Úgy döntöttünk reggel tovább is állunk. Kilenckor sikerült felkelnünk, következésképpen valamivel kilenc után jelentkeztünk ki a szállodából. A recepciós srác rögtön azzal fogadott, hogy lejárt az idő, fizetnünk kell, mert tegnap kilenckor jelentkeztünk be, és most meg már 9:25 is megvan (sok a szállodában 24 órás kijelentkezés van érvényben, ami a világ legnagyobb baromsága). Próbáltuk felhívni rá a figyelmét, hogy kb. 20 percről beszélünk, amiért szívesen fizetünk neki 5 rúpiát. Mivel ezzel nem értett vele egyet, egyszerűen otthagytuk. Jelentsen fel, ha gondolja, megvannak neki az adataink!
A buszállomáson kiderült, hogy fél órán belül van egy busz Udaipurba, de arra már nincs ülőhely, csak alvós. Mindegy, nem volt kedvünk várni, úgyhogy megvettük. A fickó átkísért minket a busztársaság irodájába (a kísért nem a helyes kifejezés, lógó nyelvvel rohantunk utána a cuccokkal), ahol aztán kiderült, hogy egy db. alvóshelyet adtak el kettőnknek, természetesen a kettő áráért. Próbáltuk leérvelni, hogy ez nem frankó, de reménytelen volt. A vonatra képtelenség jegyet kapni, az esti buszt meg nem akartuk megvárni. A buszon aztán kiderült, hogy a duplaágyas helyeken négyen ülnek, tehát még jól jártunk. Már induláskor csurig volt a busz, és folyamatosan szálltak fel rá az emberek. Azt kell, hogy mondjam, a mi helyünk még egész kényelmes volt. Leszámítva azt persze, hogy elfelejtettük rögtön az elején behúzni az ajtónkat, aminek az lett az eredménye, hogy a folyosón ülő emberek oda támasztották a fejüket, vállukat, az egyik még a cuccát is berakta. Amikor a talpamra támasztotta a fejét, lábujjmozgatással jeleztem, hogy ez nem OK, meglepődve nézett rám, hogy mi a gond. Az ebédszünetről visszatérve egy bácsi már bent is ült a helyünkön a motyójával, és láthatóan úgy gondolta, hogy betársul mellénk harmadiknak. Miután én is bemásztam, behúztam az ajtót, hogy egyértelműek legyenek a szándékaink.
Egyébként ahogy haladunk északra, úgy lesz egyre mocskosabb India. Az ebédlőhelyen volt ingyenes vécé, az emberek mégis körbeszarták az egész környéket, a szemét meg mindenfelé hegyekben állt. Valahogy a környezetükkel szemben teljesen igénytelenek, és ez nem pénz kérdése.
A busz 7 óra alatt tette meg az utat. Az egyik ellenőrzőpont előtt az összes olyan utast, akinek nem volt helye, leszállították, egy utánfutós traktoron utazva mentek át az ellenőrzőpontnál, aztán utána visszaszállhattak. Velünk is behúzatták a sötétített üveget, gondolom nem teljesen szabályos, hogy kettőnknek adták el az egy helyet.
Ezután már a tetőn is tömegek utaztak, ha akarnám se tudnám megmondani, hogy hány ember volt a buszon. Udaipurban valahol a nyomornegyed mellett raktak le, ahol azonnal megtaláltak az irdatlan mocskos kölykök tollat, kekszet, rágót követelve. A hátizsákjainkat ha lehet, akkor még dzsuvásabban kaptuk vissza. Valószínűleg útközben valamikor kirakták őket a sárba. Mindegy, sokat már nem lehetett rontani a helyzeten, a pakisztáni olajos pác óta így is-úgyis ocsmányul néznek ki, hiába mossuk őket. Az biztos, hogy Indiában nem lesz mosatás, mert az itteni dhobik úgy mosnak, hogy áztatás után kőhöz csapkodják a cuccot. Ha van rajta gomb vagy csat, ha nincs. Nem venném jó néven, ha eltörnének a csatok, mert a nélkül gyakorlatilag használhatatlan a hátizsák.
Azonnal jól látszott, hogy egy turistás városban járunk, mert a riksát nem sikerült kellőképpen lealkudnunk. Természetesen ez is bepróbálkozott, hogy az a szállás, amit kinéztünk, azt nem jó, ő tud egy jobbat. Már nagyon rutinosan álljuk a sarat, mondtuk neki, hogy azért csak vigyen oda. Egész olcsón kaptunk szobát, maga a ház is tök jól néz ki. Egyetlen hibája, hogy nincs konnektor a szobánkban.
A városnak egyébként teljesen mediterrán hangulata van, ez az első igazán jó hangulatú indiai város. Kis zegzugos utcácskái vannak, ezerszer lemeszelt házakkal, melyeknek alsó szintjében butikok vannak (történetesen ugyanazokat a dolgokat árulják, mint Hampiban), az épületek tetején meg éttermek kilátással a tóra meg a palotára. Ki is próbáltunk egyet, de azonnal meg is bántuk. A kaja, amit felszolgáltak nem volt friss, rögtön vacsora után kavarogni kezdett a gyomrom, rá is mentem azonnal Bolus Adstringenssel (Bónusz Absztinens).
Utolsó kommentek