Mivel az állatpiacra készültünk, úgy döntöttünk, hogy reggel felkelünk viszonylag korán, de azért vekkert nem állítottunk be. Szerencsére, mert mikor felébredtünk sötét volt és esett az eső. Bánatunkban lementünk a szomszédos kávézóba reggelizni, pedig itteni viszonyok szerint drága hely. Ott találkoztunk bajor ismerősünkkel, akivel beszélgettünk egy kicsit. Kiderült, hogy ő is az állatpiacra készül, csak arra vár, hogy elálljon az eső. Elállt, végülis a Teklamakán sivatag szélén vagyunk és leesett már az ehavi átlag. Közösen beszálltunk egy taxiba, és kitaxiztunk a város szélére. Emberünk nem hagyta, hogy kifizessük a részünket, mert szerinte nevetséges összeg volt. Szerintünk meg az volt nevetséges, hogy egy kb. 5 számmal nagyobb nadrág volt rajta, amit nadrágtartóval tartott a helyén, a fennmaradó helyre a dereka körül meg betömködött ezt-azt (pl. pénztárcát, telefont, stb.)
A piac eléggé üres volt, azt hiszem, hogy a kereskedők és a tenyésztők sem szeretik az esőt. Volt persze jó néhány bika, kecske, birka, szamár, de a terület méretéből látszott, hogy tízszer ennyi állat szokott lenni. A turisták száma mindenesetre meghaladta a vevőkét és az eladókét együttvéve is. Ahogy fényképezgettük a szarvasmarhák platóról való leugratását, megint eleredt az eső. Szerencsére számítottunk ilyen aljas húzásokra, és elhoztuk az esőkabátjainkat. Megint egy dolog, amit nem hiába cipeltünk.
Sok néznivaló nem maradt, így megint taxiba vágtuk magunkat. Emberünk a szállodánknál kiszállt, mi tovább mentünk a piac felé. A kashgari vasárnapi vásár elég híres. Most viszont úgy nézett ki, hogy nem lesz utunk fénypontja. A városban mindenhol nyüzsögtek a katonák, így itt is. Gondolom félnek, hogy az Ürümqiben történtek itt is megismétlődnek, és preventív jelleggel elárasztották a várost. A kulcsfontosságú helyeken tíz fős egységek álltak mozdulatlanul, sisakban, plexipajzzsal, furkósbottal. A piac környékén is fel volt állítva néhány egység. Valószínűleg ennek köszönhetően a boltok nagy része nem nyitott ki, így vásárló se volt nagyon. Egyébként is úgy tűnt, hogy a piacon pont ugyanazokat árulják, mint a Józsefvárosin. Az ott tébláboló egyik rendőr néhány turistának egyébként azt ajánlotta, hogy jobban teszik, ha visszamennek a szállodájukba, bár nekünk nem mondtak semmi ilyesmit.
Kicsit körbemászkáltunk és beláttuk, hogy nem túl érdekes a hely, így inkább az óváros egy megmaradt darabkája felé vettük az irányt. Az legalább a folyó jó oldalán van, ha kitörne a balhé, nem kell megküzdeni azért is, hogy valamelyik hídon átjussunk.
Annak ellenére, hogy az óvárost intenzíven bontják, és helyette betonkockákat húznak fel, nem mulasztják el a lehetőséget, hogy a megmaradt darabok megtekintéséért pénzt kérjenek. Mi ezt elítélendőnek tartjuk, így aztán hátulról közelítettük meg a területet. Szerencsére táblák jelzik, hogy merre kell menni, ha az ember jegy nélkül akar bejutni. Az van rájuk írva, hogy „No entry here!”. A városrész egyébként nem egy múzeum, emberek élnek benne, szóval nem fizetünk belépőt. A keskeny sikátorok érdekes módon teljesen megegyeznek bármelyik sivatagi muzulmán város sikátoraival. Sok helyen a házak az utca fölött is folytatódnak. A házak ajtajai is kísértetiesen emlékeztetnek mondjuk a yazdi ajtókra Iránban, csak itt nincsenek kopogtatók.
Az óvárosból az újváros közepébe mentünk. Először is a buszállomásra, hogy jegyet vegyünk Turpánba. Nem igazán jó érzés egy olyan helyen lenni, ahol katonákkal megrakott teherautók köröznek az utcákon, mindegyiken gépfegyveres, szuronyos marcona kis kínaiak. A nagy katonai felvonulásban, és erődemonstrációban annyi érdekességet fedeztem fel, hogy a kínaiak lekoppintották a Hummert is és úgy néztem M-16 kinézetű gépfegyvereik is vannak.
A buszállomáson persze kiderült, hogy van egy másik buszállomás, és nekünk az kell. Útközben benéztünk egy áruházba, hátha találunk G-nek szandált, de nem jártunk sikerrel. Hajnyírót is néztünk, mert már nagyon szőrös vagyok és a Proklipper márkájú 10 éves hajnyíróm Gilgitben megadta magát. Pedig az ősi szovjet javítási módszerrel, földhözvágással is megpróbáltam megjavítani. Amit lehetett kapni, az azt hiszem kapható bármelyik piacon is, csak meg kell találni és van egy olyan érzésem, hogy jelentősen kedvezőbb összegért kínálják.
Utolsó kommentek