Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML

52076 km, Cheung Ipauk

2010.02.15. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Reggel nyolcra teljes harci díszben átvonultunk a trekkinget szervező céghez. A hátizsákokat szépen elrendeztük, és az irodában hagytuk. Kicsit aggódtunk, mert a laptopot is benne kellett hagynunk és a fene tudja, hogy szállítják át a túra végállomására. Mondtuk, hogy törékeny, de ez nem hiszem, hogy sokat számítana, mikor feldobják valami pickup tetejére. Persze lehet, hogy figyelnek rá, de a hetvenharmadik utas, aki a tetőre mászik, már nem biztos, hogy nem fog ráülni.

A csoportunk a szokásos módon alakult, összesen mi voltunk ketten, ami jó. A legtöbben ezt a túrát a másik irányból csinálják, amire nem meglepő módon elég sok cég szakosodott. Általában ugyanazon az útvonalon mennek, a tóhoz a déli végénél érkeznek, ahonnan csónakkal mennek Nyaungshwebe. Először azt hittük, hogy mi is ezt fogjuk csinálni, csak visszafelé, de vezetőnknek más tervei voltak. Mi az egész utat gyalog tettük meg, ami azt hiszem lényegesen hosszabb, mint a másik verzió, de valószínűleg lényegesen jobb is.
A várost a nem túl régen épült, de azért burkolatlan úton hagytuk el. Az út egy töltésen vezet, hogy az esős évszakban se kerüljön víz alá. Ez szép dolog, csak pont a hegyekből lefolyó víz útjában van, amit szépen a Nyaungshwet keresztülszelő csatornába terel. Az viszont nem bír el ennyi vízzel, úgyhogy amióta van út, azóta van árvíz is. Másik szép dolog az úttal kapcsolatban az, hogy amikor kijelölték a nyomvonalát, akkor a földtulajdonosok kompenzációja egy „így jártál” volt. Vad dolgokat megenged magának a kormány, és ez még nem is tartozik közéjük, mint ahogy az sem, hogy az áramellátásért felelős szerveket meg kell vesztegetnie egy-egy városnak, hogy ne szívassák a lakókat. Mivel Nyaungshwe ezt nem tette meg, kapcsolgatják az áramot. Amikor van, akkor is néha kikapcsolják öt percre, csak hogy szórakozzanak. Azt gondolják ugyanis, hogy az itt lakó embereknek a sok turista miatt nyilván van pénze és ennek egy részét illene átadniuk az áramszolgáltatónak.
A szép lapos részen áthaladó úton sétálva elég sok mindent megtudtunk. Például fény derült a tó hagyományos halászati módszerének rejtélyére. A legjobb egyensúlyérzékkel megáldott csónakosok a hatalmas kúp alakú kosarakkal kieveznek a tóra, és buborékokat keresnek. A buborékokat ugyanis a halak verik fel, tehát nem véletlenszerűen nyomják le hálóikat, hanem célzottan. Mikor lent van a kosár a fenéken, akkor egy bottal alaposan megpiszkálják a belsejét. Eddig azt hittem, hogy azt próbálják kitapogatni, hogy van-e benne hal. Nos nem, a dühödt döfködés azért van, hogy az esetlegesen bent lévő halra a frászt hozzák, ami ennek hatására teljes sebességgel megindul bármerre. Ez a lényeg, ugyanis a kosár nagyon ritka fonású, jó húsz centi átmérőjű lyukak vannak rajta, viszont a belső oldalon egy viszonylag laza háló van. Szóval mikor a hal megindul, át a lyukon, viszi magával a hálót is, ami a lyuk külső oldalán egy zsákot képez, benne a hallal, ami már nem tud menekülni. Így már egyszerű kiemelni.
A másik módszer a varsás halászat, amikor a sűrű hínáros részeken utat nyitnak a halaknak, mert azok is lusták és nem szeretnek a sűrűben úszni, csak galád módon az út végén csapda van. De használnak egészen kicsi csapdákat is apróhalak kifogására, ezeket a part mentén pakolják le.
A környéken bánatoskodó bivalyokról meg kiderült, hogy azért olyan mélabúsak, mert a száraz évszakban bérmunkát végeznek a tó körül, ugyanis a hegyekben ilyenkor nincs mit enniük, úgyhogy a gazdájuk bérbe adja őket. Egyébként egy bivaly ára 3-400 dollár körül van, de egy borjút már egy százasért meg lehet venni. Jó lenne egy, csak hát nem fér be otthon a fürdőkádba, és hát nem véletlenül vízi bivaly. Persze lehet, hogy már az ajtón se férne be. Mindegy, a lakóközösség valószínűleg nem támogatná, hogy a negyediken bivalyt tartsunk.
Lassan elértük a tavat övező hegyeket, és innentől vége lett a kellemes sétának. Az útról letértünk egy ösvényre, ami meredeken emelkedett a kopár hegyoldalon. Igazából nem volt a hegy teljesen kopár, mert termesztenek rajta ezt-azt, de láthatóan nem itt aratják a rekordmennyiségeket a környéken. Régen erdő lehetett, vannak még fák, meg tuskók, de inkább csak emlékeztetőnek. Viszonylag rövid távon belül ötszáz méterrel a tó szintje felett találtuk magunkat. A kilátás elvileg remek lett volna, de a tó egy medencében fekszik, ami garantálja, hogy a délelőtt párás. Valószínűleg innen, a hegyről nézve mindig van annyira párás a levegő, hogy csak sejteni lehessen hol is a tó.
A hegygerinccel együtt elértük az első falut is. Az életkörülmények máshol sem rózsásak, de itt igazán kemény lehet az élet. A házak igazából bambuszkunyhók, a konyha meg egy nyílt tűzhely, a füstelvezetés a réseken keresztül történik. És a luxusnak ezzel vége is van.
A terep innentől egy kicsit kegyesebb volt. Útközben áthaladtunk néhány falun, egyik sem volt jobb, mint az első. Benéztünk egy iskolába is, ahol természetesen azonnal kitört az anarchia. Azt hiszem, a látogatás igazi oka az volt, hogy vezetőnk megkereshesse a térképen Magyarországot. Láthatóan nem találta, így ráböktem neki.
Érdekes módon Myanmarban a bivalyok és a marhák is rettegnek a külföldiektől. Az úton szembejövő család bivalya sem volt hajlandó a közelünkbe jönni, majd amikor érezte, hogy a meneküléshez el kell mellettünk haladnia, vad vágtába kezdett. Nem is tudom, hogy tudta kezelni a helyzetet a család legifjabb tagja, aki vezette.
Kis kitérővel megnéztünk egy tavat, ahova a bivalyokat hozzák fürdetni, de túl korán volt még, összesen kettő volt beáztatva, azok is rettegve bámultak ránk a vízből.
Ebédelni egyszerűen megálltunk egy háznál, ahol vezetőnk előszedte a kaját, és a család konyhájában összeütött valamit. Nem hiszem, hogy sok olyan ország van, ahol be lehetne állítani egy vadidegenhez, hogy főznénk egyet a konyhájában, aztán mennénk is. Itt láthatólag ez nem olyan extrém kérés.
Késő délután érkeztünk meg a faluba, ahol az éjszakát töltöttük. A faluban rengeteg gyerek van, általában a kicsik a nem annyira kicsik hátára vannak kötve. Jó szurtos mind, de ez nem igénytelenség. Egyszerűen nincsen víz. Nem vezetékesről beszélek, hanem úgy általánosságban. A száraz évszakban kilométereket gyalogolnak, hogy aztán valami pocsolyából hozzanak a vállukon negyven liter zöldesbarna löttyöt.
Szállásunk nem olyan bekopogtatós dolog volt, ismerték a vezetőnket, bár nyilván nem telefonált ide, hogy akkor este jönnénk. Elég nehéz is lett volna, áram csak két helyen van, ott is generátorról hetente egyszer, mikor a falu összejön videót nézni. Látogatásunkkor a jelenlétünk még érdekesebbnek bizonyult, mint a film, mert mindenki hátrafordult. Amúgy van bolt is, ahol volt sör, úgyhogy gyorsan vettem is kettőt. Az óvatlanul előhúzott, kb. 30.000 kyat a körülöttem állókból nagy megdöbbenést váltott ki. Ilyenkor érzi az ember, hogy milyen rohadtul szegények hozzánk képest. Ennél többet költünk naponta.

 

Címkék: myanmar cheung ipauk

A bejegyzés trackback címe:

https://tinylittlebigthing.blog.hu/api/trackback/id/tr991711689

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása