Ázsia, a Himalája körül

Hív az út, menni kell! Ezért aztán el is indulunk kettecskén, busszal, vonattal, vagy ami éppen jön, hogy elmenjünk Pekingig, meg vissza, körbejárva azt a nagy ráncot, amit India gyűrt az Eurázsiai kőzetlemezre. Mellesleg teszünk egy kísérletet arra, hogy mindarról, ami közben történik, itt közvetítsünk.

Utolsó kommentek

  • mcs: @Ahmet: óver the earth? (2011.11.16. 18:43) Beígért végszó
  • Ahmet: Holdra raknád az óvert? De nem lenne over, csak Holdon lenne. (2011.11.16. 08:30) Beígért végszó
  • mcs: holdi óvert! (2011.11.14. 20:19) Beígért végszó
  • Ahmet: @encián: Dolgozgatunk. Azért remélem, hogy lassan tényleg dolgozni is fogunk, aztán lesz miből világot látni. 20 órás? Hmmm, szerintem több volt, de nehéz ezt kiszámolni, mert közben van néhány átsz... (2011.11.13. 10:39) Beígért végszó
  • encián: Ez igen!:-) Mo.-tól a legtávolabbi pontok egyike, legalább 20 órás repülőút. Dolgoztok vagy "világjártok"? üdv.: encián (2011.11.06. 14:50) Beígért végszó
  • Utolsó 20

Címkék

agra (2) ahmedabad (1) amritsar (2) attapeu (1) aurangabad (2) bahrain (1) bangkok (14) batrik (3) bengaluru (1) bikaner (2) bodrum (2) buon ma thuot (1) cat ba (1) champasak (1) chengdu (5) cheung ipauk (1) chiang mai (2) chiang rai (2) chitral (1) cuc phuong (2) dalat (1) dali (1) darjeeling (1) dege (1) delhi (6) doğubayazıt (2) don det (2) dunhuang (2) előkészület (5) emei shan (2) ernakulam (2) esfahan (3) fenghuang (1) fethiye (2) ganzi (1) gilgit (4) göreme (3) guilin (2) halong öböl (1) hampi (2) hanoi (4) hoi an (2) hongsa (2) hsipaw (3) huaihua (1) hua hin (1) hue (3) hyderabad (1) ihlara (1) india (73) irán (26) isztambul (4) jaipur (2) jaisalmer (2) jammu (1) jodhpur (2) kalaw (1) kaluts (1) kambodzsa (11) kanchanaburi (3) kangding (1) karachi (1) karimabad (3) kashgar (2) kerman (2) khajuraho (1) kína (68) kinpun (1) kolkata (2) kompong chhnang (1) kong lo (1) konya (2) kon tum (1) ko lipe (5) krabi (4) kratie (1) kunming (3) lahore (6) laosz (27) lijiang (2) lopburi (1) luang nam tha (2) luang prabang (3) madurai (1) mandalay (5) manigango (1) mastuj (1) mcleod ganj (2) mumbai (3) munnar (1) myanmar (27) mysore (1) nanchang (1) nha trang (2) ninh binh (3) nyaungshwe (4) nyaung u (4) olympos (1) orchha (2) pakisztán (23) pakse (2) pak chong (3) palolem (3) panaji (2) passu (1) peking (4) phimai (1) phnom penh (3) phonsavan (3) phouvan (1) pingyao (2) qazvin (2) rasht (2) rayen (2) rishikesh (2) saigon (2) sapa (2) sen monorom (2) sershu (1) shin gompa (1) shiraz (7) siem reap (4) sost (1) srinagar (2) sukhothai (2) suzhou (2) tabriz (3) tangkou (2) tashkurgan (2) thaiföld (40) thansan (1) tha khaek (2) tidei (1) törökország (17) toudeshk (2) trichy (3) turpan (2) udaipur (4) udomxai (1) úton (35) vang vieng (3) varanasi (2) vientiane (3) vietnám (30) xian (1) xiao likeng (1) xining (1) xinjie (2) yangon (4) yangshuo (5) yazd (2) yushu (4) zhongdian (2) Címkefelhő

HTML

35309 km, Hue

2009.10.15. 10:00 | Ahmet | 1 komment

Naná, hogy reggel esett az eső! Lehet, hogy kiszagolta, hogy motort akartunk bérelni, és megnézni egy-két környékbeli látnivalót. Ehelyett gyalogosan indultunk az óvárosba, hogy valami programot találjunk. Elsőnek a Múzeumba mentünk. Az udvart itt is, mint sok helyen téglaburkolat borította. Ez azért jó, mert a párás klímán algásodik és veszettül csúszik. Csináltam is egy spárgát, ami igazán jólesett.

