Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML

42101 km, Lopburi

2009.11.30. 10:00 | Ahmet | Szólj hozzá!

Reggel triciklivel vitettük ki magunkat a buszállomásra. Ázsiában annyira változatos a járművek palettája, hogy arra a Magyar értelmező kéziszótár nincs felkészülve. Szóval a tricikli, az nem tuk-tuk, mivel fagyisjárgány elrendezésű, tehát mi ültünk elől, hátul meg a jármű egy motorban végződött. Jó volt, mert nem zavarta semmi a kilátásunkat, ami mondjuk nem volt elmondható a jármű vezetőjéről. Létezik ezeknek teher változata is, azoknak a hátsó részével az a gond, hogy a felfüggesztést megrakott állapotra méretezték, így üresen úgy áll a hátsó kerék, mint a legdurvább crossmotorokon, megrakva viszont állnia kell a sofőrnek, mert nem lát ki a cucc mögül. Olyan meg nincs, hogy csak annyit rakjanak rá, amennyi mögül még ki lehet látni. Mondjuk a konstrukció másik apró hátulütője, hogy nincs első fék, a hátsó meg nyilván csak gumicsikorgatásra elég, ha előre felraknak fél tonnát.

Sokat nem kellett várni, félóránként mennek buszok Pitsanulokbe. A város nevében a ts-t nagyon nehéz nem cs-nek ejteni, ha magyar az ember, a pár hiányzó ékezetről nem is beszélve.
Sokat nem zötykölődtünk, másfél óra múlva már ott is voltunk. Helyi busszal átmentünk a vasútállomásra, ahol csomagmegőrzőbe adtuk a hátizsákjainkat, és elindultunk a Buddhaöntő-műhelybe. Amikor megérkeztünk, akkor kongatták az ebédszünet kezdetét egy bronzharanggal. Nyilván azonnal leállt a munka, ennek ellenére kicsit körülnéztünk, meg kitartóan tikkadtunk egy padon a hőségben. Mire újra beindult a munka, egy óra múlva, addigra már egészen kiképeztük magunkat bronzöntésből, amit végül egyáltalán nem láttunk, valószínűleg azért, mert nem öntenek minden nap. Ezt látszott alátámasztani a több száz félkész szobor, ami az öntés utáni munkafázisok különböző stádiumaiban leledzett.
A technológia egyébként elég egyszerű, legalábbis elméletben. A szétszedhető negatív formába viaszt öntenek, de csak annyit, hogy kb. fél centi vastag bevonatot képezzen a forma belsején. Miután a viasz kihűlt, a belsejét kitöltik gipsz-homok keverékkel, majd a külső formát leszedik. Ilyenkor kapnak egy viaszszobrot, ami belül gipsszel van kitöltve. Ezután jön a trükk: pár helyen keresztülszögelik a viaszt, aminek később van jelentősége. A szögek elhelyezése után kívülről is begipszelik. Az eredmény egy gipsz gumó, amiben van egy viasz Buddha, aminek a belseje szintén gipsz. A szögek azért kellenek bele, hogy a belső és a külső gipszdarabot összekössék, ugyanis a következő lépés a viasz kiolvasztása, ami után a szögek nélkül a belső darab kiesne, vagy elmozdulna. Ezután jön az öntés, mikor a kiolvasztott viasz helyére bronzot öntenek. A végén a gipszet leverik a majdnem kész szoborról. Tulajdonképpen azért van ennyi lépés, hogy a szobor ne tömör legyen, hanem üreges, bár a belsejében lévő gipszet nem szokták kivakarni. Ezután jön a finomítás. Egyrészt ugye szerencsétlen szoborból mindenhol szögek állnak ki, amiket ki kell húzni, és a lyukakat szépen bedolgozni. Ezután jöhet a részletek kidolgozása, az öntési hibák kijavítása, csiszolás, meg hasonlók.
A szobrok egy részét aranyozzák, ami előtt alapozóval lekenik, és szép simára csiszolják. Erre aztán lakkréteg kerül, végül jön az aranyfüst lemez. A végeredmény leginkább giccses. Az üzem boltjában aztán meg is lehet venni a portékát, amit helyben gyártottak. Ottjártunkkor éppen közepes Buddhát termeltek, de a kínálat alapján csinálnak kisebbeket is sorozatban, de volt Ganésa és pucér nő is a polcokon, meg egy sor egyéb istenség és giccs. Venni természetesen nem vettünk semmit, a hátizsákunk peremig van már pakolva, de nyomósabb érv, hogy nehéz is.
Volt még időnk a vonat indulásáig, amit a szomszédos piacon begyűjtött gyümölcsök elfogyasztásával töltöttünk. Volt ugyan durian is, de még nem vitt rá a lélek a kipróbálására, most a jackfruit volt soron. Maga a termés legalább akkora, mint egy dinnye, amiben belül külön állnak a magok, amiket az ehető hús borít. Az egész szerkezete távolról hasonlít a gránátalmáéra, de tényleg csak a szerkezete. A húsa sárga és tömör, nem túl lédús, de émelyítően édes.
A vonatunk természetesen késett vagy háromnegyed órát, ami úgy látszott, senkit nem lepett meg. Sajnos a megfelelő időpontra csak elég drága jegyet kaptunk. A vonat ennek ellenére nem volt egy nagy durranás, simán lemondtunk volna a felszolgált sütikéről és a féldeci kóláról, sőt még a légkondiról is. Ezek nélkül viszont nehéz lett volna indokolni a jegyárat a leharcolt vonaton, ami jelentős késéssel érkezett.
Lopburiba, a majmok városába már sötétben értünk. Az állomástól simán elsétáltunk a majmok éjszakai találkahelye melletti szállodához. Kaptunk egy meglehetősen lerobbant szobát, de legalább olcsón. Az ablakon kinézve két majom nézett vissza. A környező épületeken is mindenhol majmok ültek. Szobánkban figyelmeztetés volt kiragasztva, hogy ne etessük őket, és ne hagyjuk nyitva az ablakot. Hogy ablak alatt vajon mit értettek, az kérdés maradt, mert a rácson belül még volt egy lyukacsos szúnyogháló, és más semmi. A rács egyébként nem igazán győzött meg róla, hogy egy elszánt majmot kívül tudna tartani. Nem a szilárdságával szemben voltak kétségeim, hanem a rések méretével.
Ez a kétség velem maradt egész éjjel, ami kiegészítve a néha eldübörgő vonatok hangjával, és a kőkemény matraccal, nem biztosított igazán jó alvást.

 

Címkék: thaiföld lopburi

A bejegyzés trackback címe:

https://tinylittlebigthing.blog.hu/api/trackback/id/tr751536322

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása