Első utunk a piacra vezetett, hogy valami reggelinek valót vegyünk. Kicsit ismerősebb volt a kínálat, mint Kínában, például volt kenyér, bár lehetett vad dolgokat is kapni. Sőt! Mi azért maradtunk valami banánlevélbe csomagolt felvágottnál, amihez vettünk kenyeret, és paradicsomot. A közeli téren leülve megcsináltuk a kis szendvicseinket és megreggeliztünk.
Ezután a Cat Cat nevű falu meglátogatását tűztük ki célul. Ehhez át kellett vágni a piacon, ahol most jobban megnéztük a kínálatot. Rögtön az első sorban árultak kutyát, de nem úgy mint nálunk, hanem belezve. Mellette volt egy lavór rák, aztán béka, valami pia, ami olyan színű volt, mint a vilmoskörte, de ebben egy kígyó meg egy skorpió volt. Biztos üt rendesen. És természetesen volt Vietnámi balzsam, meg az alapanyagául szolgáló kámforfa. Hegyekben álltak az egzotikus gyümölcsök, mint például az alma, meg a körte, mellette ott voltak a kommerszek: sárkánygyümölcs, káki, mangó, ananász stb.
Elhagytuk a piacot, aztán a várost is, majd rövidesen elértünk egy sorompót, ahol legomboltak rólunk némi pénzt a falu meglátogatásáért. Innen még jó sokat kellett lefelé menni az úton, míg elértük a falut és vele együtt a bódét, ahol ellenőrizték, hogy van-e jegyünk. Ha nem lett volna, én biztos nem megyek fel újra, csak azért, hogy jegyet vegyek és visszajöjjek.
A falu maga – hát hogy is mondjam -, nem egy Hollókő. Inkább a turistáknak eladható göncökről szól az egész, mint a kisebbségről, ami lakja. A házak csak úgy elszórtan állnak. A táj viszont nagyon szép, gyorsan le is tértük a kikövezett útról, hogy tegyünk egy kis kitérőt.
A patak partján láttunk egy nagyon jópofa automata mozsarat, ami éppen kukoricát őrölt. Tulajdonképpen egy libikóka volt, aminek az egyik vége a mozsár törője, a másik meg egy nagy kanál volt, amibe bambuszcsövön folyt a víz. Ha a kanál megtelt, lebillent, ezzel a túloldalon felemelkedett a törő, valamint kifolyt a víz. Így aztán már nem volt nehezebb a törőnél, ami visszacsapódott, rá a kukoricára, és kezdődött az egész elölről. Nem egy villanydaráló tempó, de határozottan kényelmesebb megoldás, mint kézzel csinálni.
Visszatérve a faluba a kövezett úton lesétáltunk a vízeséshez, ami tényleg nagyon szép volt, aztán folytattuk az utunkat egy patak völgyében. A zúgók rengeteg lehetőséget adtak, hogy giccses képeket gyártsunk, a kövek meg arra, hogy tornyokat építsünk belőlük a patak partján. Kicsit feljebb gyerekek fürödtek, láthatóan nagyon élvezték. A lányok teljes ruházatban fröcsköltek, ők már abban a korban voltak, amikor van mit és van miért takargatni. A kisgyerekek viszont sehol nem voltak túlöltöztetve. Kínában majd mindegyiken alul kivágott gyorstüzelő nadrág volt pelenka helyett, itt még az sem. Itt kapnak egy pólót, aztán mehetnek is a port túrni. Ahogy kinéztek, valószínűleg tényleg ilyesmivel múlatták az időt, mert mindegyikük irgalmatlan mocskos volt.
A Sapába való visszamászás nem ígérkezett kellemesnek, bár gyorsabban visszaértünk, mint gondoltuk. Folyt is rólunk a víz, mert hiába a leghűvösebb hely, a hőmérsékletnek csak sikerült harminc fok fölé mennie megint.
A délutánt aktív semmittevéssel töltöttük, de ez nem okozott lelkiismeretfurdalást, mert közben eleredt az eső.
Este végül vacsorakereső útra indultunk. Először a piacon kóstoltunk némi sült banánt, aztán egy standnál nyárson sült húsokat ettünk, végül egy étteremben kötöttünk ki, ahol a csirkéinket egy sörrel is leöblíthettük. Mivel újra esni kezdett, gyors tempóban gyalogoltunk vissza a szállodánkba, ahol foglaltunk két jegyet másnap estére Hanoiba. Gondolkodtunk rajta, hogy tovább maradunk, de a recepciósunk időjárás-előrejelzése nem volt túl bíztató.
Konkrétan elhúzta az orrát, és azt mondta, hogy szerinte esni fog.
Utolsó kommentek