Maga a Múzeum nem volt túl érdekes. Egyrészt a kiállítás a hős vietnámi felszabadítókról szólt, ami annyira közhelyes, hogy az már fáj. Ki volt állítva „XY elvtárs bakancsa”, valamint „Z elvtárs kése, amivel az ellenséget szokta ölni”. Továbbá amerikai és „bábkatonák” igazolványai. Én a bábkatonát úgy képzelem el, hogy a lövészárokból báboznak velük. Ők meg úgy, mint a nép megtévedt gyermekeit, akik önnön nemzetük és a kommunizmus ellen fordultak a gonosz amerikaiak hatására. A gonosz amerikaiban azért van valami, ha vietnámi szemmel nézzük. Egyébként továbbra sem értem, hogy miért volt olyan rohadt fontos, hogy Vietnám és társaik ne legyenek kommunisták.
Ezután az előző napi templomlátogatást próbáltuk meg újra, ami előző nap sikertelenül végződött. Még mindig volt iszap az utakon bőven, de már lehetett közlekedni anélkül, hogy térdig sáros lett volna az ember. Ilyen időben válik egyértelművé, hogy miért is a strandpapucs a népviselet errefelé. Lehet, hogy könnyen belemegy a víz meg a sár, de ugyanolyan könnyen ki is jön.
Az út melletti csatorna vizén lakóbárkák sorakoztak, nyilván nem holland luxussal berendezve. Azt hiszem, az évnek ezek az árvizes napjai az egyetlenek, amikor úgy érezhetik, hogy momentán nekik jobb, mint a többieknek. Egyébként nem hinném, hogy nagy öröm lehet egy rozoga teknőn élni, bár a gyerekek ugyanolyan vidáman integettek és hellóztak, mint akármelyik gyerek az országban. Később majd biztos rájönnek, hogy az élet azért nem mindenkinek egyformán nagy szívás.
Még a templom elérése előtt megálltunk egy kávéra. Eddigi utunk során valahogy leszoktunk a kávéról. Én soha nem voltam függő, G viszont régen egy darab tégláéval egyenértékű életjeleket mutatott a reggeli kávéja előtt, mostanra mégsem igényli a vérnyomásemelést. Vietnámban azonban érdemes visszaszokni, mert az egyik legjobb dolog a kávé. A kávét nem főzik, hanem forrázzák. Ilyen kávéfőzőt vennék is, ha nem kéne hazacipelni. Egy dollárért még egy turistának is odaadják a helyi piacon. Működése rém egyszerű, rá kell rakni a pohárra, a szűrőre kávét szórni, arra még egy szűrőt tenni, ami lent tartja a kávét, majd felönteni forró vízzel. A víz egyszerűen átszivárog a kávén, és néhány perc alatt lecsöpög a pohárba. Az eredmény egy centi bivalyerős, sűrű, de zaccmentes kávé. Ehhez még adnak ugyanennyi sűrített tejet, meg egy jó nagy jégkockát, és már kész is. Mármint ha az ember jegeskávét akar inni tejjel. Ha nem, akkor nem muszáj ezeket belerakni, de szerintem botorság kihagyni. Az olvadó jég pont annyira hígítja fel a kávét, hogy jó legyen. Gyakorlatilag én ilyesminek képzeltem el a forró csokit, amikor még csak a könyvekben találkoztam vele, mert akkoriban nálunk csak egyszerűen kakaónak hívták.
A kávé után meglátogattuk végre a templomot. Igazából sok mindent nem láttunk, mert zárva volt, és amúgy se volt túl nagy.
A környéken még két templomot kerestünk fel, de mindegyikkel ugyanúgy jártunk. Valószínűleg még mindenki a saját dolgainak kitakarításával van elfoglalva, majd utána jöhet a templom.
Visszafelé a hídról lenézve néztük a lakóhajókhoz tartozó csónakokat a híd alatt. Erősen emlékeztetnek a harci gépek ledobható üzemanyagtartályaira. Amúgy is elég gyanús, hogy profi módon összeszegecselt alumíniumlemezekből vannak. Szóval én elkönyveltem őket hosszában félbevágott tartálynak. Mindenesetre az alakjuk ideális a csónakázáshoz.

 

Címkék: vietnám hue

A bejegyzés trackback címe:

https://tinylittlebigthing.blog.hu/api/trackback/id/tr241423297

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2009.10.15. 22:25:16

leszoktattad G-t a kávéról?
I-nek igaza lesz, mire megjöttök teljesen más emberek lesztek, akikkel nem tudunk majd mit kezdeni, csak nézünk majd furán, ti meg néztek majd furán.
süti beállítások módosítása