Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML

76000 km, Úton

2010.05.26. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Úgy terveztük, hogy jó sokáig alszunk, aztán a nap hátralevő részét valahogy eltöltjük. Nem így lett, mert szerintem egész Ázsiában nincs olyan város, ahol megoldható lenne a sokáig alvás. Ugyan a város valamikor tízkor kezd feléledni, akkor nyitnak a boltok, de ez nem jelenti azt, hogy nem kezdik el felhúzni a fémredőnyöket hétkor, vagy azt, hogy nem megy végig minden utcán óbégatva a péksüteményeket ajánlgató srác. Szóval sokáig, legalább nyolcig aludtunk, aztán jobb dolgunk nem lévén nekiálltunk összerakni a hátizsákjainkat.

A cucc elborított mindent. Eleinte az ember még nem csinál kuplerájt a szobájából azonnal beköltözés után, de mostanra a ruháink Jancsi bohócként ugranak ki a hátizsák kinyitásakor. Könnyítésként most nem kellett arra figyelni, hogy a dolgok ésszerűen hozzáférhetők legyenek, így mehetett a Crocsba két zacskó fűszer, a zoknikat meg be lehetett gyömöszölni apróbb résekbe. Cserébe valahogy több lett a gönc, de azért befért. Ilyenkor kell alaposan körülnézni a szobában, mert ha minden szépen belement a zsákba, akkor tuti, hogy van egy pár papucs az ágy alatt, törölköző a fogason, esetleg a Hilti ütvefúró maradt az éjjeliszekrényen. Most is így volt, hogy máshogy!
Teljesen menetkészre pakoltunk mindent, a zsákokat szépen a falnak támasztottuk és rájuk zártuk még utoljára az ajtót. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy egy esetleges tolvaj számára milyen szépen összeraktunk mindent.
Reggelizni mentünk, a már bevált helyünkre, ahol remek kávét adnak a remek péksütemény mellé, csak pont ma nem, mert áram híján ugyanazért a pénzért instant borzalmat kaptunk, még csak nem is kávét, hanem valami cikóriával hígított szörnyet. Nem tudom ki találta ki, hogy a cikóriából lehet „kávét” csinálni, de az vagy nem ivott még soha kávét, vagy direkt szemét volt.
Hihetetlen, de még mindig volt maradék pénzünk, amit el kellett költeni. Ez annak volt köszönhető, hogy a túrára nem akartunk túl kevés pénzzel menni, mivel elég kevés az ATM a hegyekben.
Ugyan vissza is válthattuk volna a pénzt, de az ilyen maradék pénzt muszáj elkölteni. Ez nem tűnik nagy kihívásnak, de ha hozzátesszük azt a kitételt, hogy értelmesen, akkor mindjárt nem olyan könnyű. Így hát hasznos dolgokat kerestünk egész délelőtt, ami belefér a költségvetésbe. Elsőként sikerült egy ledes fejlámpát venni, amire tényleg gyakran lett volna szükség az elmúlt évben, mert csak egy volt, az meg néha nem volt elég. Az tényleg csak egy apróság, hogy mostantól nem kell majd, mert azért van a világnak olyan tája, ahol az áramszolgáltatás folyamatos. A másik beszerzett dolog egy dzseki volt, amire szintén nagy szükség lett volna egy héttel korábban, de állítólag jobb későn, mint soha. Részletkérdés, hogy a nyár jön, nem a tél. A bevásárló túránk természetesen ennél sokkal hosszabb volt, mivel alaposan felmértük a piaci kínálatot, úgyhogy mehettünk is ebédelni.
Természetesen marhasültet, mert az finom és nagyon fog hiányozni, akárcsak a mangó, aminek éppen csak elkezdődött a szezonja.
Kicsit úgy jártunk, mint a reggeli kávéval, finoman odaégették a kaját, de magamra vessek, én kértem jól átsütve!
Ezek után tényleg nem volt mit tenni, csak annyi pénzünk maradt, amennyiből a taxi kivitt a reptérre. Ki is mentünk, jobb dolgunk nem lévén.
Hülye döntésnek tűnhet kimenni a gép indulása előtt vagy négy órával, de elnézve az ügyintézés sebességét nem volt akkora marhaság. Szépen kivártuk a sorunkat, hogy megröntgenezzék a málhát, hogy aztán bent lássuk, hogy a másik ajtó, ahol nem volt sor ugyanoda vezetett, csak annál más légitársaságok neve szerepelt. Bent semmilyen tájékoztató tábla nem volt, ilyet még reptéren nem láttam. Nem mintha bonyolult lenne az eljárás, be kellett állni egy újabb hosszú sorba, ahol végül megkaptuk a beszállókártyáinkat, a hátizsákjainkat pedig átrakták az „ezeket majd el kell vinni valahova” kupacba, mert a futószalag nem működött. Ezután felmásztunk az emeletre, ahol megkaptuk a pecsétet az útlevélbe.
Természetesen volt még egy sorakozás, aztán még egy, ami inkább közelharc volt, hogy kijussunk a buszhoz, ami a géphez visz. Hogy miért nyomakodnak az emberek, azt nem értem, helyjegyük van!
Doháig istentelen sok időnk volt, nézhettünk filmeket, amíg a vacsorára vártunk. Ez volt a nap utolsó meglepetése, névre szólóan vega kaját kaptunk. Hogy miért, az rejtély, biztos, hogy akarattal nem ikszeltünk be semmi ilyesmit, mikor a jegyet vettük!

 

Címkék: úton qatar

A bejegyzés trackback címe:

https://tinylittlebigthing.blog.hu/api/trackback/id/tr662031460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása