Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML

71512 km, Kutumsang

2010.05.17. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Reggel hétkor arra ébredtünk, hogy egyik irányból az ablakot agresszíven veri az eső. A másik irányba kinézve meg a felhőket láttuk nagy sebességgel átbukni a hegygerincen, amelyiken a falu áll. Visszacsuktuk a szemünket, hátha egy kis alvás eltünteti a rossz álmot.

Kivételesen működött a struccpolitika, mert nyolcra javulás állt be az állapotokban, így elindulhattunk a napi túlélőtúránkra. Reggeli közben megjelent egy ember, hogy lepecsételje a TIMS (Trekkers’ Information Management System) kártyánkat. Ez az, amit minden túrázónak ki kell váltania, és kiváltáskor beleírni, hogy merre is akar túrázni, és mikor. Nyilván mi eredetileg a Langtang völgyet írtuk bele, ami totál máshol van. Mivel magunknak kellett kitölteni, nem okozott problémát, hogy utólag ezt-azt hozzáírjunk, hogy nagyjából megfeleljen a maoisták által módosított terveinknek. Kicsit aggódtunk, mert az így megadott útvonal is pont ellenkező irányú volt, de a kutyát nem érdeklte az egész, csak arról szól a fecni, hogy újabb 20 dollárt leszedjenek az emberről. Eredetileg azért találhatták ki, hogy nyoma legyen, ki merre megy, könnyebb legyen megkeresni az elveszett túrázókat. A probléma ott kezdődik, hogy senki nem nézi össze, hogy ki ment be és ki jött ki. Nehéz is lenne, mert a kiállító hatóság és az ellenőrzőpontok száz kilométerekre vannak egymástól, a nyilvántartás meg kockás füzetekben.
Megkaptunk egy pecsétet, mehettünk Kutumsang felé. Először is meredeken lefelé indult az út, hogy majd később lehetőség legyen újra felfelé mászni. Az első kilométeren nyilvánvalóvá vált, hogy térképünk csak arra jó, hogy a rajta szereplő neveket felolvasva útbaigazítást kérjünk az arra járó helyiektől. Annak ellenére, hogy szép színes, szintvonalas, sok információval telezsúfolt térkép, nem tudtuk megbocsátani neki az olyan apróságokat, minthogy az út a hegynek nem azon az oldalán megy, amelyiken jelöli, vagy a hegy van rossz oldalon. Szóval a térképen szereplő sárga csík, és a valóságos út között nem fedeztünk fel sok hasonlatosságot.
Követhettük más túrázók nyomait is, akik hogy megkönnyítsék helyzetünket, túrabotokkal egy sor lyukat hagytak az úton, ami könnyen követhető, mivel a helyiek nem használnak ilyen flancos cuccokat, bár a bakancsnyomok is garantáltan külföldi turistáktól származnak. Nyilván ők is mehettek volna rossz irányba, de reggel láttuk, hogy van helyi túravezetőjük, így eléggé valószínűtlen volt, hogy elvétik az irányt, mint ahogy arra sem volt nagy esély, hogy másfelé akarnának túrázni. Egyszerűen a turisták mindig azonos vonalak mentén mozognak.
A nagy leereszkedést nagy mászás követte. Az emelkedő tetején aztán kis pihenőt tartottunk sok más turistával. Volt itt egy kis boltocska, ahol hideg sört árultak, ami igen jól esett, de szerintem ezt nem kell részleteznem. Miközben sörrel próbáltuk visszahűteni az agyunkat üzemi hőmérsékletre, körbevett egy csapat mérsékelten taknyos gyerek. Csináltam róluk fényképet, amit nagy örömmel nézegettek.
Továbbaraszolva úgy tűnt, hogy nem haladunk. Síkvidéki emberként hozzá vagyunk szokva, hogy gyalog egy bizonyos idő alatt el lehet jutni egy bizonyos távolságra. Itt meg nem ez volt a helyzet, mert egyrészt kanyarog az ösvény, másrészt meg meredek és ezért baromi lassan haladtunk. Ráadásul az út is folyamatos fel- és lemászás, Kutumsang – esti célpontunk – csak kétszáz méterrel van feljebb, mint Chisapani, ahonnan indultunk.
Hogy a vidámságot fokozza, az eső is rákezdett. Szerencsére nem igazán durván, de azért az esőkabátot fel kellett venni, bár a fene tudja, hogy volt-e értelme, mivel elég meleg volt ahhoz, hogy percek alatt gőzfürdő alakuljon ki bent, és a lecsapódó pára miatt így is vizesek lettünk. Az eső ugyan gyorsan elállt, de maradt a köd, vagyis a völgyekből nézve felhő, amiben jó, ha húsz méterre el lehetett látni.
A terület állatvilágával is összetűzésbe kerültünk. Először G fedezett fel valamit, ami csípte a derekát, amiről kiderült, hogy pióca. Lepiszkáltam, és leragasztottam a helyét. A piócák nem veszélyesek, mégcsak nem is fáj a tevékenységük, de eléggé gusztustalanok, leszedve meg hosszú ideig vérzik a seb.
Engem meg Kutumsang előtt egy kos támadott meg. Ahogy mentünk az úton, már láttam, hogy ez lesz, mivel két kos hadakozott egymással, koponyájuk olyanokat csattant, hogy az garantált agyrázkódást kellett volna jelentsen. Ahogy közelebb értünk, az egyik úgy gondolta, hogy ha már ott vagyok, akkor engem is lezúz. Hátraléptem egyet, így csak a levegőt fejelte, de ettől nem múlt el a harcolhatnékja, úgyhogy elkaptam a szarvát és kicsit tekertem a fején. Gondoltam, ez majd rádöbbenti, hogy én nem akarok az ő nőstényeiért harcolni, sőt, harc nélkül se kellenének. Elengedtem, de valószínűleg tényleg megvolt az agyrázkódás a másik kossal vívott csata során, mert újra támadott, úgyhogy megint elkaptam a szarvát. Patthelyzet alakult ki, mivel egy kézzel a dögöt tartottam, egyel meg a fényképezőt. Már terveket kovácsoltam arra vonatkozóan, hogyan fektetem kétvállra a bestiát, hogy aztán fájdalmat okozzak neki, közvetlenül azután, hogy valahogy lepasszoltam a fényképezőt G-nek, de addigra odaért egy helyi srác, aki átvette tőlem a birka szarvának szorongatását, miközben nagyon röhögött, hasonlóan a közelben röplabdázó haverjaihoz. Ezzel a gyapjas szörny megúszta a komoly fizikai fájdalmat, mehettünk tovább. Mellesleg, ha nem figyelek rá, úgy combon fejelt volna, hogy az pontot tesz a túra végére.
Kutumsangba tejföl sűrűségű ködben érkeztünk meg. A látótávolság nagyjából pont 17 lépésnyi volt, ami azzal fenyegetett, hogy a falu mellett úgy megyünk el, hogy sose tudjuk meg, hogy ott van. Szerencsére nem így történt, találtunk egy turistaházat, dupla szerencse volt, mert ahogy tető alá kerültünk, leszakadt az ég és ömleni kezdett az eső. Sokáig nem tartott a felhőszakadás, mert az erős szél elvitte a felhőt, így láthatóvá vált a falu is. Fél órával később aztán a szél csinált egy hátraarcot, – amit sík vidéken soha nem tenne –, és újra átfújta felettünk a vihart.
Vacsora közben a vaskályha melegében néztük, ahogy jönnek-mennek a felhők meg a viharok. Sötétedéskor nagy örömmel láttuk, hogy csillagok vannak az égen, eltűntek a felhők.

 

Címkék: nepál kutumsang

A bejegyzés trackback címe:

https://tinylittlebigthing.blog.hu/api/trackback/id/tr841997416

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása