeltekor keljünk. Erre a ritmusra minden túrázó rááll két nap alatt, ugyanis tévé nincs, könyvet nem nagyon cipel senki, de aki igen, az is rá kell, hogy döbbenjen, hogy világítás nélkül nem lehet olvasni.</div>
<div style="text-align: justify;">Éjszakára megint nem volt fűtés, úgyhogy összes létező ruhánkat felvettük, úgy másztunk a vastag vattapaplan alá, hogy összebújva melegítsük egymást. Mármint G meg én, hogy az lányok mit csináltak, arról nem tudunk. Gondolom ők nálunk is jobban fáztak, Izrael nem a dermesztő hidegekről híres.</div>
<div style="text-align: justify;"><a href="http://www.kikanet.hu/azut/20100508.kml" target="_blank">Az út</a></div>
<p> </p>
<embed width="720" height="480" type="application/x-shockwave-flash" src="http://picasaweb.google.hu/s/c/bin/slideshow.swf" flashvars="host=picasaweb.google.hu&hl=en_US&feat=flashalbum&RGB=0x000000&feed=http%3A%2F%2Fpicasaweb.google.hu%2Fdata%2Ffeed%2Fapi%2Fuser%2Fkormoczi.aron%2Falbumid%2F5470361903461426113%3Falt%3Drss%26kind%3Dphoto%26hl%3Den_US" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer"></embed>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F19%2F71517_km_phedi%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F19%2F71517_km_phedi%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F19%2F71517_km_phedi%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=71517 km, Phedi"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/19/71517_km_phedi#comments"><img class="item_ctp" src="https://tinylittlebigthing.blog.hu/rss/image/post/id/1997437" border="0" /></a><br /></p>
nepál
phedi
0
Tiny Little Big Thing
https://tinylittlebigthing.blog.hu
https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/18/71515_km_therapati
71515 km, Tharepati
2010-05-18T10:00:00+02:00
2010-05-18T10:00:00+02:00
Ahmet
https://blog.hu/user/3590
<p style="text-align: justify;">Éjjel hideg volt, pedig még csak 2500 méter táján tartunk. A hideg persze annak is köszönhető, hogy a házak kivitelezése nem tökéletes. Konkrétan a deszkák közt süvít be a szél. Éjjel ezen a süvítésen kívül még dobolást volt alkalmunk hallgatni, amit néha csengők hangja tarkított. Buddhista szerzetesekre gyanakodtunk, annak ellenére, hogy nem úgy hangzott, mint a tibeti szerzetesek dobolása.</p>
<div style="text-align: justify;">Reggeli közben aztán láttuk, hogy tévedtünk. Három ember vonult végig a falun. Az első kezében egy tálon sztúpaszerű agyagépítmény volt, beletűzve a szellemek szimbólumai, amik fakeretre négyzet alakban feltekert színes pamutfonalak voltak, a második egy fekete tyúkot vitt, a harmadiknál lapos sámándob volt, vállán átvetve meg egy széles bőröv csengőkkel.</div>
<div style="text-align: justify;">Megtudtuk, hogy buddhizmus ide, hinduizmus oda, ha démon van a faluban, akkor csak a sámán segíthet. Egyébként lehet, hogy csak minket láttak a tegnapi ködben, ahogy esőkabátban vonulunk.</div>
<div style="text-align: justify;">Mire végeztünk a reggelinkkel, már visszafelé jöttek, vége volt a dobolásnak, meg a tyúknak is. Azt hiszem a tyúk első áldozó volt.</div>
<div style="text-align: justify;">Szállásunkon rajtunk kívül egy francia fickó volt még, meg a vezetője, illetve egy teherhordó. Sokan vesznek igénybe ilyen luxusszolgáltatásokat, mi lemondtunk róla.</div>
<div style="text-align: justify;">Nem az ár miatt, mivel napi 10 dollár nem olyan nagy összeg azért, hogy valaki cipelje az ember gönceit, illetve 20 dollárért egyengesse az útját, de úgy tűnt, hogy fizikailag ugyan könnyítik a túrázó életét, mentálisan egyáltalán nem.</div>
<div style="text-align: justify;">Nagyon kevés a jó vezető, de a hordárok is meg tudják keseríteni az ember életét. Legtöbb esetben úgy tűnt, hogy a hordárok mennek elöl, fél kilométerrel utánuk jön a túrázó, a vezető meg valahol teljesen lemaradva. Ez nagyjából azt jelenti, hogy az ember magára van utalva, vezetője úgysincs ott, hogy válaszoljon bármilyen kérdésre (már ha tud), a hordárok meg elviszik a cuccát a következő állomásra, akkor is, ha előbb szeretne megállni, mert elfáradt. Szóval mi maradtunk amellett, hogy G a vezető, én vagyok a hordár, csoportunk meg nincs.</div>
<div style="text-align: justify;">Indulás után alig haladtunk pár métert, már állhattunk is meg, mert újabb nemzeti park területére kellett jegyet venni, valamint a TIMS kártyáinkat is újra ellenőrizték. Volt néhány turista, akinek ez hiányzott, de jól láthatóan ez senkit nem érdekelt. Vajon a park elhagyásakor is ennyire foglalkoznak majd vele, vagy akkor jött a bünti? Mert ha nem, akkor mi vagyunk a marhák, hogy fizettünk egy sajtpapírért, ami kötelező, de csak annyira, mint Vietnámban a jogosítvány robogóra.</div>
<div style="text-align: justify;">Mellesleg az előző esti reménykeltő csillagos égbolt sokat nem jelentett. Reggel ugyan elláttunk akár a következő sor hegyig is, de a fejünk felett nagy felhők lógtak, és rövidesen beléjük is gyalogoltunk, mivel az ösvény keményen felfelé tartott. Napi utunk vége már egy kilométerrel magasabban volt. Ennek megfelelően sok lejtő nem volt az úton, keményen másztunk felfelé.</div>
<div style="text-align: justify;">Annak ellenére, hogy tömény ködben haladtunk, nem volt unalmas. Az ösvény végig egy rododendronerdőben haladt. A virágzásnak ezen a magasságon ugyan már vége volt, de az elvarázsolt erdő jelleg megmaradt. Mindent vastagon borított a moha, ami akár arasznyi vastagságot is jelenthetett. Ebben a moharétegben már más növények is megélnek, páfrányok és orchideák lógtak a fákon, ez utóbbiak virágoztak is.</div>
<div style="text-align: justify;">Mangengoth előtt aztán újra esni kezdett, hogy a meredek emelkedőt esőkabátban mászhassuk meg. A vendégházhoz érve aztán az eső felhőszakadásba csapott át, ez rövid úton eldöntötte, hogy megállunk-e pihenni.</div>
<div style="text-align: justify;">Sokáig nem tartott ez az eső sem, éppen csak míg ebédeltünk. Mangengoth után, - ami egy hágó –, átértünk a hegy hűvösebb oldalára, amit mi ugyan nem éreztünk, de a virágok igen, itt még javában virágzott minden rododendronbokor, és hogy még kellemesebb legyen a gyaloglás, az emelkedő is kicsit visszavett a meredekségéből.</div>
<div style="text-align: justify;">Egész korán megérkeztünk Tharepatiba, de nem mentünk tovább. A három turistaház közül nehéz volt választani, végül a legközelebbi mellett döntöttünk, vagyis döntöttem, amivel G nem volt túl elégedett. Mangengothban ajánlották az egyik helyet, hogy ott állítólag van melegvizes zuhany. Nyilván nincs, de ez mindegy is volt, a választott helyen ugyanis felajánlottak egy vödör forró vizet ingyen, és a szoba is ingyen volt. Nyilván a vacsora árában benne volt mindkettő.</div>
<div style="text-align: justify;">Ha valaki azt gondolja, hogy az egy vödör forró víz felajánlása szánalmas gesztus, az nyilván nem látott még teherhordót, aki a hátán hozza fel a köteg fát, amivel fűtik a közös helyiségben a vaskályhát. Egyébként a vizet is ezen melegítették, és a vizet is a hátukon hozták fel, mivel a hegygerincen nincs forrás. Gyakorlatilag mindent a hátukon hoznak fel egy kötél és egy heveder segítségével, ami a homlokukon van átvetve. Szóval értékelni kell azt, hogy reggelire van tükörtojás 3600 méter magasan.</div>
<div style="text-align: justify;">A beígért meleg vizet meg is kaptuk, fejenként egy vödörnyit. Ezt egy kb. két négyzetméteres deszkatákolmány helyiségben locsolhattuk magunkra, amin közben átsüvített a szél.</div>
<div style="text-align: justify;"><a href="http://www.kikanet.hu/azut/20100507.kml" target="_blank">Az út</a></div>
<p> </p>
<embed width="720" height="480" type="application/x-shockwave-flash" src="http://picasaweb.google.hu/s/c/bin/slideshow.swf" flashvars="host=picasaweb.google.hu&hl=en_US&feat=flashalbum&RGB=0x000000&feed=http%3A%2F%2Fpicasaweb.google.hu%2Fdata%2Ffeed%2Fapi%2Fuser%2Fkormoczi.aron%2Falbumid%2F5470363055657518881%3Falt%3Drss%26kind%3Dphoto%26hl%3Den_US" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer"></embed>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F18%2F71515_km_therapati%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F18%2F71515_km_therapati%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F18%2F71515_km_therapati%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=71515 km, Tharepati"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/18/71515_km_therapati#comments"><img class="item_ctp" src="https://tinylittlebigthing.blog.hu/rss/image/post/id/1997429" border="0" /></a><br /></p>
nepál
therapati
0
Tiny Little Big Thing
https://tinylittlebigthing.blog.hu
https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/17/71512_km_kutumsang
71512 km, Kutumsang
2010-05-17T10:00:00+02:00
2010-05-17T10:00:00+02:00
Ahmet
https://blog.hu/user/3590
<p style="text-align: justify;">Reggel hétkor arra ébredtünk, hogy egyik irányból az ablakot agresszíven veri az eső. A másik irányba kinézve meg a felhőket láttuk nagy sebességgel átbukni a hegygerincen, amelyiken a falu áll. Visszacsuktuk a szemünket, hátha egy kis alvás eltünteti a rossz álmot.</p>
<div style="text-align: justify;">Kivételesen működött a struccpolitika, mert nyolcra javulás állt be az állapotokban, így elindulhattunk a napi túlélőtúránkra. Reggeli közben megjelent egy ember, hogy lepecsételje a TIMS (Trekkers’ Information Management System) kártyánkat. Ez az, amit minden túrázónak ki kell váltania, és kiváltáskor beleírni, hogy merre is akar túrázni, és mikor. Nyilván mi eredetileg a Langtang völgyet írtuk bele, ami totál máshol van. Mivel magunknak kellett kitölteni, nem okozott problémát, hogy utólag ezt-azt hozzáírjunk, hogy nagyjából megfeleljen a maoisták által módosított terveinknek. Kicsit aggódtunk, mert az így megadott útvonal is pont ellenkező irányú volt, de a kutyát nem érdeklte az egész, csak arról szól a fecni, hogy újabb 20 dollárt leszedjenek az emberről. Eredetileg azért találhatták ki, hogy nyoma legyen, ki merre megy, könnyebb legyen megkeresni az elveszett túrázókat. A probléma ott kezdődik, hogy senki nem nézi össze, hogy ki ment be és ki jött ki. Nehéz is lenne, mert a kiállító hatóság és az ellenőrzőpontok száz kilométerekre vannak egymástól, a nyilvántartás meg kockás füzetekben.</div>
<div style="text-align: justify;">Megkaptunk egy pecsétet, mehettünk Kutumsang felé. Először is meredeken lefelé indult az út, hogy majd később lehetőség legyen újra felfelé mászni. Az első kilométeren nyilvánvalóvá vált, hogy térképünk csak arra jó, hogy a rajta szereplő neveket felolvasva útbaigazítást kérjünk az arra járó helyiektől. Annak ellenére, hogy szép színes, szintvonalas, sok információval telezsúfolt térkép, nem tudtuk megbocsátani neki az olyan apróságokat, minthogy az út a hegynek nem azon az oldalán megy, amelyiken jelöli, vagy a hegy van rossz oldalon. Szóval a térképen szereplő sárga csík, és a valóságos út között nem fedeztünk fel sok hasonlatosságot.</div>
<div style="text-align: justify;">Követhettük más túrázók nyomait is, akik hogy megkönnyítsék helyzetünket, túrabotokkal egy sor lyukat hagytak az úton, ami könnyen követhető, mivel a helyiek nem használnak ilyen flancos cuccokat, bár a bakancsnyomok is garantáltan külföldi turistáktól származnak. Nyilván ők is mehettek volna rossz irányba, de reggel láttuk, hogy van helyi túravezetőjük, így eléggé valószínűtlen volt, hogy elvétik az irányt, mint ahogy arra sem volt nagy esély, hogy másfelé akarnának túrázni. Egyszerűen a turisták mindig azonos vonalak mentén mozognak.</div>
<div style="text-align: justify;">A nagy leereszkedést nagy mászás követte. Az emelkedő tetején aztán kis pihenőt tartottunk sok más turistával. Volt itt egy kis boltocska, ahol hideg sört árultak, ami igen jól esett, de szerintem ezt nem kell részleteznem. Miközben sörrel próbáltuk visszahűteni az agyunkat üzemi hőmérsékletre, körbevett egy csapat mérsékelten taknyos gyerek. Csináltam róluk fényképet, amit nagy örömmel nézegettek.</div>
<div style="text-align: justify;">Továbbaraszolva úgy tűnt, hogy nem haladunk. Síkvidéki emberként hozzá vagyunk szokva, hogy gyalog egy bizonyos idő alatt el lehet jutni egy bizonyos távolságra. Itt meg nem ez volt a helyzet, mert egyrészt kanyarog az ösvény, másrészt meg meredek és ezért baromi lassan haladtunk. Ráadásul az út is folyamatos fel- és lemászás, Kutumsang – esti célpontunk – csak kétszáz méterrel van feljebb, mint Chisapani, ahonnan indultunk.</div>
<div style="text-align: justify;">Hogy a vidámságot fokozza, az eső is rákezdett. Szerencsére nem igazán durván, de azért az esőkabátot fel kellett venni, bár a fene tudja, hogy volt-e értelme, mivel elég meleg volt ahhoz, hogy percek alatt gőzfürdő alakuljon ki bent, és a lecsapódó pára miatt így is vizesek lettünk. Az eső ugyan gyorsan elállt, de maradt a köd, vagyis a völgyekből nézve felhő, amiben jó, ha húsz méterre el lehetett látni.</div>
<div style="text-align: justify;">A terület állatvilágával is összetűzésbe kerültünk. Először G fedezett fel valamit, ami csípte a derekát, amiről kiderült, hogy pióca. Lepiszkáltam, és leragasztottam a helyét. A piócák nem veszélyesek, mégcsak nem is fáj a tevékenységük, de eléggé gusztustalanok, leszedve meg hosszú ideig vérzik a seb.</div>
<div style="text-align: justify;">Engem meg Kutumsang előtt egy kos támadott meg. Ahogy mentünk az úton, már láttam, hogy ez lesz, mivel két kos hadakozott egymással, koponyájuk olyanokat csattant, hogy az garantált agyrázkódást kellett volna jelentsen. Ahogy közelebb értünk, az egyik úgy gondolta, hogy ha már ott vagyok, akkor engem is lezúz. Hátraléptem egyet, így csak a levegőt fejelte, de ettől nem múlt el a harcolhatnékja, úgyhogy elkaptam a szarvát és kicsit tekertem a fején. Gondoltam, ez majd rádöbbenti, hogy én nem akarok az ő nőstényeiért harcolni, sőt, harc nélkül se kellenének. Elengedtem, de valószínűleg tényleg megvolt az agyrázkódás a másik kossal vívott csata során, mert újra támadott, úgyhogy megint elkaptam a szarvát. Patthelyzet alakult ki, mivel egy kézzel a dögöt tartottam, egyel meg a fényképezőt. Már terveket kovácsoltam arra vonatkozóan, hogyan fektetem kétvállra a bestiát, hogy aztán fájdalmat okozzak neki, közvetlenül azután, hogy valahogy lepasszoltam a fényképezőt G-nek, de addigra odaért egy helyi srác, aki átvette tőlem a birka szarvának szorongatását, miközben nagyon röhögött, hasonlóan a közelben röplabdázó haverjaihoz. Ezzel a gyapjas szörny megúszta a komoly fizikai fájdalmat, mehettünk tovább. Mellesleg, ha nem figyelek rá, úgy combon fejelt volna, hogy az pontot tesz a túra végére.</div>
<div style="text-align: justify;">Kutumsangba tejföl sűrűségű ködben érkeztünk meg. A látótávolság nagyjából pont 17 lépésnyi volt, ami azzal fenyegetett, hogy a falu mellett úgy megyünk el, hogy sose tudjuk meg, hogy ott van. Szerencsére nem így történt, találtunk egy turistaházat, dupla szerencse volt, mert ahogy tető alá kerültünk, leszakadt az ég és ömleni kezdett az eső. Sokáig nem tartott a felhőszakadás, mert az erős szél elvitte a felhőt, így láthatóvá vált a falu is. Fél órával később aztán a szél csinált egy hátraarcot, – amit sík vidéken soha nem tenne –, és újra átfújta felettünk a vihart.</div>
<div style="text-align: justify;">Vacsora közben a vaskályha melegében néztük, ahogy jönnek-mennek a felhők meg a viharok. Sötétedéskor nagy örömmel láttuk, hogy csillagok vannak az égen, eltűntek a felhők.</div>
<div style="text-align: justify;"><a href="http://www.kikanet.hu/azut/20100506.kml" target="_blank">Az út</a></div>
<p> </p>
<embed width="720" height="480" type="application/x-shockwave-flash" src="http://picasaweb.google.hu/s/c/bin/slideshow.swf" flashvars="host=picasaweb.google.hu&hl=en_US&feat=flashalbum&RGB=0x000000&feed=http%3A%2F%2Fpicasaweb.google.hu%2Fdata%2Ffeed%2Fapi%2Fuser%2Fkormoczi.aron%2Falbumid%2F5470362373535672433%3Falt%3Drss%26kind%3Dphoto%26hl%3Den_US" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer"></embed>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F17%2F71512_km_kutumsang%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F17%2F71512_km_kutumsang%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F17%2F71512_km_kutumsang%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=71512 km, Kutumsang"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/17/71512_km_kutumsang#comments"><img class="item_ctp" src="https://tinylittlebigthing.blog.hu/rss/image/post/id/1997416" border="0" /></a><br /></p>
nepál
kutumsang
0
Tiny Little Big Thing
https://tinylittlebigthing.blog.hu
https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/16/71510_km_chisapani
71510 km, Chisapani
2010-05-16T10:00:00+02:00
2010-05-16T10:00:00+02:00
Ahmet
https://blog.hu/user/3590
<p style="text-align: justify;">Hatkor keltünk, bár már ötkor felébredtünk. Minek nekünk vekker? A cuccainkat már tegnap este gondosan szétválogattuk „jön” és „marad” kupacra, amiket aztán a két hátizsákba pakoltunk. Túrázni nem viszünk laptopot, meg Thaiföldön összeszedett kagylókat, könyveket meg hasonlókat. A tonnányi Katmanduban maradó göncöt levittük a portára, és fél hétkor már el is indultunk.</p>
<div style="text-align: justify;">Eredetileg a Langtang völgybe szerettünk volna menni, de a maoisták erősen keresztülhúzták a számításainkat. Minthogy nem tudtunk eljutni a túra kiindulópontjához, átírtuk a terveket. A térkép hosszas nézegetése után úgy döntöttünk, hogy egy másik útvonalon Gosainkundba megyünk, vagy legalábbis abba az irányba, öt napig, aztán visszafordulunk, hogy idejében visszaérjünk Katmanduba. Ennek az útvonalnak ugyanis kicsit közelebb van a vége a városhoz, gyalog el lehet érni, bár ez rögtön tizenöt kilométert hozzáad a távhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">A város teljesen csendes volt, ilyen korán még sztrájk nélkül is zárva van minden. Ennek ellenére a kereszteződésekben már gyülekeztek a tüntetők. Az út elejét már ismertük, úgyhogy simán kiértünk a városból, ahonnan már nem volt olyan egyértelmű, hogy merre is van Sundarijal, ahonnan a túra indul. Ezen azonban könnyű volt segíteni, minden egyes szembejövőt megkérdeztünk.</div>
<div style="text-align: justify;">A maoista lelkesedés jól láthatóan nem terjedt ki a falvakra, minden nyitva volt, mindenki dolgozott. Nehéz is lehet megmagyarázni egy falusi embernek, hogy jobb lesz neki, ha nem dolgozik.</div>
<div style="text-align: justify;">Sundariijalt három óra alatt elértük, köszönhetően a sík terepnek, aminek ezzel vége is lett. Egy meredek lépcsőn kellett felmászni a Shivapuri Nemzeti Park bejáratához, ahol azonnal legomboltak rólunk 250 rúpiát, de arra nem tudtak válaszolni, hogy a jegy mennyi ideig érvényes. Később aztán a jegyen magán megtaláltuk a választ: egy napig. Ez egy nagyon kicsi nemzeti park, estére már a túloldalán voltunk, ami azt jelentette, hogy visszafelé jövet újra meg kell vennünk a belépőt. Mielőtt beléptünk volna, még legurítottunk egy sört, mert az jó és hideg, minden túrázó barátja.</div>
<div style="text-align: justify;">Továbbmásztunk a lépcsőn, ami elég gyilkos volt a meleggel kombinálva. Az izzadás mérsékeltövi léptékét bátran átlépve törölgettem a halántékomat, hogy legalább a szemembe ne folyjon, ha már a szakállamból csöpögött.</div>
<div style="text-align: justify;">Rövidesen újra útra keltünk, de letértünk a lépcsőről, bár nem teljesen szándékosan. A kíméletesen emelkedő földúton összefutottunk egy francia túrázóval, aki jól láthatóan ismerte a környéket, és boldogan vezetett minket mindenféle úton és ösvényen Chisapani felé. Ezzel megúsztuk, hogy felmásszunk a 2420 méter magas hágóra, ami Sundarijal és Chisapani között félúton, a park közepén terpeszkedik. Olyan nagyon nem bántuk, mert az út, amin mentünk, szép volt, és közben kellemesen elbeszélgettünk. Egyébként a francia fickót már láttuk egyszer a buszon, akkor is ízléses virágmintás klottgatyát viselt, és minden megállónál nekiállt nyújtani. Most kiderült, hogy jógatúrázással foglalkozik, bármit is jelentsen ez.</div>
<div style="text-align: justify;">Chisapani közelében, mikor kiértünk egy széles útra, megmutatta az irányt, de nem jött velünk, mert nem volt jegye a nemzeti parkba, és a faluban néha ellenőrzik. Nem sokkal később megérkeztünk a faluba, ami néhány házat jelent, és rögtön az első turistaházban kivettünk egy szobát.</div>
<div style="text-align: justify;">Ez a jó a nepáli túrázásban. Van egy csomó útvonal, ami tele van turistaházakkal, nem kell sátrat, hálózsákot, kaját cipelni.</div>
<div style="text-align: justify;">Chisapani úton is könnyen elérhető, úgyhogy akadt egy csapat nepáli is, akik a maoista baromság elől menekültek ide motorjaikon, és éppen sörrel próbálták feldobni a hangulatot.</div>
<div style="text-align: justify;">Míg megvacsoráztunk megérkeztek a felhők is, és szépen elkezdték betakarni a szomszédos hegyeket.</div>
<div style="text-align: justify;"><a href="http://www.kikanet.hu/azut/20100505.kml" target="_blank">Az út</a></div>
<p> </p>
<embed width="720" height="480" type="application/x-shockwave-flash" src="http://picasaweb.google.hu/s/c/bin/slideshow.swf" flashvars="host=picasaweb.google.hu&hl=en_US&feat=flashalbum&RGB=0x000000&feed=http%3A%2F%2Fpicasaweb.google.hu%2Fdata%2Ffeed%2Fapi%2Fuser%2Fkormoczi.aron%2Falbumid%2F5470361749045170673%3Falt%3Drss%26kind%3Dphoto%26hl%3Den_US" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer"></embed>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F16%2F71510_km_chisapani%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F16%2F71510_km_chisapani%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F16%2F71510_km_chisapani%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=71510 km, Chisapani"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/16/71510_km_chisapani#comments"><img class="item_ctp" src="https://tinylittlebigthing.blog.hu/rss/image/post/id/1997407" border="0" /></a><br /></p>
nepál
chisapani
0
Tiny Little Big Thing
https://tinylittlebigthing.blog.hu
https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/15/71503_km_katmandu
71503 km, Katmandu
2010-05-15T10:00:00+02:00
2010-05-15T10:00:00+02:00
Ahmet
https://blog.hu/user/3590
<p style="text-align: justify;">A sztrájk továbbra is teljes gőzzel folyik, bár az optimisták szerint a mai napnak kellett volna az utolsó napjának lennie. Biztos, hogy nem az utolsó napja.</p>
<div style="text-align: justify;">Hogy ne legyünk teljes tétlenségre kárhoztatva, elhatároztuk, hogy biciklit bérelünk, ami azért nem olyan egyszerű, ha minden zárva van. Először egy közeli szállodával próbálkoztunk, ahol tudtuk, hogy normál esetben adnak bérbe bicikliket, de zárva volt az üzlet. Vagy csak azért, mert viszonylag korán mentünk oda, vagy azért, mert nem mert kinyitni. Megtehette volna, hiszen az üzlet a szálloda zárt és őrökkel védett udvaráról nyílt. Nagyon nem bíztunk benne, hogy sikerrel járunk, de pár sarokkal arrébb nyíltan ki voltak pakolva a birngák. Na jó, kicsit úgy, mint ahogy a Keleti aluljáróban a paprikaárusnál. Amikor a közterületes megkérdezi, hogy övé-e a paprika, akkor mondja, hogy az övé, de nem árulja. Szóval véletlen pont egy „Bikes on hire” feliratú tábla alatt volt letámasztva három bicikli, amiből kettőt ki is béreltünk. Persze a bérleti díjon kívül követeltek valamit zálogba, át is adtam a bankkártyámat. Bátor, mi!? Annyira nem, erre a célra pont megfelel a lejárt kártyám, amit megtartottam. Többször jól jött, és csak egy ember volt, aki kiszúrta, hogy már rég nem érvényes. Nem akartuk lenyúlni a gépeket, de mégse szívesen hagy az ember valami fontosat egy fickónál, aki egy fabódé mellett álldogál.</div>
<div style="text-align: justify;">Az ázsiai standard kerékpároknál lényegesen jobbakat kaptunk. Igazi mountain bike-ot, igazi sebességváltóval, ami még működött is, majdnem hibátlanul. Ami még fontosabb, fék is volt rajtuk. Ezek mellett tényleg apróság, hogy olyan keskeny volt az ülésük, hogy a tekerés felért egy prosztatavizsgálattal és a nyerget sem lehetett felhúzni eléggé. Túl magas vagyok ehhez a kontinenshez. Mindegy, a lényeg, hogy kerekeken gurultunk, ami nagy előny, az utakon a biciklik és riksák ugyanis engedélyezve vannak, csak a motorral hajtott járművek nem járhatnak. Remélem senki nem gondolta azt, hogy a „sztrájk” miatt csak a tömegközlekedés áll. Volt már olyan sztrájk is ebben az országban, mikor a bicikliket is letiltották az utakról.</div>
<div style="text-align: justify;">Már ismert útvonalon karikáztunk ki a körgyűrűre, a már ismert maoista csoport mellett. Nem érdekelte őket a tevékenységünk, de a gyűlések mellett tolni kellett a biciklit. Nem tudom miért, lehet, hogy balesetveszélyesnek vagy sértőnek ítélték, ha csak úgy elhúznak mellettük az emberek.</div>
<div style="text-align: justify;">A katmandui reptér mellett délnek kellett fordulnunk, mivel a repteret pontosan az útvonalunkra építették, pontosan keresztben, és pontosan úgy, hogy mindkét irányba ugyanannyit kelljen kerülnünk. Az út mindenesetre jó volt, forgalom nulla, eltekintve az ENSZ autóitól, néhány PRESS feliratú motortól és a mentőktől, amik jól láthatóan egészséges embereket furikáztak. A reptér után már buszt se lehetett látni. A város és a reptér között még járnak buszok, nagy ONLY TOURIST felirattal. A szóbeszéd szerint elég kaotikus a szolgáltatás, a jegyárat idegességi szorzóval számítják. Akin látszik, hogy nincs sok ideje, az többet fizet. Már a hivatalos 100 rúpia is pofátlanság az öt kilométeres útért, de volt, akitől 500-at kértek. Érzik ők is, hogy a kijutni innen bármi áron, most számszerűsíthető.</div>
<div style="text-align: justify;">A reptér kifutópálya végénél végre irányba fordulhattunk Bhaktapur felé, bár sok köszönet nem volt benne. Most építgetik, vagyis építgetnék az új utat, ami kétszer két sávos lesz, ha nem jön közbe még néhány tömegmegmozdulás, de pillanatnyilag csak az útalap van kész, amit újra kellene csinálni, mert a forgalom már megette. Ezen tekerni nem volt élvezetes sport. Ennek ellenére elég gyorsan elértük Bhaktapurt, ami minket is meglepett. Természetesen itt is megpróbálják levenni a turistákat az óvárosba való belépésért, de ez még mindig ellenkezik elveinkkel, így aztán csak elgurultunk a fizetőbódé előtt. Lehet, hogy nem is ült benne senki, odanézni nem mertem. Ha gyalog jövünk, valószínűleg lekapcsolnak. Később, kifelé menet megnéztük, fejenként 750 rúpiát spóroltunk, ami elég szép összeg, ennyiért béreltük nagyjából a bicikliket. Mondjuk azért is pofátlan volt ez az ár, de a sztrájk keresletet támasztott, aminek jól ismert árfelhajtó hatása van.</div>
<div style="text-align: justify;">Bhaktapur talán a leginkább városszerű, élő múzeum a másik két híres középkori város, Katmandu és Patan mellett. Rögtön a Fazekasok tere mellett húztunk el, ami a nevéhez híven tele volt száradó agyagedényekkel, amiket időnként körbeforgattak, hogy egyenletesen száradjon. A tér szélén dolgoztak is a fazekasok, úgy látszik, hogy a sztrájk csak az eladásra vonatkozik, a termelésre nem.</div>
<div style="text-align: justify;">A szomszédos Taumandhi téren álltunk meg végül, ott már úgy éreztük elég messze vagyunk a bejárattól. Hogy hol is vagyunk pontosan azt nem tudtuk azonnal. Hosszasan bámultuk a térképet, hátha rájövünk, aztán a templom árnyékában sziesztázó páncélos rendőröket kérdeztük, akik meg is mondták, de a térképen továbbra se lett meg. Végül hagytuk a fenébe, név nélkül is szép.</div>
<div style="text-align: justify;">A biciklik közben egy villanyoszlophoz láncolva pihentek. Egy darabig tanakodtunk, hogy ott merjük-e hagyni őket, vagy toljuk körbe a városon, végül maradtak. Állt mellettük két motor is, csak nem a biciklit viszik el, meg aztán egy gyümölcsárus is ott állt a kiskocsijával, és Ázsia még nem olyan, mint Európa, ahol nyugodtan fel lehet törni egy autót száz ember szeme láttára, senki nem foglalkozik vele.</div>
<div style="text-align: justify;">Egyébként miután egy tábláról kiderült hol is vagyunk, azt is sikerült kiolvasni az útikönyvünkből, hogy a templom, ami mellett üldögéltünk, a legmagasabb épület a Katmandu völgyben.</div>
<div style="text-align: justify;">Találomra elindultunk egy utcán. A boltok ugyan be voltak zárva, de azért volt nagy jövés-menés. A Tachupal térre kiérve meglepve láttuk, hogy tényleg mezőgazdaságból él a város, ugyanis a tér minden szegletében ment a cséplés. Egyszerre egy maroknyi rozst csépeltek, pontosabban egy kőhöz verték, míg ki nem peregtek a szemek. Kemény munka!</div>
<div style="text-align: justify;">Bhaktapur gazdag város volt a Tibet-India kereskedelmi útvonalon, ezért is van három nagy tere, míg Katmandunak vagy Patannak csak egy-egy. Természetesen mindhárom városban van Durbar tér.</div>
<div style="text-align: justify;">A nagy tereken kívül minden városban vannak kicsi eldugott terek vagy inkább udvarok, amiken általában vagy egy templom van vagy egy sztúpa. Ezekről a terekről nyílnak a házak, itt találkoznak az emberek. Egy ilyen kis terecskére benézve láttuk, hogy az árkádok alatt öregasszonyok serényen pörgetik a rokkát. Be is mentünk megnézni. Általában a nepáliak nem nagyon hagyják, hogy fényképezzék őket, de itt az egyik néni megengedte. Gondolhattam volna, hogy a végén a markát fogja tartani. Mindegy, nem értettem, hogy mit akar. Nem csípem ezt a mindenért fizess mentalitást. Sajnos a legtöbb turista megérkezve valamelyik nyugati országból folyamatosan az otthoni árakban gondolkodik, így aztán nagyon el vannak kényeztetve az ilyenfajta emberek. A turisták által látogatott helyeken a gyerekek köszönés után azonnal öt rúpiát, tollat vagy csokit követelnek, esetleg egyszerre mind a hármat, a felnőttek meg pénzt mindenért. A koldusok örülnek egy rúpiának, de ha külföldi adja, akkor szinte utána vágják, külföldinek tíz a tarifa.</div>
<div style="text-align: justify;">Mindenféle hátsó utcákon és tereken keresztül egyszer csak a Durbar térre értünk. Útvonalunkat nem nagyon terveztük, csak mentünk amerre látunk. Azt hiszem ez a legjobb módja egy város felfedezésének, tájékozódni meg úgyse sikerülne, maximum nagy vonalakban.</div>
<div style="text-align: justify;">Természetesen ez a legnagyobb a három tér közül, rengeteg templommal. Régen még ennél is több volt, de az 1934-es földrengés után nem sikerült mindet helyreállítani, úgyhogy van egy-két templomlépcső templom nélkül. Így is nagyon szép, hangulatos tér. Lehet, hogy így sztrájk alatt még hangulatosabb is, mert nem kellett folyamatosan levakarni magunkról a furulya-, hegedű-, legyező-, nyaklánc-, kulcstartó-, imamalom-, isten tudja mi árusokat, sőt önjelölt idegenvezetők sem voltak. Néhány kis bolt félig nyitva tart, úgyhogy lehet venni üdítőt meg vizet. Általában hideget, ami ritka kincs, hiszen inkább nincs áram, mint van, most viszont egész jó az ellátottság, mivel az üzletek 99%-a zárva van. Egyébként a pletyka szerint Nepál egy zseniális üzletet kötött Indiával, kihasználandó az óriási vízenergia-potenciált, ami az országban rendelkezésre áll. India megépíti az erőműveket, Nepál meg cserébe odaadja az áramot. Zseniális!</div>
<div style="text-align: justify;">Hazafelé egy másik utat választottunk, ami sokkal jobb volt. Egy baja volt, ez is a kifutópálya közepéhez vezetett, ahonnan aztán a reptér kerítése mellett kellett kerekezni egy földúton. Még így is jobban jártunk, mint a másik útvonallal, hangyányit még talán rövidebb is volt.</div>
<div style="text-align: justify;">A reptér végénél elmentünk még egy hindu templom mellett, már azon gondolkodtam, hogy esetleg meg kellene nézni, de miután végigolvastam, hogy nem lehet bevinni fényképezőt, magnófelvevőt, távcsövet, kezdtem lemondani róla. Végül az is oda volt írva, hogy látogatás csak hinduknak, ez megoldott a problémát. Helyette megnéztük a szent folyón létesült fürdő ghatot. A folyó igazából patak, de hát szegény ember vízzel főz. Használni szerintem nagyon régen nem használta már senki a helyet, mert a víz helyett szennyvíz folyik. Nem szennyezett, hanem pont olyan, mint nálunk a csatornákban folyik, csak több szemét úszik benne.</div>
<div style="text-align: justify;">A városba visszaérve aztán belefutottunk egy vonuló maoista csapatba, ki kellett várni, míg elmennek, aztán beállhattunk a sor végére. Kezdik magukat felhergelni, ment a nagy szlogenkántálás. Hogy mit ordítanak, azt nem értettük, csak olyanokat hallottunk ki, hogy „Óriási nagy faszom van!”, illetve „Vászon, vászon, vászon van a hasamon!” A „zinglabát” már értjük, az urduul is éljent jelent. Még Pakisztánban hallottuk a határzárásnál, de csak sokkal később, mikor az indiai oldalról is megnéztük, tudtuk meg, hogy mit jelent. Szóval mikor zinglabázás megy, akkor azt kiabálják, hogy „Éljen, éljen a maoista párt, halál, halál a kormányra!” Bájos, használható az egész világon, csak a párt nevét kell lecserélni. Amúgy a kormánynak „murdaba” van. Nyilván az átírásom rossz, ha valaki beszéli a nepálit legalább anyanyelvi szinten, az majd javítson ki.</div>
<div style="text-align: justify;">A tüntetők szagából egyébként érezhető volt, hogy már napok óta nem fürödtek. Gondolkodtunk is rajta, hogy hova jár ennyi ember például a dolgát végezni. Erre nem kaptunk választ, viszont azt más turistáktól megtudtuk, hogy szépen telik a kórház, mert az emberek nem jutnak tiszta vízhez, élelmiszerhez.</div>
<div style="text-align: justify;">Este még kihasználtuk a két órás nyitva tartást, és vettünk ezt-azt, mert holnap túrázni indulunk. Nem oda, ahova terveztük, de megpróbáljuk. Ehhez kicsit átírtuk a túraengedélyünket, de lehet, hogy még így sem fogják elfogadni. Mindenesetre egy próbát megér. Csak ne kellene gyalog kimenni a városból, sok az a plusz tizenöt kilométer séta még az ezer méter szintemelkedés előtt! De hát ma is letekertük negyven kilométert, meg az előző napokban is napi tizenöt kilométert sétálgattunk, szóval bízunk magunkban.</div>
<div style="text-align: justify;">Vásárlás közben láttuk, hogy egy félőrült európai turista kioszt egy japán nénit, hogy ez az egész cirkusz a maoistákkal miattuk van. A néni csak nézett rá bután, és fogalma sem volt miről beszél. Nyilván a srác kínainak nézte.</div>
<div style="text-align: justify;"><a href="http://www.kikanet.hu/azut/20100504.kml" target="_blank">Az út</a></div>
<p> </p>
<embed width="720" height="480" type="application/x-shockwave-flash" src="http://picasaweb.google.hu/s/c/bin/slideshow.swf" flashvars="host=picasaweb.google.hu&hl=en_US&feat=flashalbum&RGB=0x000000&feed=http%3A%2F%2Fpicasaweb.google.hu%2Fdata%2Ffeed%2Fapi%2Fuser%2Fkormoczi.aron%2Falbumid%2F5470360806626509393%3Falt%3Drss%26kind%3Dphoto%26hl%3Den_US" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer"></embed>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F15%2F71503_km_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F15%2F71503_km_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F15%2F71503_km_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=71503 km, Katmandu"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/15/71503_km_katmandu#comments"><img class="item_ctp" src="https://tinylittlebigthing.blog.hu/rss/image/post/id/1997394" border="0" /></a><br /></p>
nepál
katmandu
0
Tiny Little Big Thing
https://tinylittlebigthing.blog.hu
https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/14/71479_km_katmandu
71479 km, Katmandu
2010-05-14T10:00:00+02:00
2010-05-14T10:00:00+02:00
Ahmet
https://blog.hu/user/3590
<p style="text-align: justify;">Reggelire a maradék banánunkat ettük meg, mivel normál esetben sem nyit ki semmi tíz előtt, a szállodánk étterme meg aztán pláne nem, de eddig nem is voltunk rászorulva. Egyszer ugyan felmásztunk megnézni, de inkább nem eszünk ott, ha nem muszáj. Nemcsak azért, mert beláttunk a konyhába, és jellegzetesen fejlődő országbeli konyha nézett vissza ránk, hanem mert nincs forgalma, ami azt jelenti, hogy sokáig tárolnak mindent, az meg a fosás melegágya. Különösen itt, ahol ugyan nagyon kellemesnek érezzük a klímát, de mégiscsak harminc fok van, áram viszont ritkán van.</p>
<div style="text-align: justify;">Gondosan előkészültünk a napi kirándulásunkra, például a készpénzkészletünk nagy részét elrejtettük a szobában. Nem tudom eldönteni, hogy ha én lennék besurranó tolvaj, akkor vajon tényleg benéznék-e a tévé alá, vagy csak azért gondolom, hogy igen, mert oda tettük a pénzt. Az egész csak azért volt, mert este alaposan beparáztattuk magunkat, hogy a maoisták majd tőlünk is adományt gyűjtenek egy sarkon.</div>
<div style="text-align: justify;">Ehhez képest úgy tűnt, hogy kevesebb tüntető van az utcákon és határozottan visszaesett a lelkesedésük. Semmi zászlólengetés, masírozás, jelmondat kiabálás nem volt. Inkább csak üldögéltek a kereszteződésben, és újságpapírra nagy halom chipset raktak ki közös reggelinek. Úgy tűnik, nekik fogy el először a kajájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">A belvárosban egy helyen voltak csak maoisták az útvonalunkon, utána letértünk a kisebb utcákra, ahol nem nagyon erőltetik a tüntetést. A média először háromszázezer tüntető érkezéséről regélt, aztán visszavették százötvenezerre, de szerintem jó, ha a tizede van. Abból is a kemény mag nagyon kicsi, talán ha pár százan lehetnek. Őket arról lehet megismerni, hogy fekete melegítőruhában vannak, és általában céltudatosan csinálnak valamit. Például ők állják körül a rögtönzött színpadok hátulját, nehogy valaki felmenjen, vagy egyszerűen kihúzza a mikrofont.</div>
<div style="text-align: justify;">Volt még két ilyen tüntetős góc a katmandui körgyűrűn, amerre mentünk, és az egyik helyen nagyon szerettem volna kihúzni a mikrofont, mert valami lelkes forradalmár énekelni kezdett. Sikerült még hamisabban énekelnie, mint nekem egy üveg bor után. Mondjuk, egy üveg bor kell is ahhoz, hogy énekelni kezdjek, mert a hallásom azért nem rossz és normál esetben engem is zavar a saját éneklésem.</div>
<div style="text-align: justify;">A mellékutcákban egyébként a lazulás jelei mutatkoztak, nyitott boltokat láttunk, köztük egy egész európai kinézetű és felszereltségű üzletet, ahol rögtön vettünk is néhány halkonzervet meg kekszet, hátha éhezésre kerül a sor. A halhoz nincs kenyér, de éhínség idején nem lehet finnyás az ember, és a konzerv önvédelemre is alkalmas. Erről jut eszembe, hogy szert tettem egy khukrira, úgyhogy tényleg jobban teszik a maoisták, ha visszafogják magukat. A khukri hagyományos nepáli fegyver, bár azt hiszem, hogy a ghurkák tették híressé a brit hadseregen keresztül. Alapvetően embertársaink darabolására fejlesztett görbe kés, jó nehéz pengével, hogy húzása legyen. Érdekessége, hogy nem felfelé hajlik a pengéje, hanem lefelé. A friss beszerzés igazi munkaeszköz, semmi csicsa, fa tok, fa nyél, meg durván kovácsolt és köszörült penge. Nem kell aggódni, nem hordom magammal, mert ki kard által él, kard által vész el, és amúgy is van vagy fél méter és nehéz. Minden háztartásba elkell az ilyesmi.</div>
<div style="text-align: justify;">Meglepően egyenes vonalat húzva, alig több, mint egy óra alatt elértük Bodhnathot, ami nem rossz teljesítmény a hat és fél kilométeres távon.</div>
<div style="text-align: justify;">Itt áll Katmandu egyik szimbóluma, egy szép nagy sztúpa. A völgyre jellemző fehér félgömb, aminek a tetején a tornyot természetesen Buddha szeme díszíti. Alapvetően a sztúpához tartoznak a négyzet alaprajzú teraszok is, de valahogy az ember azt mindig csak valami alapnak tekinti. Igazából mindennek jelenése van, és minden szimbolizál valamit, amit mi általában nem veszünk észre. Például a torony tizenhárom lépcsővel keskenyedik el a csúcsa felé, ami a nirvána eléréséhez vezető tizenhárom lépcsőt jelenti.</div>
<div style="text-align: justify;">Rögtön a bejáratnál lekapcsolt minket egy kissrác, azt hiszem, hogy csak beszélgetni akart, mivel nem tért rá semmilyen üzletre. Értelmes gyerek volt, azt mondta, hogy bármelyik Európai ország fővárosát meg tudja mondani, és tényleg csak Máltával sikerült rajta kifognunk, olyan alattomos csapdáknak nem dőlt be, mint Törökország, amire azért elég sokan rávágnák Isztambult. Ázsiára áttérve csak Myanmar fővárosát nem tudta, de szerintem azt jelenleg a Föld lakosságának igen kis hányada tudja. Aki most rávágta, hogy Yangon, az olvasson vissza.</div>
<div style="text-align: justify;">Tettünk néhány kört a sztúpa körül, természetesen szigorúan úgy, hogy jobb kéz felől essen. Megpörgettünk jó néhány imamalmot is, bár nem tudom mekkora hatása van ennek a politikai helyzetre. Az imamalom mindenesetre hatékony megoldás az imádkozásra. Persze senki ne gondolja azt, hogy egy igazi hívő csak úgy tekergeti őket, és közben a napi politikát vitatja meg valakivel. Pörgetés közben is mormolja, hogy „Om mani mani”. Néhányan a mantrák közben végignyúlnak a földön, és az igazi kőkemény zarándokok az egész utat így teszik meg egy szent helyre. Itt azért ilyennel nem találkoztunk, de el lehet képzelni, hogy milyen lehet, az embernek saját teste hosszával kimérni mondjuk a Kailash hegy körüli korát, ami normál gyaloglással is megerőltető három nap, ötezer méteres hágóval az útvonalon. És természetesen a napi hason csúszás után mindig vissza is kell menni a csomagért.</div>
<div style="text-align: justify;">A buddhistáktól elvonultunk a hindukhoz, akikben megint nem tudtunk csalódni. A Pashupatinath templom ugyan a világörökség része, de ez nem jelenti azt, hogy meg is osztanák a világgal. Belépőjegyet csak a nem hinduknak kell venni, ők viszont nem mehetnek be. Az 500 rúpiás jegy csak arra jogosít, hogy a kapuig elmenjen az ember, és ott bekukkantson. Ez azért is pofátlan, mert út közben 100 rúpiáért ittunk fejenként egy teát és ettünk egy tál sült tésztát. De ennyi pénzért kétágyas szobát lehet kapni még Katmanduban is. Szóval közöltük, hogy megnyalhatják, ennyit nem fizetünk azért, hogy a kapun keresztül lássuk egy aranyozott bika seggét. (Nagyjából ennyit lehet látni a beszámolók alapján.)</div>
<div style="text-align: justify;">Visszakutyagoltunk a belvárosba, elhaladva egy újabb tüntető csoport mellett. Nagy hepajra nem kell gondolni, a legfontosabb kereszteződésekben általában száz tüntető unatkozik, vagy éppen énekel és táncol, a helyiek meg nézik, jobb dolgukat ugyanis nem végezhetik, pedig lenne.</div>
<div style="text-align: justify;">Vacsora közben megint ránéztünk a leveleinkre. Az internet sebessége olyan lassú, hogy éppen csak használható, a blogot nem tudjuk feltölteni. Közben az egyetlen tiszta ingemet leszarta egy madár. Hozhatna szerencsét!</div>
<div style="text-align: justify;">Este hatkor aztán kinyitottak a boltok, azt mondták, hattól két órára kinyithatnak. Ennek ellenére nagyjából az üzletek a fele nem nyitott ki, és járőröző fekete melegítős maoistákat is láttunk. Úgy tűnt, hogy éppen bezáratják az egyik üzletet, míg az összes többit hagyják. Erős a gyanúm, hogy arról van szó, hogy aki fizet, az este kinyithat, aki nem, az nem. Nálunk ezt védelmi pénznek nevezik, és általában a szervezett bűnözés kifejezéssel szokott egy szövegkörnyezetben szerepelni.</div>
<div style="text-align: justify;">Sok remény nem mutatkozik arra, hogy tényleg három nap alatt vége legyen a sztrájknak, és ha nem lesz, akkor ki kell valamit találnunk, mert két hétre nem tud lekötni egy üzemelő város sem, nemhogy egy olyan, ami zárva van.</div>
<div style="text-align: justify;"><a target="_blank" href="http://www.kikanet.hu/azut/20100503.kml">Az út</a></div>
<p> </p>
<embed width="720" height="480" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer" flashvars="host=picasaweb.google.hu&hl=en_US&feat=flashalbum&RGB=0x000000&feed=http%3A%2F%2Fpicasaweb.google.hu%2Fdata%2Ffeed%2Fapi%2Fuser%2Fkormoczi.aron%2Falbumid%2F5467389427535582401%3Falt%3Drss%26kind%3Dphoto%26hl%3Den_US" src="http://picasaweb.google.hu/s/c/bin/slideshow.swf" type="application/x-shockwave-flash"></embed>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F14%2F71479_km_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F14%2F71479_km_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F14%2F71479_km_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=71479 km, Katmandu"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/14/71479_km_katmandu#comments"><img class="item_ctp" src="https://tinylittlebigthing.blog.hu/rss/image/post/id/1973970" border="0" /></a><br /></p>
nepál
katmandu
0
Tiny Little Big Thing
https://tinylittlebigthing.blog.hu
https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/13/71476_km_katmandu
71476 km, Katmandu
2010-05-13T10:00:00+02:00
2010-05-13T10:00:00+02:00
Ahmet
https://blog.hu/user/3590
<p style="text-align: justify;">Ma egy éve indultunk, ennek örömére Nepált kihúzták a konnektorból. Minden üzlet zárva van, teljes gőzzel beindult a sztrájk. Hogy miért hívják sztrájknak, arról fogalmam sincs, mert baromira nem önkéntes, két választása van a bolttulajdonosoknak, hogy bezárnak, vagy felgyújtják az üzletüket. Persze mielőtt bezárnának, még megkeresik őket az aktivisták és adományt gyűjtenek. Kis üzlettől ötezret, nagytól ötvenet, vagy amennyit kinéznek belőle. Ez is annyira önkénes, mint a bezárás. Alapvetően én ezt gazdasági terrorizmusnak hívnám. Régen csak kicsit volt rosszabb a helyzet, akkor buszokat is megállítottak adományt gyűjteni. Ott sem volt opció, de adtak róla számlát. Hát mit mondjak, remek!</p>
<div style="text-align: justify;">Azért egy-két dolgot lehet még venni. Például úgy látszik, hogy a biciklin fél tonna gyümölcsöt toló árusok nem befolyásolják a sztrájk hatékonyságát, ahogy a bétel árusok sem. Aztán lehet, hogy utóbbiakra egyszerűen szüksége van a forradalomnak. Ja, és lehet hegedűt is kapni. Nagyjából ennyi. Pár bolt nyitva tart, de úgy, hogy csak be kell csapni az ajtót, ha jön valami vörös zászlós különítmény.</div>
<div style="text-align: justify;">Mivel a szállodánk úgynevezett éttermében még nem voltak hajlandóak foglalkozni velünk, vettünk egy kiló banánt, és elindultunk a tüntetés, illetve a turista iroda irányába. Úgy tűnt, hogy a nagy tömeg szétszóródott a városban, lehet, hogy előre egyeztetett stratégia szerint telepedtek le a nagy kereszteződésekben, de az is lehet, hogy a demonstrációnak helyt adó park vált alkalmatlanná a lázadásra, miután éjjel egy kiadós zuhé feláztatta.</div>
<div style="text-align: justify;">Zavartalanul eljutottunk az irodáig, ahol zavartalanul legomboltak rólunk fejenként húsz dollárt az engedélyért, majd az optimista jóslatot adták a sztrájk végére.</div>
<div style="text-align: justify;">Úgy döntöttünk, hogy Patanba megyünk kicsit körülnézni. Régen ez egy független város volt, ma már összeér Katmanduval, és egy városrészt alkot. Persze ettől még itt is van Durbar tér, még szebb is, mint Katmanduban.</div>
<div style="text-align: justify;">A forgalom teljes hiánya ugyan jót tesz a gyaloglásnak, de a gyaloglás nem tesz jót az embernek. Őszintén szólva elviselném a forgalom hátrányait, ha vége lenne ennek a marhaságnak.</div>
<div style="text-align: justify;">Útközben láttunk egy kifőzdét, ami nyitva volt, be is tértünk egy teára meg némi vegetáriánus curryre, de csak miután sikerült elzavarniuk az ajtó előtt őrt álló sánta bikát. Bent egy csomó rendőr pihengetett, ez megmagyarázza, hogy miért volt nyitva.</div>
<div style="text-align: justify;">Patanban aztán megint jött a „szkuzmi, szkuzmi”, de mondtam nekik, hogy sztrájk van, nem veszünk, és megállás nélkül továbbmentünk. Nem vitatkoztak a döntésünkkel.</div>
<div style="text-align: justify;">Természetesen minden zárva volt, de azért az utcán itt is elég nagy élet folyt. Nagy kanyarokkal közelítettük meg a Durbar teret, útba ejve néhány teret és templomot. Nepálban a buddhizmus és a hinduizmus elég szépen összefolyt, úgyhogy jól meg kell nézni egy-egy templomot, hogy az ember rájöjjön, melyik vallás szentélyéhez van éppen szerencséje. Egy buddhista templomban is simán bele lehet futni Ganésa szobrába például. A hinduk meg Vishnu kilencedik inkarnációjának tartják Buddhát, amivel ugyan a buddhisták nem értenek egyet, de az az ő problémájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">A Durbarra kiérve aztán meglehetősen elámultunk. Egy hatalmas téglával kirakott téren találtuk magunkat, ahol teljes rendezetlenségben, de egymással mégis párhuzamosan templomok álltak. Egy önjelölt idegenvezető azonnal beterelt az egyikbe és már magyarázott is, de érezhetően ez csak a trial period volt, öt perccel később biztos bankkártyaszámot kért volna. Finoman leráztuk. A templom egyébként nagyon jó volt, de ha kicsit letörölgetnénk, még jobb lenne.</div>
<div style="text-align: justify;">Ahogy tegnap, ma is letelepedtünk egy templom tövébe nézelődni. A templomok ezen a Durbaron is egy lépcsős piramison állnak, amire fel lehet menni, és fent leülni a körbefutó verandán. A kilátás jó, és árusok sem zargatják az embert, bár ez éppen nem volt probléma, mert senki nem akart eladni semmit. Nem is nagyon volt kinek, mert ugyan a tér tele volt lófráló emberekkel, fizetőképes külföldi turistából egész Patanban nem láttunk többet tíznél, és ebbe magunkat is beleszámoltuk.</div>
<div style="text-align: justify;">A térről kifelé menet megint jegyet akartak vetetni velünk, de mi megint nem vettünk. Mondtam, hogy sztrájk van, ma nem vagyunk turisták. Egy arra járó megjegyezte, hogy a szemünk bezzeg nem sztrájkol. Mondjuk nyilván ő sem csukott szemmel sétált tök ingyen, úgyhogy a szava sokat nem nyomott a latban.</div>
<div style="text-align: justify;">Visszafelé más útvonalat választottunk, mert akármennyire is erőszakmentes a dolog, egyáltalán nem jó érzés több száz értelemtől egyáltalán nem tündöklő, sarló-kalapácsos kendővel bekötött fej közt sétálni.</div>
<div style="text-align: justify;">Rövidesen elértük a katmandui Durbar teret, ahol úgy tűnt feladták a turisták megsarcolását, vagy ők is sztrájkolnak, mert nem volt senki a bódékban.</div>
<div style="text-align: justify;">A szállodánkban magunkhoz vettük a laptopot, és átvonultunk ismerőseink szállodájának éttermébe, ahol csirke ugyan már egyáltalán nem volt, de ingyen wifi még igen, és utánanéztünk néhány fontos dolognak. Például annak, hogy Magyarországnak egy tiszteletbeli konzulja van csak Katmanduban, ami sokat nem ér, valamint a Qatar Airways telefonszámának, hogy majd megerősítsük utazási szándékunkat, ha eljön az ideje. Reméljük, hogy azért sikerül elmenni túrázni még hazaindulás előtt. Kevésbé nagyvonalú vágyaink közt az szerepel, hogy ne fogyjon ki Katmandu az élelmiszerből a sztrájk végéig. Ami eléggé reális veszély, tekintve, hogy áram vagy van, vagy nincs, ami nem kedvez az élelmiszerek tárolásának.</div>
<div style="text-align: justify;"><a target="_blank" href="http://www.kikanet.hu/azut/20100502.kml">Az út</a></div>
<p> </p>
<embed width="720" height="480" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer" flashvars="host=picasaweb.google.hu&hl=en_US&feat=flashalbum&RGB=0x000000&feed=http%3A%2F%2Fpicasaweb.google.hu%2Fdata%2Ffeed%2Fapi%2Fuser%2Fkormoczi.aron%2Falbumid%2F5467394260053210897%3Falt%3Drss%26kind%3Dphoto%26hl%3Den_US" src="http://picasaweb.google.hu/s/c/bin/slideshow.swf" type="application/x-shockwave-flash"></embed>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F13%2F71476_km_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F13%2F71476_km_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F13%2F71476_km_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=71476 km, Katmandu"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/13/71476_km_katmandu#comments"><img class="item_ctp" src="https://tinylittlebigthing.blog.hu/rss/image/post/id/1973962" border="0" /></a><br /></p>
nepál
katmandu
0
Tiny Little Big Thing
https://tinylittlebigthing.blog.hu
https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/12/71472_km_katmandu
71472 km, Katmandu
2010-05-12T10:00:00+02:00
2010-05-12T10:00:00+02:00
Ahmet
https://blog.hu/user/3590
<p style="text-align: justify;">Reggel kinéztem az utcára, és úgy tűnt, hogy minden rendben, úgyhogy elindultunk kicsit körülnézni a városban. Korán volt még, úgyhogy a boltok még csak most nyitottak. Informátoraink a recepción úgy tűnik nem nagyon voltak tisztában a helyzettel. Még csak ma indult a buli, ha lemond a kormány vagy a miniszterelnök, akkor vége a sztrájknak, pontosabban el sem kezdődik. Hogy igazából melyiknek kell lemondania, azt nem sikerült kiderítenünk, úgy tűnik senkinek nincs fogalma arról, hogy mit is akarnak a tüntetők, talán még nekik sem, lényeg az, hogy „takaroggy”!</p>
<div style="text-align: justify;">Egyenesen a Durbar térre mentünk, ahova pofátlan módon belépőt szednek a turistáktól. Hogy ránézésre hogyan állapítják meg, hogy valaki mondjuk indiai vagy nepáli, azt nem tudom, de nekik amúgy is csak 20 rúpiát kell fizetni, csak tőlünk követelnek 200-at. Nehezen behajtható követelés, mert a Durbar tér elég kiterjedt, sok utca vezet oda. Ugyan minden bejáratnál van egy bódé, ahonnan fiatal lánykák csiripelnek az emberek után, hogy „Szkuzmííí, szkuzmííí, tikit!”, de csak a lúzerek mennek oda lepengetni a pénzt, pláne sztrájk idején. A dolog egyébként nagyjából olyan, mintha Pesten kitalálná valaki, hogy a Vörösmarty térre külföldiek csak jeggyel mehetnek be.</div>
<div style="text-align: justify;">Leültünk egy templom teraszán, ahonnan jól be lehetett látni a teret és onnan nézelődtünk, kiolvastuk az útikönyvet, közben próbáltuk beazonosítani az épületeket, valamint a fejünk feletti gerendákra faragott erotikus faragványokon a végtagokat. Egyik sem ment könnyen.</div>
<div style="text-align: justify;">A téren körbemászkáltunk egy kicsit, közben felhívták a figyelmünket, hogy az élő isten most fog megjelenni, fáradjunk gyorsan a Kumari Bahalhoz. Nem fáradtunk, mert ezek a szent dolgok, áldások az embernek mindig sokba kerülnek a végén.</div>
<div style="text-align: justify;">Néhány professzionális sadhu is dolgozott a téren, szép élénk színekkel csíkosra, pöttyösre kifestve várták, hogy valaki fényképezővel a közelükbe érjen. Aztán nekiálltak pózolni és fotózásra bátorították a frissen érkezett balekokat, hogy aztán jelezzék, hogy jó lenne ám fizetni. Persze engem is megtalált az egyikük, mondtam is, hogy 10 rúpia egy fotó. Egyből kihúzta magát és nem értette, hogy miért nyújtom a kezem. Mondtam, hogy adja a pénzt, csak úgy csinálok fényképet. Végül elröhögte magát, és előtúrt 50 rúpiát, hogy akkor kér ötöt. Sajnos nem gondolta komolyan, pedig elkezdhettem volna professzionális fotós karrieremet.</div>
<div style="text-align: justify;">Végül csak betaláltunk a Kumari Bahalba is, ahol éppen kitekintett az erkélyről a Kumari Devi, az élő isten. Konkrétan egy kislány. Mindig kislány, így van kitalálva. Ő Durga inkarnációja, de csak addig, míg a pubertáskorba nem lép, vagy más úton nem veszít sok vért, akkor keresnek helyette másikat. A kiválasztási procedúra nem egyszerű. A sok négyéves kislány közül többek között azzal választják ki a valódi inkarnációt, hogy bezárják őket egy sötét szobába, és maszkos emberek riogatják őket, valamint 108 darab levágott bivalyfej. Nyilván ettől csak Durga – aki Parvati (Shiva neje) háborús inkarnációja - nem fossa össze magát azonnal. Persze ez csak az előválogatáson átjutottak privilégiuma, akinek nem felelt meg a szeme színe, a fogai alakja vagy a hangja, az megússza ezt a kis szellemvasutat. Hogy a kieső versenyzők pszichiátriai kezelését ki finanszírozza, arról nem tudunk.</div>
<div style="text-align: justify;">Az első menstruáció után a lányka aztán halandóként folytatja pályafutását, de nem szerencsés feleségül venni egy exkumarit. A rossznyelvek szerint nem az a baj, hogy szerencsétlenséget hoz, hanem az, hogy baromira el van kényeztetve. Mondjuk istenből halandóvá válni nem lehet kellemes. Kompenzálandó a nagy presztízsveszteséget jelentős hozományt kapnak a munkaviszony megszűntekor.</div>
<div style="text-align: justify;">Elhagyva a Durbar teret a Maju Devalhoz indultunk. A térképen úgy tűnt, hogy messze van, de elég gyorsan odaértünk. Legalábbis a lépcsőhöz, ami parabolaszerűen közelítette meg a hegy tetején álló sztúpát.</div>
<div style="text-align: justify;">Az út mellett kisebb sztúpák, Buddha szobrok és biszbaszárusok sorakoztak. Az utóbbiak mindenféle tibeti vagy buddhista kegytárgyat akartak az emberekre sózni, mani kövektől kezdve a Buddha hologramig.</div>
<div style="text-align: justify;">A turisták között a hely csak Majom templom néven ismert, az itt portyázó majmok miatt, bár éppen nem volt nagy kedvük útonállni, úgyhogy simán felmászhattunk, eltekintve az egyre meredekebb lépcsőtől.</div>
<div style="text-align: justify;">A domb tetején áll egy hatalmas félgömb alakú fehér sztúpa, a tetején kis négyzet alaprajzú toronnyal, ami szépen le van aranyozva és két szem van ráfestve. Ez Buddha szeme, és nagyon jellemző a Katmandu völgyre. Hogy a köztük lévő kunkori, kérdőjelszerű szimbólum az orra-e, nem tudom. Vannak természetesen imamalmok, meg a hindu befolyás miatt nagy mocsok, meg festékkenegetés, rizsszórás áldozatként. A sztúpa egyik oldalfülkéjébe benézve meg is lepődtünk, mert a Buddha szobor helyett egy majmot találtunk bent, aki éppen a beszórt áldozati rizst nyalogatta fel, miközben az áldozati vajmécses fertelmesen büdösre perzselte a seggén a szőrt.</div>
<div style="text-align: justify;">Megtekergettük az imamalmokat a sztúpa körül, hátha jó sztrájk ellen, bár azt hiszem az ellen csak kormánytagok nyakának tekergetése használna.</div>
<div style="text-align: justify;">A sztúpától visszaballagtunk a városközpontba ugyanazon az úton, amelyiken jöttünk, és ha már ott voltunk, egy kicsit tovább a turista irodába, hogy túraengedélyt szerezzünk a hegyekbe. Továbbra is optimisták vagyunk a sztrájk végével kapcsolatban, bár nem tudom miért. Az utunk a nagy politikai gyűlés mellett vezetett, az ilyen helyek gondos és alapos elkerülésére bíztat az útikönyvünk. De ha egyszer ott vannak, ahova nekünk menni kell!</div>
<div style="text-align: justify;">Átvágva a sok vörös zászlós maoista véglény között megérkeztünk, és láttuk, hogy nagyjából zárva van. Mondták, hogy semmi gond, másnap nyitva vannak. Logikát nem találtunk a nyitva tartásban, de tippeket begyűjtöttünk a sztrájk végével kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy Katmandu lakossága szerint vagy három napig fog tartani, vagy a végtelenségig.</div>
<div style="text-align: justify;">Egyébként a maoistákra jellemző, hogy a plakátjaikon kiegészítették a jól ismert Marx, Engels, Lenin sort (a jól ismert profilokat) Sztálinnal meg Maóval. Hogy ezek hogy jönnek össze, azt nem tudom elképzelni, de tudták még fokozni. A fotón egy ember szónokol nagy lelkesedéssel, homlokán a piros tikka és nyakában a virágfüzér arra utal, hogy mélyen hívő hindu. Mellette még rajz is van amin Beaves és Butthead jellegű alakok rázzák az öklüket egy tüntetésen. A tömeg egyébként jól fel van szerelve, érdekes módon mindenkinek van zászlója, aminek a nyele pont olyan jó verekedős egyhuszas bambuszrúd. A rendőröknek is ilyen van, csak nekik van plexipajzsuk is. Szerencsére senki nem használta még a hozott eszközeit.</div>
<div style="text-align: justify;"><a target="_blank" href="http://www.kikanet.hu/azut/20100501.kml">Az út</a></div>
<p> </p>
<embed width="720" height="480" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer" flashvars="host=picasaweb.google.hu&hl=en_US&feat=flashalbum&RGB=0x000000&feed=http%3A%2F%2Fpicasaweb.google.hu%2Fdata%2Ffeed%2Fapi%2Fuser%2Fkormoczi.aron%2Falbumid%2F5467392289024390433%3Falt%3Drss%26kind%3Dphoto%26hl%3Den_US" src="http://picasaweb.google.hu/s/c/bin/slideshow.swf" type="application/x-shockwave-flash"></embed>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F12%2F71472_km_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F12%2F71472_km_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F12%2F71472_km_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=71472 km, Katmandu"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/12/71472_km_katmandu#comments"><img class="item_ctp" src="https://tinylittlebigthing.blog.hu/rss/image/post/id/1973951" border="0" /></a><br /></p>
nepál
katmandu
0
Tiny Little Big Thing
https://tinylittlebigthing.blog.hu
https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/11/71465_km_katmandu
71465 km, Katmandu
2010-05-11T10:00:00+02:00
2010-05-11T10:00:00+02:00
Ahmet
https://blog.hu/user/3590
<p style="text-align: justify;">Reggelinél összefutottunk az ausztrál-kanadai párossal, rögtön meg is beszéltük, hogy közös terepjáróval megyünk le Dumréba, ahol buszra lehet szállni Katmandu felé. Természetesen az árat kicsit felnyomták, látva, hogy nincs sok utas, tehát nem várjuk meg, amíg megtelik a terepjáró. A táj gyönyörű volt, a völgyek helyenként megteltek felhővel, amit mi felülről láttunk. Meglepve tapasztaltuk, hogy a hely, ahol tegnap elértük az aszfaltutat, jó messze van Bandipurtól. Gyorsan leértünk, bár felesleges volt rohanni. Egy útszéli teázó előtt ültünk le, és egy tea mellett elbeszélgettünk. Nekik volt jegyük, csak a buszt várták, mi meg a tetthelyen vettünk egy túlárazottat. Igazából az az érzésem, hogy eladnak ugyan jegyeket – jóval a normál ár felett – azt ígérve, hogy frankó busz lesz, aztán az első arra járót leintik a turistának, ami kb. megfelel az ígéreteknek.</p> <div style="text-align: justify;">Mi is így jártunk, de még mindig hamarabb kerültünk buszra, mint a másik páros. Elég jól haladtunk, a csomagok természetesen a tetőre kerültek, hiába ígérték, hogy a csomagtartóban lesz.</div> <div style="text-align: justify;">Az idő nem volt rossz, de gyanús volt, hogy bármikor elkezdhet esni, ahogy el is kezdett. Mondjuk korrekt módon behozták a cuccunkat, mikor szóltam, mivel a miénk nem volt a ponyva alatt. Természetesen ettől azonnal elállt az eső, de legalább szem előtt volt a cucc.</div> <div style="text-align: justify;">Tartottunk egy ebédszünetet, ami jól jött, mert nem sokkal később belefutottunk egy masszív dugóba. Hogy mi okozta, az sose derült ki, de órákig csak araszolt a sor mindkét irányba. Közben megtekintettünk jópár árokba borult, házba futott teherautót. Nagy nehezen bevánszorogtunk Katmanduba, ahol kiraktak az út szélén, közel a Thamel turistanegyedhez. Kis kevergés után leszólítottak szobát ajánlgatva, és mivel nem volt teljesen gáz, kivettük. Később kiderült, hogy egész közel vagyunk a városközponthoz.</div> <div style="text-align: justify;">Először is természetesen enni akartunk, amit ezen a környéken tehet meg leginkább az ember. Befizettünk egy jó marhasültre megint, és nem bántuk meg. Utána egy boltba is benéztünk, hogy vegyünk ezt-azt, mert holnapra már sztrájkot ígértek, ami Nepál teljes lekapcsolásával jár. Ránéztünk a leveleinkre is, aztán visszavonultunk aprócska szobánkba.</div><div style="text-align: justify;"><a href="http://www.kikanet.hu/azut/20100430.kml" target="_blank">Az út</a></div><p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F11%2F71465_km_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F11%2F71465_km_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F11%2F71465_km_katmandu%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=71465 km, Katmandu"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/11/71465_km_katmandu#comments"><img class="item_ctp" src="https://tinylittlebigthing.blog.hu/rss/image/post/id/1973941" border="0" /></a><br /></p>
nepál
katmandu
0
Tiny Little Big Thing
https://tinylittlebigthing.blog.hu
https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/10/71322_km_bandipur
71322 km, Bandipur
2010-05-10T10:00:00+02:00
2010-05-10T10:00:00+02:00
Ahmet
https://blog.hu/user/3590
<p style="text-align: justify;">Reggeli közben belénk botlott a holland páros, akiknek a terepjárójával feljöttünk. Kiderült, hogy ugyanarra tervezzük a kirándulást aznap, de ők azonnal indultak, mi még egy fél órát vártunk a reggelinkre.</p>
<div style="text-align: justify;">A főutcáról láttuk hol másznak a hegyen a Thani Mai szentély felé, ami a falu szélén álló hegytetőn van. Mi is megkezdtük a kapaszkodást felfelé. Azt gondoltunk az egész kirándulásról, hogy olyan ösvényen vezet, mint a tegnapi a barlanghoz, így nem kell bakancs, valamint hogy az egész séta belefér pár órába, így biztos megússzuk az esőt. Ezzel eleget mondtam ahhoz, hogy mindenki kitalálja hogyan is alakult a nap.</div>
<div style="text-align: justify;">A szentélyig egész jó út vezetett, bár meredek volt, egyáltalán nem okozott gondot. Még mindig nagyon párás volt az idő, ennek ellenére jó kilátás nyílt az alattunk elterülő völgyre. Minden lehetséges és kevésbé lehetséges területet művelés alá vontak, ami azt jelenti, hogy igen meredek hegyoldalakon is teraszokat alakítottak ki. Ahol nem lehetett teraszokat építeni, ott teheneket legeltetnek, ahol meg már a tehenek sem tudnak megállni, ott kecskéket. Mindez fentről nézve még meghökkentőbb. Olyan, mintha egy szintvonalas térkép alapján építették volna az egészet.</div>
<div style="text-align: justify;">A szentély eléggé ramaty állapotban volt, hiányzott a teteje, de a szobor még megvolt benne, illetve a rengeteg harang is, ami minden nepáli templom fontos tartozéka. A szobor is az, arra kenik az áldozati ajándékokat, ami lehet festék, vaj, tej, virágok, meg a fene tudja mi még. Ennek hatására a legtöbb szoborról nem is nagyon lehet megállapítani, hogy mi is lehetett eredetileg, mert a sok kenegetéstől teljesen kimennek a formájukból.</div>
<div style="text-align: justify;">A hegy túloldalán már sokkal kevésbé volt kényelmes az ösvény, amin lassan leereszkedtünk a Ramkot-Bandipur főútvonalra. A legnagyobb jármű, ami el tud menni egy ilyen ösvényen, az a tehén. A séta elég kellemes volt, csak az ég dörgött kitartóan valahol a távolban, ahol egyébként sötét is volt.</div>
<div style="text-align: justify;">Majdnem utolértük a hollandokat, de ők úgy döntöttek, hogy a másik irányból kerülik meg a hegyet, úgy közelítik meg Ramkotot. Mi maradtunk azon az úton, amire a helyiek mutogattak. Nem árt a helyiekre figyelni, ha az ember gyalog akar eljutni valahova, gyorsan, kényelmesen, meg akkor is, ha baromira el akar tévedni. Hogy mikor melyik történik, azt nem lehet előre tudni.</div>
<div style="text-align: justify;">A mi ösvényünk céltudatosan, szélesen, ráadásul a szintvonalat követve tört a cél felé. Talán ezért is akartunk letérni róla, meg azért is, mert érdekesnek hangzott egy másik szent hely, amiről az útikönyvünk regélt, a Mukundeswari. A hívők itt háromágú szigonyokat, késeket, és kardokat hagynak áldozati ajándékként egy hegy tetején. Egy vizeskorsót cipelő nénit megkérdeztünk egy gyanús nepáli feliratú tábla mellett, ami a hegy felé mutatott. Mutatta, hogy menjünk csak szépen felfelé, és hogy helyismeretét bizonyítsa, mutatta, hogy az út, amin haladunk, az meg Ramkotba visz. Ilyen földrajzi ismeretek birtokában gondoltuk, hogy csak jó irányt mutathat, így elindultunk a gyalogúton felfelé. Eleinte elég széles és járható volt ahhoz, egy szentélyhez vezessen, bár fokozatosan keskenyedett ösvénnyé, majd csapássá, aztán kecskék által a bokrok alatt kitaposott ösvényecskévé. Később az is eltűnt. G Crocsban törtetett utánam. Nem adtuk fel, és rövidesen elértük azt a pontot, ahonnan már hülyeség lett volna visszafordulni, mert egyrészt közel volt a csúcs, másrészt lefelé is ugyanolyan rossz lett volna mászni. Nem sokkal korábban az aljnövényzetet felégették, úgyhogy szép koromcsíkokat húztak ránk az elszenesedett faágak. Nagy nehezen csak felértünk. Semmi érdekeset nem találtunk a csúcson, úgyhogy elindultunk a hegygerincen, hátha egy kicsit arrébb van. Közben erősen nézegettünk jobbra-balra, hogy legalább a levezető ösvényt megtaláljuk, mivel abban a hitben éltünk, hogy van ilyen, csak mi mentünk rossz irányba. Nos, nem, se szentély, se kardok, se ösvény nem volt sehol, csak az ég dörgött folyamatosan. Feladtuk, és elkezdtünk lemászni. Szemét módon mindig úgy nézett ki, hogy lejjebb van ösvény, de odaérve kiderült, hogy nincs ott semmi, de kicsivel lejjebb mintha lenne. Aztán egyszer tényleg rátaláltunk egy csapásra, ami szépen szélesedett, ahogy mentünk rajta lefelé. Ilyenek azért vannak, mert a helyiek feljárnak friss leveles ágakat vágni a teheneiknek, de ők se hülyék, hogy feleslegesen másszanak, úgyhogy az ösvény lent széles, fent meg csak egy csapás.</div>
<div style="text-align: justify;">Pontosan ott értünk vissza a ramkoti csapásra, ahol letértünk róla. Úgy néztünk ki, mint valami mélységi felderítő csapat, összekenve fekete csíkokkal.</div>
<div style="text-align: justify;">Az első árnyékos helyen, ahol le lehetett ülni megálltunk pihenni. Pont volt ott egy forrás is, abban kicsit lemosakodtunk. Miközben a hegyen Rambosat játszottunk, végig azt vártam, hogy valahol egy kígyóra lépünk, de megúsztuk. Itt viszont sikerült egyet felzavarnunk, de úgy eliszkolt, hogy nem tudtuk megnézni. Csak annyit láttunk belőle, hogy nagy volt és szürke.</div>
<div style="text-align: justify;">Mielőtt Ramkotba értünk volna, összefutottunk a hollandokkal, akik szembe jöttek. Megtudtuk, hogy várakozásainkkal ellentétben Ramkotban nincs bolt, és nincs innivaló sem, viszont nagyon szép kis falu.</div>
<div style="text-align: justify;">Tényleg az volt, pár perccel később oda is értünk. Körbesétáltunk a házak között, alighanem jó néhány udvaron átvágtunk, utcák ugyanis nem nagyon voltak. A falu érdekessége a néhány kerek ház, ami nevéhez méltóan kör alaprajzú, de mint minden házhoz ehhez is tartozik egy veranda, ami meg nyilván íves.</div>
<div style="text-align: justify;">Túl sokáig nem maradtunk, mert vizünk már egy csepp sem volt. Úgy döntöttünk, hogy arra megyünk vissza, amerre a hollandok jöttek. Ezzel alapvetően csak az volt a probléma – mint utólag kiderült -, mint az Amazonas forrásának megtalálásával. Az ösvények Bandipurból jövet összeolvadtak, Ramkotból indulva elágaztak. A táj egyébként gyönyörű volt, még szebb, mint a hegy másik oldalán.</div>
<div style="text-align: justify;">A gázosabb helyeken azért megkérdeztünk valakit, hogy mégis merre menjünk, egy helyen viszont rossz utat választottunk az ezer lehetőség közül, de mikor egyértelművé vált, hogy nem egészen oda vezet, ahova mi szeretnénk, akkor már mindegy volt. Leereszkedtünk a völgy legaljába, hogy a másik oldalon felmásszunk az aszfaltútra. Onnan már legalább nem lehetett eltévedni. Felérve aztán boldogan láttuk a táblát, hogy már csak négy kilométert kell lenyomni (hegynek felfelé), és ott is vagyunk. Az ég közben újra dörögni kezdett, de úgy tűnt, hogy a reggeli vihar nyugatra került el minket, ez meg keletre fog. Nos, nem került el, ami azért különösen kellemes, mert reggel ugyan eszünkbe jutott az esőkabát, de megegyeztünk, nem fog esni.</div>
<div style="text-align: justify;">Mikor csöpögni kezdett, G megjegyezte, hogy tulajdonképpen nem is esik rosszul. Na, akkor elkezdett esni, ami rövidesen felhőszakadásba váltott át, majd néhány perccel később igazán rákezdett, hogy aztán tovább fokozódjon az intenzitása. Mikor már tényleg nem eshetett volna jobban, akkor a szél is elkezdett fújni. Eddigre egyébként nagyjából annyira voltunk vizesek, mintha éppen egy tóból másztunk volna ki.</div>
<div style="text-align: justify;">Bandipurba már úgy érkeztem meg, hogy a bakancsom tele volt vízzel, annak ellenére, hogy nem ázott be, csak annyi víz jutott bele, amennyi a vizes nadrágomból belefolyt. Konkrétan annyi, hogy miután levettem ki lehetett önteni belőle egy adagot. Figyelembe véve, hogy a súlya alapján a bélésben és a zoknimban volt még vagy két liter lábanként, azt hiszem, elég komoly vízmennyiség zúdult le az alatt a fél óra alatt, amit az esőben töltöttünk.</div>
<div style="text-align: justify;">Mindenünk ronggyá ázott, az útikönyv alja hirtelen másfélszer vastagabb lett, mint a teteje. A fotóscuccot nagyjából megvédte az esővédő huzat, de még egy fél óra kint és abból is önteni lehetett volna a vizet.</div>
<div style="text-align: justify;">Miután mindent kicsavartunk és kiakasztottunk, el is állt az eső, újra beindult az élet a faluban, ami azt jelentette, hogy nem halunk éhen mégse. A tervek szerint ebédre visszaértünk volna, ehhez képest négy után úsztunk be a szállásunk ajtaján.</div>
<div style="text-align: justify;">A vacsora viszont jól telt, előkerültek a hollandok, egy ausztrál srác, akivel napközben találkoztunk egyszer, meg még egy pár. Kicsit söröztünk meg elbeszélgettünk, aztán elvonultunk a szobánkba. Úgy tűnt, hogy holnapra semmi nem fog szállítható mértékig sem megszáradni, pedig menni kell, mert jön a sztrájk, mikor Nepál abbahagyja még a légzést is határozatlan időre.</div>
<div style="text-align: justify;"><a target="_blank" href="http://www.kikanet.hu/azut/20100429.kml">Az út</a></div>
<p> </p>
<embed width="720" height="480" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer" flashvars="host=picasaweb.google.hu&hl=en_US&feat=flashalbum&RGB=0x000000&feed=http%3A%2F%2Fpicasaweb.google.hu%2Fdata%2Ffeed%2Fapi%2Fuser%2Fkormoczi.aron%2Falbumid%2F5467391120292056417%3Falt%3Drss%26kind%3Dphoto%26hl%3Den_US" src="http://picasaweb.google.hu/s/c/bin/slideshow.swf" type="application/x-shockwave-flash"></embed>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F10%2F71322_km_bandipur%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F10%2F71322_km_bandipur%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F10%2F71322_km_bandipur%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=71322 km, Bandipur"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/10/71322_km_bandipur#comments"><img class="item_ctp" src="https://tinylittlebigthing.blog.hu/rss/image/post/id/1973934" border="0" /></a><br /></p>
nepál
bandipur
0
Tiny Little Big Thing
https://tinylittlebigthing.blog.hu
https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/09/71320_km_bandipur
71320 km, Bandipur
2010-05-09T10:00:00+02:00
2010-05-09T10:00:00+02:00
Ahmet
https://blog.hu/user/3590
<p style="text-align: justify;">A rengeteg áramszünet miatt egészen hozzászoktunk, hogy korán fekszünk, a sötétben sok mindent nem lehet csinálni, de ha van is áram az egy szál 40 wattos villanykörte nem ad vakító fényt. Ennek megfelelően aztán korán ébredünk, amire Pokharában rásegített a péksüteményt áruló fiú is, aki hat-fél hét felé járja az utcát áruját kínálgatva. Úgy tűnt, mintha azt kántálná vontatott hangon, hogy „meghaloook, úgy meghalook, nem haloook meg”.</p>
<div style="text-align: justify;">Ha már felkeltünk, össze is pakoltunk, és a sarkon fogtunk egy taxit, hogy kimenjünk a buszállomásra. Van turista és helyi buszállomás. A turista buszállomáson egyszer sem láttunk buszt, csak bivalyokat vagy teheneket, egyébként is jobban hasonlít egy focipályára, mint buszállomásra, a helyi meg nem is létezik, csak egy utcaszakasz, ahonnan a buszok indulnak.</div>
<div style="text-align: justify;">Az egyik felhajtója azonnal lecsapott ránk. A roncs még üres volt, de állította, hogy nyolckor indulnak. Nyolcig pont egy perc volt, úgyhogy bezsákoltuk a hátizsákokat, feladtuk a tetőre és elmentem teáért. A szomszédos mobil standnál príma masala teát kaptunk, ráadásul jó forrót. Nem nagyon aggódtunk, hogy nem sikerül meginni indulásig, hiszen olyan még nem volt, hogy egy busz üresen induljon el. Mikor visszavittem a poharakat, csak intettek, hogy tegyem a mosogató mellé. Ez egy lavór volt a járda szélén, tele mocskos lével. Ezt nem kellett volna látnom. Tudom, hogy komoly gondok vannak itt a tisztasággal, de amíg nem látom, addig kevésbé zavar. Mindegy, gondoljuk azt, hogy elég forró volt a tea!</div>
<div style="text-align: justify;">Nagyjából egy órát vártunk, mire annyira megtelt a busz, hogy gazdaságosnak ítélték az indulást. Természetesen a város határáig még jónéhány helyen megálltunk, hogy tényleg tele legyen a busz. Ehhez előkotorták a kisszékeket, amit a folyosóra raktak ki azoknak az utasoknak, akik az extraprofitot hozzák.</div>
<div style="text-align: justify;">Az út szép helyeken vitt, bár a helyiek nem igazán értékelték a zöldellő rizsteraszokat, inkább végigokádták az utat. Nepál ebben is lényegesen kulturáltabb Indiánál, itt osztanak zacskót, nem a busz oldalát hányják le. Ha mégis ez történne, valószínűleg lemossák, mert nincs minden busz oldala kidekorálva.</div>
<div style="text-align: justify;">Mielőtt célhoz értünk volna, még tartottunk egy ebédszünetet, de egy szokatlanul „puccos” helyen, így a nagytöbbség le sem szállt.</div>
<div style="text-align: justify;">Egyszer csak véletlenül kiszúrtuk a Bandipurt jelző táblát, a busz nem állt volna meg, ha nem szólunk. Abban a pillanatban, ahogy a busz elment, éreztük, hogy nem azon a helyen vagyunk, ahonnan a terepjárók indulnak, valószínűleg ott akartak kirakni. Jobb híján a kereszteződésnél elindultunk felfelé, bár egy pillanatig sem gondoltuk, hogy az összes cuccal nyolc kilométert fogunk gyalogolni, hegynek fel. Mint majdnem minden út elején, itt is volt egy sorompó, őrrel. Ezeknek a funkciója valószínűleg az, hogy útdíjat szedjenek be bizonyos járművektől. Arra viszont nekünk tökéletesen megfelelt, hogy megvárjuk az első arra járó terepjárót, mivel a sorompónál mindenképpen meg kellett állnia. Egy percet se kellett várni, már jött is egy, két holland turistával. Intettek, hogy pattanjunk csak fel. Ők a fülkében ültek, mi a platón. Persze vettünk még fel utasokat, akiktől beszedték a viteldíjat, és a pénzszedő kissrác minket is meg akart sarcolni. Először 2000 rúpiát kért, amit az arckifejezésünket látva azonnal javított 200-ra, majd lement 150-re. Ha nem ilyen árat mond, akkor lehet, hogy fizettünk is volna, de olyan pofátlan volt az összeg, hogy elgondolkodtunk. Meg aztán aprónk sem volt, tehát mindenképpen várni kellett a leszállásig, hogy felváltsuk valahol. Leszállásnál aztán megkérdeztem, a hollandokat, hogy kibérelték-e a kocsit (igen) és mennyivel tartozunk. Csak legyintettek. Amíg pakolásztunk, a sofőr is beszállt a pénzkövetelésbe, segített neki egy helyi, aki tolmácsolt. Mondtuk neki, hogy a kocsit a hollandok kibérelték, velük megegyeztünk. Azt hiszem, a helyiek sem csíphetik a sofőrök lehúzós stílusát, mert azonnal mondta, hogy akkor természetesen rendben van, és menjünk csak, ő majd elmagyarázza a sofőrnek.</div>
<div style="text-align: justify;">Bandipur nem egy világváros, inkább csak falu, de határozottan megérte megállni itt. A főutca házai szinte egytől egyig hagyományos épületek, autók nincsenek, a környék meg még ilyen párás időben is gyönyörű.</div>
<div style="text-align: justify;">Túl sok turistát nem láttunk, de csúcsidőben nagy lehet itt a nyüzsgés, mert majd minden házon kint lógott a tábla, hogy van kiadó szobájuk. Az első helyen egy egész pofás szobát ajánlgattak, de mióta bekerültek az útikönyvbe, elszálltak az áraik, így ötven méterrel arrébb vettünk ki szobát. Ez is egy hagyományos épület, ami többek között azt jelenti, hogy padláslépcsőkön kell felkapaszkodni a másodikra, és a belmagasság csak a gerendák között elég ahhoz, hogy felegyenesedjek. Az ágyon kívül van egy kis asztal, meg egy villanykörte és néha áram. Mi kell még? A fürdőszoba és a panoráma a teraszról nyílik.</div>
<div style="text-align: justify;">Elindultunk egy könnyed sétára a falu körül, ami hamarosan átcsapott a Siddha barlang meglátogatásába. Az odavezető ösvény ereszkedik háromszáz métert, elég meredeken. Az út hosszú szakaszon lépcsőn vezet, ami igen fárasztó, folyt is rólunk a víz rendesen. Amikor azt mondom, hogy folyt rólunk a víz, akkor azt úgy is értem. Egyikünk sem az a gyöngyöző homlokú típus, de most megint a fülünkről csepegett az izzadtság.</div>
<div style="text-align: justify;">A barlang bejáratánál aztán lepihentünk. Nagyon jó volt, ahogy a hűvös levegő ömlött kifelé, és hogy fokozzuk az élvezeteket, még egy üdítőt is vettünk, úgy élveztük a kilátást. Az ugyanis, hogy háromszáz métert ereszkedtünk egyáltalán nem jelentette azt, hogy a bejárat a völgy aljában lett volna.</div>
<div style="text-align: justify;">A kis pihegés után aztán be is mentünk. Kellett belépőjegyet venni, bár ezért sok szolgáltatás nem járt. A jegy mellé még béreltünk egy zseblámpát, ami jól jött, mert a sajátunkban már igen halovány a világosság. Először is egy sziklaomláson kell felmászni, ami nem tűnt nagy dolognak befelé, mert akkor még nem szokott hozzá a szemünk a sötéthez, és hát ugye a tudatlanság nyugalom.</div>
<div style="text-align: justify;">Kicsit beljebb aztán kezdett barlangformát ölteni a dolog. Szép nagy termeken és alagutakon sétáltunk végig, gondosan figyelve, hogy hova lépünk, mert az barlangban sosem árt. Ugyan ez Nepál legnagyobb barlangja, de azért komoly dolgokat nem kell várni tőle. Amúgy is elég nehéz egy magyart barlanggal lenyűgözni. Ebben ugyanis jók vagyunk, csak a menedzselésükben nem.</div>
<div style="text-align: justify;">A barlangból kimászva még nem csapott meg a meleg, csak pár méterre a kijárattól. Nem esett jól, ráadásul pont annyit kellett felfelé mászni, mint amennyit lefelé jöttünk. Kivételesen úgy gondolom, hogy felfelé kevésbé volt fárasztó az út, talán azért, mert lépcsőzni kellett, ami lefelé elég hajmeresztő tud lenni, ha meredek és egyenetlen a lépcső, meg amúgy is csak úgy össze van rakva billegős kövekből. Valamint visszafelé a nap sem sütött már, ami nem jelentette automatikusan azt, hogy kevésbé folyt rólunk a víz.</div>
<div style="text-align: justify;">A faluba visszaérve aztán folytattuk luxusutazásunkat a kulináris élvezetek területén, és megint húst ettünk, azt hiszem bivalyt. Jó volt, de lehet, hogy egy bőrcipőt is örömmel rágcsálnék el ennyi vegetarianizmus után. Egyébként ez az úri életvitel tisztán tudományos alapokon nyugszik: kell az energia, túrázásra készülünk. Az étteremben összefutottunk a két hollanddal, akiktől megtudtuk, hogy május elsején országos sztrájk lesz, nem járnak a buszok, másodikától pedig a maoista lázadók kívánnak demonstrálni és mindent leállítani. Nagyszerű! Pont addigra érünk Katmanduba, és majd jól nem tudunk elindulni a tervezett túrára.</div>
<div style="text-align: justify;"><a target="_blank" href="http://www.kikanet.hu/azut/20100428.kml">Az út</a></div>
<p> </p>
<embed width="700" height="480" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer" flashvars="host=picasaweb.google.hu&hl=en_US&feat=flashalbum&RGB=0x000000&feed=http%3A%2F%2Fpicasaweb.google.hu%2Fdata%2Ffeed%2Fapi%2Fuser%2Fkormoczi.aron%2Falbumid%2F5467390281815929953%3Falt%3Drss%26kind%3Dphoto%26hl%3Den_US" src="http://picasaweb.google.hu/s/c/bin/slideshow.swf" type="application/x-shockwave-flash"></embed>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F09%2F71320_km_bandipur%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F09%2F71320_km_bandipur%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Ftinylittlebigthing.blog.hu%2F2010%2F05%2F09%2F71320_km_bandipur%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=71320 km, Bandipur"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://tinylittlebigthing.blog.hu/2010/05/09/71320_km_bandipur#comments"><img class="item_ctp" src="https://tinylittlebigthing.blog.hu/rss/image/post/id/1964659" border="0" /></a><br /></p>
nepál
bandipur
0
Tiny Little Big Thing
https://tinylittlebigthing.blog.hu