Tiszta, szép szobában aludtunk, ami jó volt. Van a szobánkban ingyen wifi, ami meg kitűnő. Neki is álltunk pótolni az elmaradásainkat, csak az a kínai tiltás a Picasán, az bosszantott, mert nem lehetett elegánsan berakni a képeket. Jobb dolgunk amúgy se lett volna, mert egész délelőtt szakadt az eső.
Délben ettünk egy jót, aztán elmentünk Panda kártyát venni, amivel sok kedvezményt lehet kapni a környező nevezetességekre. Mivel a kártya egy yuan, és a Pandakutató Központba máris ingyen lehet vele bemenni hatvan helyett, mindenképpen megérte. Rögtön be is fizettünk, csak úgy turistásan egy pandanézésre, meg a sichuani operára, a szállodánkban. Ez ugyan némi pénzbe került, de megtakarítottunk vele egy fél nap utánajárást, és a közlekedés problémája is megoldottá vált. Meg különben is, nyaralást tartottunk az utazás közben.
Délután folytattuk. amit délelőtt megkezdtünk, nevezetesen a semmittevést, illetve az internet piszkálását, melynek során döntő csapást mértünk az elnyomókra, és átmásztunk a Nagy Kínai Tűzfalon, hogy behegesszük a képeket a helyükre, mert bosszantóak a félig megcsinált dolgok.
Este aztán feltápászkodtunk, hogy legyen még időnk vacsorázni az opera előtt. Senki ne gondoljon az Andrássy úti Operára, semmi köze nincs egymásnak a kettőhöz.
A sichuani opera inkább egy teaház műsorral. Szerencsére, mert finoman fogalmazva egyikünk sem egy operarajongó. Kevésbé finoman utáljuk a vinnyogást.
Rajtunk kívül még egy amerikai srác jött a szállodából. Hipp-hopp ott is voltunk. Leültettek a helyünkre és kaptunk egy teát. Az előadás még nem kezdődött el, a színészek még sminkeltek, amit meg lehetett tekinteni, már ha odafért az ember a sok fotózó turistától, akiknek én is része voltam.
Az előadás valami klasszikus darabbal kezdődött, amiből nyilvánvalóan nem értettünk semmit, de azért látványos volt a jelmezekkel. Rövidesen aztán rátértek a lényegre, amiről híres a sichuani opera. Először jött a bábos, ami így elmondva sokat nem jelent, különösen európai fejjel. Egyedül mozgatott rudakkal egy bábot, ami egyáltalán nem hatott bábnak, ha az ember pár percig nézte. Olyan dolgokat csinált a báb, amit én nem tudnék. Például úgy pörgetni egy zsebkendőt az ujjamon, hogy az szépen kisimuljon az ujjam hegyén. Nem, nem volt odarajzszögezve a kendő.
Kis zene után árnyjáték következett, eszközök nélkül. Kicsit olyan volt, mint amilyet mindenki játszott a falon, csak sokkal magasabb fokon. Sajnos fotón a mozgás nélkül sokat nem mutat, de nagyszerű volt.
A csúcs persze a maszkcserélő volt. Úgy cserélgette le az álarcokat, hogy a közönség között állt, és mégsem látta senki mikor cserélt, csak azt, hogy már megint más. Soha nem fogok rájönni, hogyan csinálják. Senki ne hagyja ki ezt az operát, ha erre jár!
Utána a szállodában ittunk egy sört Leevel, az amerikai sráccal, és elég sokáig beszélgettünk. jó fej, de annyira amerikai, hogy be kéne keretezni. Például hajlandó volt 1000 yuant (kb. 100 €) fizetni, hogy két percre az ölébe ültessenek egy pandát. Erre egyébként bárki befizethet, de csak orvosi köpenyben, gumikesztyűben lehet megtenni.
Jó későn feküdtünk le, és elalvás előtt az utolsó dolog még a vekker beállítása volt.
Utolsó kommentek