Sok tervünk nem volt a napra, csak a buszozás Guilinba. Kijelentkeztünk a szállodából, a cuccokat szokás szerint a recepción hagytuk, és elmentünk a szomszédos étterembe egy korai ebédre, bár G inkább késői reggelit tartott. Ezután jobb dolgunk nem lévén visszamentünk a zsákjainkért és a buszállomásra mentünk.
Guilinba gyakorlatilag tízpercenként mennek buszok, úgyhogy sokat nem kellett várni. Az út egy óra volt, még úgy is, hogy az elején csak gurultunk, hátha lesz még utas.
A városba érve a buszállomás előtt raktak le, ahonnan nem volt messze a kiszemelt hostel. Pár perc séta után meg is találtuk, szerencsére jól ki volt táblázva, mert a bejárat egy mellékutcából nyíló sikátornak a végénél volt jobbra, ahol még fel kellett menni az emeletre. A hely egyébként nem rossz, ki is vettünk egy kétszer kettes cellát emeletes ággyal.
Miután így biztosítottuk a kényelmünket, elmentünk vonatjegyet venni Kunmingba, holnaputánra. Ilyen messzire még sose néztünk a jövőbe. Tök simán kaptunk, jó drága volt, de mit várjon az ember egy 22 órás vonatozásért.
Ugyan sok turista megfordul Guilinban, ez nem jelenti azt, hogy tényleg annyira szép lenne. Nekem legalábbis nem tartozik a kedvenceim közé. Szerintem a sok turista is leginkább csak átszáll Yangshuo felé, vagy ha nem, hát később azt nyilatkozza, hogy érdemesebb lett volna azt tenni azonnal.
Minthogy időnk volt, mint a tenger, azért csak körülnéztünk. Elgyalogoltunk a Li folyó partjáig, ahol az Elefánt szikla van, de nem sikerült megnéznünk. Történt ugyanis, hogy valakinek elsült az agya, hogy azt is lehetne pénzért mutogatni, így a folyóparti úton komoly beruházással dézsákban annyi tuját pakoltak ki, hogy ne lehessen látni a szemközti hegyet, csak ha belépőt fizet az ember. Később aztán megtudtuk, hogy este hét után ingyenes. Mindegy, kibírható az élet úgy is, ha az ember nem látta az Elefánt sziklát. A szikla egyébként a környék jellegzetes karsztdombja, azért hívják így, mert van rajta egy nagy lyuk a vízszintnél, így ha az embernek élénk a fantáziája, akkor el tudja képzelni, hogy egy elefántot lát, ami az ormányát a vízbe lógatja.
Az elefánt helyett a közeli sétálóutcát tekintettük meg. Sok érdekes itt sem volt, de azért ettünk egy fagyit, hogy feldobjuk a helyet. A város nevezetessége az utca végén álló domb és annak a tetején egy pavilon, alatta meg egy barlang. Korábbi tapasztalataimra alapozva bátran kihagytuk a dolgot. A pavilontól jó lenne a kilátás, ha nem egy modern nagyváros lenne alant, a barlang meg olyan színekkel van kivilágítva, hogy az maga a fájdalom. Messziről jól látható volt, hogy sok ember tolong fent a csúcson, meg a lépcsőn, valószínűleg az sem dobott volna sokat az élményen.
Inkább szépen visszasétáltunk a szállodánkba. Szerencsére a forróság kicsit csökkent, de még így is harminc fok volt. Szegény kínaiak valószínűleg rokonságban állnak a vámpírokkal, mert mindegyik retteg a napfénytől. Vagy csak attól, hogy lebarnul, ami az egyik jellemzője a földeken dolgozóknak, az meg milyen ciki. Szóval a fehér bőr az ideál, és ezt kemény küzdelemmel próbálják fenntartani. Minden nőnél van napernyő, a bicikliken van napernyőtartó. Sőt, van már motorokra fejlesztett napernyő is. Ennek hátrafelé van egy nyúlványa, hogy az utast is árnyékolja. Ez egyébként a motorostaxik fontos kiegészítője általában. Merthogy van ilyen is, kétkerekű taxi.
Akik saját kis robogójukkal közlekednek, azok sem szeretnének lebarnulni, a napernyőt viszont problémás elhelyezni, így ők inggel védekeznek a napsugarak ellen. Persze agyament módon, egy férfiinget vesznek fel, de úgy, hogy a gombok hátul legyenek. Nyilván a begombolással nem bajlódnak, a lényeg az, hogy a karok és az erősen push-up dekoltázs biztonságban vannak, és a védőeszközt gyorsan fel-, illetve le lehet venni. Vannak, akik nem elégszenek meg ilyen igénytelen módszerrel, azok direkt erre a célra fejlesztett ruhadarabot használnak. Gyakorlatilag ez csak két ujjból áll, azok is alul nyitottak, így nem meleg.
A fehérnek maradás másik módszere a smink. A legtöbb „mások által szépnek mondott lány” erősen fehérre sminkeli magát, amitől leginkább úgy néznek ki, mint egy molnár-, vagy pék munkája végeztével. Kína nyugati részén, ahol a jövedelem jóval alacsonyabb, sok lány arcán lehet látni ronda sebes részeket, amit valószínűleg az olcsó, ólom tartalmú fehér smink okoz.
Este a hostelben egy sráccal megbeszéltük, hogy reggel találkozunk, és együtt megyünk a rizsteraszokat megnézni. Szóval lesz korán kelés, boldog a vekker.
Utolsó kommentek