Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML

42744 km, Siem Reap

2009.12.05. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Reggel korai volt a kelés, amit még fűszereztünk azzal, hogy a vekker csörgése után le kellett botorkálnom a földszintre, hogy felkopogtassam a szülőket, akik rögtön az első kopogásra reagáltak is. Meglepett, azt vártam, hogy felverem az egész szállodát, mire felébrednek. Utaztak egy napot, egész este sétálgattunk, most meg fél hétkor kellett felkelniük.

Hamar összeszedtük a cuccainkat, beleértve a rutintalanokat is, és mindenki üveges szemmel várta, hogy megjelenjen a busz. Gyorsan beszereztem négy kávét, hogy életre keltsem a bandát. Mire megittuk, meg is érkezett a sofőrünk. Egy mikrobusszal indultunk el begyűjteni a többi utast.
Már izgultunk, hogy a lehetőségek tárházából melyik módszert húzzák elő a megvágásunkra. Eleinte természetesen minden ment simán, bár eltartott nyolcig, mire begyűjtöttünk mindenkit és elindulhattunk a határ felé. Azt hiszem, ez bele volt kalkulálva, mivel így is tizenegyre értünk a határhoz, ahol megálltunk egy étteremnél. Mások beszámolói alapján azonnal tudtam, hogy most jön a vízumos lehúzás. Kitöltették velünk a papírokat, és legomboltak fejenként 1300 bahtot, ami elég feláras vízum, de sokat nem tehet az ember. Igen, lehet ellenkezni, meg ragaszkodni hozzá, hogy mi majd a határon csináltatjuk meg, és ebbe bele is mennének, ha sokat erősködne az ember, de tudjuk, hogy ezzel csak azt lehet elérni, hogy felhívnak valakit a határon, és majd egy egyenruhás fogja ugyanezt az összeget legombolni rólunk. Összességében lehet szívóskodni, de jobb, ha tudja az ember, hogy esélytelen.
A vízumot egyébként az úgynevezett utazási irodában beragasztották az útlevelünkbe, nyilván valamelyik határőr cimbora hozott egy köteg matricát, meg bélyegzőt, esetleg mellékállásban itt oszt vízumot.
Innen gyalog mentünk a határra, ahol viszonylag normálisan kijutottunk az országból, a szomszéd sorban két magyarral együtt. Ők voltak az első magyarok, akikkel véletlenszerűen összetalálkoztunk, mióta elhagytuk Isztambult, vagyis több, mint fél éve.
A kambodzsai oldalon aztán egy buszállomáson ültettek le minket, hogy várjuk türelemmel a buszunkat. Ez roppant idegesítő tevékenység, ha mindenki lelép, és nekünk még egy sajtpapírunk sincs arról, hogy bármit is kifizettünk volna, eltekintve egy narancssárga matricától, amit mindegyikünkre felragasztottak. Háromra ígérték a buszt, ami eleve lehetetlenné tette a beígért öt órás érkezést. Ebből is csak azt láttuk, hogy jönnek az emberek, buszra szállnak, mi meg a többi narancssárgával együtt csak várunk, várunk, és nem történik semmi. Fél négykor aztán csak felszállhattunk egy buszra, hogy ott folytassuk a várakozást, majd négykor befutott még egy csapat, akik felszálltak és mentünk. Nyilván ők úgy érzik, hogy minden milyen flottul ment, csak mi vártunk röpke három órát úgy, hogy a kisördög ott mormolta valahol hátul, hogy most aztán itt ülhetünk, amíg meg nem unjuk, és ki nem fizetünk egy taxit Siem Reapig. Ha csak várni kellett volna, azt jól viseltük volna, hiszen olyan mindegy, hogy két órával előbb, vagy később érkezik az ember.
Végre úton voltunk magunk mögött hagytuk a Poipet nevű vadnyugati városkát, és nagyon jó úton haladtunk a cél felé, szerencsére jó sebességgel is.
Egy megállót tartottunk, hiszen jó kapni, de még jobb adni alapon az út menti csehókat is szerették volna részesíteni a turisták lehúzásából, úgyhogy ittunk egy drasztikusan túlárazott sört, meg ettünk egy levest, hogy kihúzzuk a hátralévő egy órát.
Siem Reapben a buszállomásig vitt a busz, illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy valahol az út szélén kipakoltak minket, ahol tuk-tukosok hada várt ránk, hogy valamelyik szállodába vigyenek, ahol kapnak jutalékot. Négyen, a sok cuccal két járgányba fértünk csak bele. Száz méter után az egyik azonnal defektet kapott, de telefonos segítségkérésre azonnal jött másik. A helyi tuk-tukok nem klasszikus példányok, hanem kis kétkerekű, fiáker jellegű alkotások, amiket egy-egy robogó után kötnek, az húzza, mint valami modern ló.
A kinézett szálloda bezárt, gondolom a sofőrünk nagy örömére, mert azonnal, minden felár nélkül tovább vitt a közeli hasonló helyre, ahol valószínűleg százalékot kap. Gyanús volt már az elején, hogy lelkesen mondta, hogy ha nem tetszik a hely, vagy nincs szoba, akkor ingyen továbbvisz. Gondolom tudta, hogy a hely bezárt, csak nem akarta mondani, mivel az az egyik klasszikus lehúzós szöveg, hogy az a hely bezárt, de tud jobbat. A jobb általában a tuk-tukosnak és a tulajnak jobb. Itt nem tűnt úgy, hogy rosszul járnák, úgyhogy ki is vettünk két szobát, és leültünk tárgyalni a sráccal, a másnapi programról. Nyilván nekik ez az üzlet, nem az, hogy behoztak a városba. Gyorsan összeállt a program, és megalkudtunk az árra is. Lehet, hogy lehetett volna olcsóbban is kihozni, de így sem rossz. A fickó jól beszél angolul, ami nem hátrány, és nem is unszimpatikus, de ezen lehet rontani, bár bízunk benne, hogy nem történik meg.
Este még besétáltunk az éjszakai piacra, ahol megcsodáltuk a rengeteg giccset. L különösen hiperaktív volt, még saját magához képest is túlzottan lelkesedett minden szarért. Azt hiszem, kellene egy kis lelkesedésátömlesztés G javára, aki általában rezzenéstelen arccal veszi tudomásul, hogy a világ legszebb helyén állunk, még akkor is, ha szerinte is az.

 

Címkék: kambodzsa siem reap

A bejegyzés trackback címe:

https://tinylittlebigthing.blog.hu/api/trackback/id/tr661570906

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása