A falu valaha főváros volt. Már meg sem lep az ilyesmi. Régen ez nem volt nagy kihívás, mivel meglehetősen sok királyság, hercegség, isten tudja mi még volt Indiában. Ez a város egy hindu királyság fővárosa volt, ami változó sikerrel volt a mogulok haverja. Akkoriban célszerű volt jóban lenni velük, mert a másik lehetőség a teljes pusztulás volt. Volt is ilyesmiben része a királyságnak. Salim herceggel ugyan jóban voltak, de míg Salim herceg volt a neve, addig túl sok hatalma nem volt, így apja, Akbar lerombolta a teljes királyságot. Később, mikor Salim herceg Jehangir császárra változtatta a nevét, apja halála után, kicsit jobban ment az orchhaiaknak is. Ebből a korból származik a Jehangir palota is, amit elsőként meglátogattunk.
A legenda szerint Jehangir látogatása alkalmából, neki építették. Ravasz, adtak egy baromi nagy ajándékot, amit aztán a tulajdonos nyilván nem vitt haza és nem is használt. Ezzel valószínűleg tisztában lehettek az építéskor is, mert szépen megcsinálták, mintha maguknak építenék. Talán ez a legszebb palota, amiben eddig jártunk. A legkellemesebb a legfelső szint, ahol jár a levegő, és a kellemes árnyék van a pavilonok alatt. Az ablakokat természetesen itt is csipkés kőrács, jali takarja.
A palota mögött áll a teveistálló, ami szerintem istállónak teljesen alkalmatlan, inkább egy labirintus Meg aztán minek négy lépcső egy istállóba, ami mind a tetőre vezet? Ráadásul meredek lépcső, nem tevének való.
A közvetlen szomszédban áll egy másik palota, a Raj Mahal. Ez nincs olyan jó állapotban, nem is olyan szép, mint a Jehangir Mahal, de a tetejéről ennek is remek a kilátás a másik palotára meg a folyóra (ami az egyik oldalon inkább csak szántóföld a száraz évszakban), de jól látható a falu is, a szokatlan formájú óriási templomaival.
A jelentősebb sétálgatásról gyorsan letettünk, ma is negyven fok felett volt a hőmérséklet. A legszebb templomokat azért megnéztük.
Elsőként a Chatarbuj templomot, ami gyakorlatilag a falu közepén áll, és inkább bazilika, mint sima templom, bár hindu lévén nem lehet ilyen kategóriába sorolni. Belül amúgy sem olyan nagy, a falvastagság erős biztonsági tényezővel lett méretezve.
Nagy élet nem folyt benne, sőt, alighanem nem is nagyon szokott. A szentély lezárt kapuja feletti résből denevérek másztak elő, vagy inkább egymást lökdösték ki, a padlón egy kutya aludt, aztán valahonnan előkerült egy hiperaktív srác is, aki némi baksis reményében kinyitotta nekünk a tetőre vezető lépcső ajtaját és fel is vezetett minket.
A lépcső keskeny volt, a plafon alacsony, a denevérek meg rosszul navigáltak, valószínűleg a srác telefonjából üvöltő bollywoodi sláger zavarta össze a hanglokátorukat. Állandóan nekünk jöttek, ami nem volt kellemes érzés a sötétben.
A tetőről remek kilátás nyílik a környékre, amit gondosan teleraktak mobiltelefon-adótornyokkal. Nem tudom, hogy lehetne rákényszeríteni a cégeket, hogy használjanak közös tornyokat! Nekik is olcsóbb lenne.
Innen a falu szélén túl, egy dombtetőn épült templomhoz mentünk. Ez is teljesen szokatlan elrendezésű, körben egy kerengővel, középen egy toronnyal, aminek az aljában van a szentély. A falakat tizenhetedik századi festmények díszítetik, azokat pedig belekarcolt nevek. Ráadásul hindu nevek. Milyen véglény az, aki ilyet csinál?
Üldögéltünk egy darabig a tetőn, élveztük a szellőt, hallgattuk a bejáratnál furulyázó sadhut, aki mindig erőteljesen rákezdett, ha valaki közeledett.
A délutánt sziesztázással töltöttük, hogy aztán napnyugta környékén elmenjünk a chhatrikhoz, vagyis a síremlékekhez. Roppant kellemetlen érzés lehetett, hogy egy hindu királynak nem volt sírja, a mohamedánoknak meg volt. De megoldották a problémát: a testet elégették, hamvakat a folyóba szórták, annak rendje szerint, de egy marha nagy épületet azért felhúztak a folyóparton. Igazából nem egyet, mert fejenként járt egy.
A terület körbe van kerítve, de itt is koncessziót szerzett valaki, aki fejenként egy ötvenesért hajlandó beengedni bárkit.
Szépek az emlékművek, de minket hirtelenjében jobban izgattak a keselyűk, amik a tetőkön ültek, illetve a dekorációnak szánt kis kupolák alatt fészkeltek. Kicsit morbid, hogy a síremlékeken tanyáznak. Az egyikbe fel is lehetett menni, onnan egész jó rálátás nyílt egy fészekre, amiben fióka is volt, ráadásul meglehetősen nagy. A kapuőr szerint „bébi” volt. Furcsa volt ezt a szót hallani egy kopasz nyakú randa dögre alkalmazva, ami éppen valami dögöt csipegetett.
Utolsó kommentek