Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML

80994 km, Budapest

2010.05.27. 10:00 | Ahmet | 8 komment

A dohai reptér éles ellentétben áll a katmanduival. Rengeteg üzlet van a szokásos Toblerone csokival, Tag Hauer órákkal, meg nagy „Nyerje meg” táblás luxus sportkocsikkal, amiken azért volt apró betűs „egy hétre” felirat is. Bíztunk benne, hogy lesz wifi, és volt is, csak nem működött, úgyhogy kénytelenek voltunk parfümöket szaglászni lassan megüvegesedő szemmel. Szerencsére csak három órát kellett várni, de ez is eléggé megviselt. Ráadásul az órát is tekergetni kellett, így aztán az óramutatók még csak nem is indokolták a fáradtságok igazán. Végre aztán felszállhattunk a gépre, G összegömbölyödött az ülésen a takaró alatt és aludt. Én már pont túl voltam azon a ponton, hogy aludni akarjak, lassan amúgy is ébresztőt csörgött a biológiai vekker, szóval megint a filmeket választottam.

Felszállás után nem sokkal elkezdődött a napkelte, ami csak nem akart kibontakozni, mert gépünk makacsul menekült a nap elől, mindig pont hajnal volt. A látvány miatt majdnem felébresztettem G-t, de tudtam, hogy nem értékelné. Aztán megérkezett a reggeli, úgyhogy láthatta ő is, ahogy a fekete égbolt átmegy kékbe, hogy aztán egy fekete felhőcsík alatt botrányos narancssárga színt vegyen fel.
A reggeli megint névre szóló dobozban jött, megint atomegészséges volt. Kíváncsi lennék mit gondolt a sztyuvi, mikor kértem hozzá egy kólát, és a kávémba egy extra cukrot.
Lassan elértük a Kárpátok vonulatát, ami mögött tömény felhőzet takart mindent, de Csepel felett volt egy lyuk, ahol lenézhettünk. Még egy fél órát repültünk, hogy aztán három órát buszozzunk vissza. Persze még így is jobb volt, mint valami londoni átszállás. Hamarosan bejelentette a pilóta, hogy megkezdjük az ereszkedést a leszálláshoz. Bécstől még nyolcvan kilométerre voltunk, mikor a magasságunk 4600 méter volt. Pár napja ilyen magasra másztunk fel, fura ugyanolyan magasan repkedni.
Közvetlenül a talajszint felett estünk ki a felhők közül. Erős szél volt, tényleg nem ereszkedés volt. Az időjárás ránézésre sem volt reménykeltő, de mikor a pilóta bemondta az időjárási adatokat, a 7 Celsius foknál az egész gép felhördült. Lehet, hogy mégsem volt olyan marhaság dzsekit venni!
Kényelmesen lekászálódtunk a gépről, az útleveleinket csak egy pillantásra méltatták, és máris ott álltunk a futószalagnál, és vártuk a két koszlott hátizsákot, a még koszlottabb kék tokokban. Szépen meg is érkeztek, én ráérősen bontogatni kezdtem rajtuk a csomót, mikor G jelezte, hogy matematikai esélyünk még van rá, hogy elérjük a 7:15-ös buszt, ami egyenesen Pestre megy, mivel még „csak” 7:07 van. Innentől kicsit próbáltam gyorsabb lenni, persze egy csomó kibogozásában nem segít, ha az ember próbálja gyorsan csinálni. A vámosok szerencsére nem néztek drogcsempésznek, így pillanatok alatt kint álltunk a reptér előtt, és fogalmunk nem volt, hogy merre lehet a buszmegálló.
Visszacaplattunk, de az információnál senki nem volt. Találtunk viszont valami buszos céget, ott megkérdeztük, hogy mit tudnak a pesti buszról. Nemcsak hogy tudtak róla, de jegyet is adtak, igaz javasolták, hogy egyikünk menjen ki, és tartsa fel a buszt. G kapta a hálátlan szerepet, én meg loholtam utána a jeggyel. Az előző körnél egyébként csak azért nem találtuk a buszt, mert nem a reptérről indul, csak megáll ott is.
A magyar sofőr már messziről integetett, hogy nem kell rohanni, megvár. Bedobtuk a cuccot a csomagtartóba, és már mentünk is. Halálosnak tűnő 100 km/h-s sebességgel suhantunk a tükörsima úton, a szakadó esőben. Az utóbbi néhány hónapban még vonattal sem értünk el ilyen sebességet, és a brutális bukkanók hiánya is különleges kényeztetésnek tűnt.
A sofőrrel beszélgetve gyorsan eltelt az a három óra, különösen, hogy kicsit megszoktuk már, hogy ekkora táv megtételéhez nyolc-tíz órára is szükség lehet.
A Népligetben egész fogadóbizottság várt, pálinkával, kolbásszal, hogy gyorsan enyhíthessük kialakult hiánybetegségeinket.
 
Vége van Apa!
 
Izé, egy még lesz.

 

Címkék: budapest magyarország

A bejegyzés trackback címe:

http://tinylittlebigthing.blog.hu/api/trackback/id/tr892031472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

kirgizke 2010.05.27. 15:41:52

Köszönjük szépen, hogy az út során ennyit fáradoztatok a blog létrehozásával és folyamatos fenntartásával. Nagyon sok hasznos ötletet, infót meríthet belőle, akinek van rá szeme (és mersze).
Az elkövetkezendőkre szép hazai élményeket, a későbbiekre pedig még sok utazást kívánunk.

Ahmet · http://www.tinylittlebigthing.blog.hu 2010.05.27. 15:48:50

@kirgizke: Neked is köszönjük! Szép hazai élményről jut eszembe: valami szaftos állást nem tud valaki? : )

AnyiésApi 2010.05.27. 17:17:37

Örülünk, hogy baj nélkül hazakerültetek.....

szívó 2010.05.28. 08:38:45

Többször kölökkoromban olvasott regények sejlettek fel, nagy szemű csodálkozások, ámulat, kalandok, folyók, hegyek, emberek (kicsit több kémnő belefért volna mondjuk :))
Köszönet az élményért, nagyon jó volt olvasni.

Elismerően csettintve, kellemes visszaszokást kíván:
Gergő

Ahmet · http://www.tinylittlebigthing.blog.hu 2010.05.28. 09:36:59

@szívó:
Igazán köszönjük! Egyébként rengeteg kémnő volt, csak hát ezek profik, így nem árulják el. Egyébként azt tartják, hogy Myanmarban minden külföldit megfigyelnek legalább egy darabig. Szóval lehet, hogy tényleg.