Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML

68287 km, Úton

2010.04.17. 10:00 | Ahmet | 1 komment

A délelőtt az úgy elment. El szokott. Délben aztán kijelentkeztünk, persze nem mentünk sehova, csak a tetőre ebédelni meg internetezni. Természetesen istentelenül meleg volt. Mikor aztán már tényleg mindent megcsináltunk, amit kellett, kisétáltunk a Gangesz partjára.

A Manikarnika ghat teljes gőzzel üzemelt, legalább négy máglya égett egyszerre. Valószínűleg Varanasiban van az ország legmagasabb egy főre jutó halálesete. Elsőre meglepő lehet, de az emberi hülyeség mindenre magyarázat. A hinduk hisznek a reinkarnációban, de nem szeretik. Folyamatos para az életük, hogy nem kutyaként fognak-e legközelebb megszületni, vagy ami még ennél is rosszabb, nőként. Alapvetően azt nem értem, hogy nem rohadt mindegy? Úgyse emlékeznek az előzőre, tehát nem érzik, hogy rosszabb lett, vagy jobb! A hindu vallás annyi gyermeteg hülyeséggel van átszőve, hogy egy vallás sem veheti fel vele a versenyt, tán még a szcientológia sem, mert az is túl konzisztens sztori. Szóval szeretnének kilépni a körforgásból, vagyis elérni a mokshát. Ezt nem egyszerű, de kitaláltak egy kiskaput. Egy idő után minden vallásban kialakulnak az ilyen kiskapuk, mert különben nem eladható az egész marhaság.
Szóval aki Varanasiban hal meg, és itt hamvasztják el, illetve szórják a Gangeszba, az instant mokshában részesül, és nem kell újra dobnia. Hozzák is a haldoklókat szép számmal, abban bízva, hogy idáig kibírják, itt viszont azonnal meghalnak. Persze a dolgok nem így szoktak alakulni, úgyhogy néhány család anyagilag belerokkan a nagypapa utolsó kívánságába. Nyomorult bérlakásokban várják, hogy a papa kilehelje a lelkét. Egyedül nem hagyhatják, mert gondoskodni már nem tud magáról, így aztán csak várnak. Lássuk be, az egész nem egy szép dolog.
A környéken egyébként meg lehet mindent kapni a hamvasztáshoz. A fa hatalmas rakásokban áll, nagy kétkarú mérlegeken mérik ki a vevőknek, de halotti lepel, füstölő és szantálfaforgács is kapható a környék utcácskáiban.
Végigballagtunk a ghatokon, közben kaptunk egymillió visszautasíthatatlan ajánlatot csónakázásra, borotválásra, masszázsra. Ez utóbbi nagyon idegesítő, de csak egyszer ugrik be az ember. Arra hajtanak, hogy az európai jól nevelt, hogy egy felé nyújtott jobbot ne fogadjon el. (Itt jegyzem meg, hogy két hónap után van olyan bunkó.) Ahogy megragadják az ember kezét, mint egy kungfu panda, már el is kezdik csavargatni, a tenyerét azonnal félbehajtják, majd a szorításon nem lazítva elindulnak felfelé a karon. Nekem az volt az érzésem, hogy először csak csavargatással fellazítja, majd a vállamhoz érve egy mozdulattal, mint valami kesztyűt lerántja rólam a bőrt. Mikor végre visszakaptam a végtagomat, mondta, hogy tíz rúpia lesz a masszázs. Kifejtettem, hogy a tíz rúpiát én kérem, és ha még egyszer hozzámér, pofán lesz verve, de irgalmatlanul. Egyébként még egy fél óra múlva is körömnyomok voltak a tenyeremben. Mi lett volna, ha belemegyek és egy teljes testmasszázst lenyom nekem ott a kövezeten? Mert alapvetően erre megy ki a játék.
Egy ideig még üldögéltünk, és néztük, ahogy a hajóácsok egy újabb deszkát illesztenek egy félkész csónakba. Azt hiszem, hogy a csónak eleje és vége lehet a legproblémásabb, mert egy jó fél óra alatt sem került a helyére a darab.
Mikor már nagyon körbevettek a taknyos kölkök a változatos igényeikkel, felkerekedtünk, visszamentünk a cuccainkért, és elindultunk, hogy kivágjuk magunkat a sikátorok dzsungeléből. Ez kb. 800 méter séta volt, de sokkal többnek tűnt. Az utca méretű utcára kiérve fogtunk egy autoriksát és az állomásra vitettük magunkat.
Szép nagy információs tábla hirdette az induló vonatokat, de a mienk mellett, még nem volt vágányszám. A beérkezése előtt pár perccel aztán kezdtem gyanakodni, és megnéztem, hogy a tömeg miért bámul egy másik táblát. Nos, azon már volt vágányszám, éppen frissen írta fel valami bakter ékes hindi nyelven. Még szerencse, hogy a vonatnak van száma, mert az hindiül is úgy néz ki, hogy 2334, ellenben a Vibhuti Expresszel.
Gyorsan átloholtunk a négyes vágányhoz, ahova persze nem jött semmi még legalább fél óráig. Mikor megérkezett, akkor se a mi vonatunk, hanem valami lerohadt személyvonat. Ezek nagyon durván tele tudnak lenni, mindig valami patkánycsapdára emlékeztetnek. A vonatablakok tízes köracéllal be vannak rácsozva egész Indiában. Vagononként van négy nyitható rácsú ablak, az a vészkijárat. Az ablakok kicsik, maximum 50×50 centisek. Hogy egy balesetnél mégis hogyan jutnak ki az emberek, azt nem szeretném elképzelni, mint ahogy azt sem, hogy mondjuk sötétben ki a fene találja meg, hogy melyik a nyitható ablak és hogyan nyílik. Hát, ez is egy módja a népességszabályozásnak, de hogy őszinte legyek, a kínai módszert jobbnak tartom!
Végül megérkezett a mi vonatunk is, de addig futottam néhány kört, mert pár jó szándékú utastárs azzal szivatott, hogy másik vágányról megy. Mások meg azt mondták, hogy erről, csak majd később. A hangosbemondó meg kussolt, mondjuk mikor nem, akkor is csak hindi nyelven recsegett, tehát nagyjából mindegy volt.
A szerény két óra késésből és az indulási állomásból egy gyors extrapolációval kihoztuk, hogy reggel nyolc helyett délre fogunk Kolkatába érni.
Felszállás után még álldogáltunk kicsit az állomáson, már úgyis mindegy alapon. Kihasználtuk az alkalmat, és tartottunk egy kis takarítást, mert az ágyakat most is egy centi por borította, a hátizsákjainkat pedig hozzálakatoltuk az üléshez. Ennek a vonalnak különösen rossz híre van lopások tekintetében.
Erre rögtön bizonyíték volt, az egyik állomáson indulásnál valaki benyúlt az ablakon és letépte egy nő nyakláncát. A nő reflexeinek köszönhetően csak a felét sikerült elvinnie, a saját hülyeségének köszönhetően meg egy ócska bizsuláncot tépett le. Szóval a rács kb. ennyit ér.

 

 

Címkék: india úton

A bejegyzés trackback címe:

https://tinylittlebigthing.blog.hu/api/trackback/id/tr131912220

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

martonthenagy 2010.04.17. 17:40:47

Nem vagyok egy nagy utazó, úgyhogy külön köszönöm nektek, hogy ettől a körtől eleve megóvtok és ha indulok valamerre az biztosan nem India lesz.
süti beállítások módosítása