Tiny Little Big Thing

A Jameh mecset Esfahan és egyben Irán legnagyobb mecsete is. Volt ideje ilyen nagyra nőni, mert már vagy ezer éve bővítgetik. Az idők során minden uralkodó hozzáépített egy kicsit, az éppen aktuális stílusban, szóval nem egy egységes épület. Bolyongtunk a különböző termek között, az oszlopok erdejében, örülve, hogy kicsit hűvösben lehetünk.

A mecsettől az Imám tér felé vettük az irányt, méghozzá a bazáron keresztül, ami gyakorlatilag összeköti a két helyet. Mivel péntek volt, semmi nem volt nyitva. Érdekes módon ilyenkor a bazár utcái szűkebbnek, de hosszabbnak tűnnek, mint amikor az árut kipakolják a boltok elé, és csadoros asszonyok és teherhordók közt kell utat törni.

A bazári teherhordók minden országban mások, de országonként meglehetősen egységes eszközparkkal rendelkeznek. Az itteniek négykerekű toldozott-foldozott kiskocsikkal szállítják az árut, amin házilag gyártott vaskerekek vannak, dróttal rögzített gumiabroncs csíkkal. Gyakran laprugók is vannak felfüggesztésként, szóval a kocsi magában is elég nehéz lehet, de nem meglepő, mert néha tonnányi árut rápakolnak. A rögzítéshez használt kötelek általában fogantyúra vannak feltekerve, mint egy nagy háló. Ilyeneket ma nem láttunk.

Az Imám téren végül megint az Imám mecset előtt ültünk le sziesztázni. G szundított is egyet, míg engem szóval tartott egy fickó, aki saját állítása szerint remekül beszélt angolul. Én azért láttam még lehetőséget fejlődésre.

Mindenáron meg akart győzni, hogy Anglia kicsi, valamint nem tudta megmondani, hogy milyen az idő télen. Szerinte 50 °C, és hajnalban fagy. Lehet, hogy a hőmérsékletszámítás is olyan, mint az időszámítás, valami töketlen egységet használnak? Ami érdekesebb, az a házassághoz való hozzáállása. Még nincs felesége, de talán jövőre megházasodik. Barátnője sincs és nem is akar. De nem is a szülei rendezik el a házasságát. Itt egy kicsit elvesztettem a fonalat, de elmagyarázta, hogy ő nem szeret nőkkel beszélgetni. Itt végleg kiugrott sebességből az agyam. Az általa preferált házasodási technológia viszonylag tradicionális. Ha megtetszik neki egy lány az utcán, akkor hazáig követi, majd a címet odaadja az anyjának, aki felkeresi az illető családot, és megkérdezi, hogy ugyan nem akarnák-e hozzáadni a lányukat a fiához. Azonnal felmerült bennem a gondolat, hogy mi van, ha több lány van az adott családban, aztán rosszat zsíroz le anyuka? Ha netalán a család hajlandónak mutatkozna a dologra, akkor – és csakis akkor – szerveznek egy családi találkozót, ahol a fiatalok megismerhetik egymást. Idáig azt hiszem, még egyik próbálkozása sem jutott el, de gyanítom, hogy ha a lány meglátná azt a ripacsos arcot, valamint mikor a szülei meghallanák, hogy egy államigazgatási diplomával rendelkező munkanélküliről van szó, akkor kezdhetne lekövetni egy újabb alanyt.

Mikor már nagyon nem akart továbbállni, és G is kialudta magát, akkor mi vettünk tőle érzékeny búcsút. A sarkon ettünk egy híres rózsavizes fagyit, ami mellé valami tésztát is pakolnak, aztán a fagyi tálkáját teleköpködtük tökmaghéjjal, a füvön üldögélve. Ilyenkor, délután a tér nyugati oldalán különösen nagy a népsűrűség a gyepen, mert csak ott van árnyék.

Aztán valahogy rábeszéltem G-t, hogy sétáljunk el a folyóig, vagyis hát annak a medréig, amiben állnak a hattyú alakú vizibiciklik. Ezt mondjuk annyira nem értem, mert amikor van víz, akkor nincs igény, mikor igény van, akkor meg rohadtul porzik.

G ellenérve a sétával kapcsolatban az volt, hogy iráni és arab városban nem érdemes céltalanul sétálni, mert mind ronda. Ebben speciel igazat kell, hogy adjak, vannak ugyan rondább helyek a Földön, de hát ne lefelé akarjunk megfelelni. A helyieknek persze ilyet nem mondunk, ők imádják Esfahant, és meg is mondták, hogy ez a legszebb város a világon, olyan, mint a paradicsom. Mármint hogy az ott fenn, a gazellaszemű hurikkal, meg sörbettel, nem a zöldség. Történetesen ezek az emberek még soha nem jártak külföldön, bár igényük azt hiszem, lenne rá.

A nemfolyó folyó partján tett séta után hazafelé újabb ételt adtunk a felejthető listához. Valami olajjal átitatott húsos, zöldséges fánk. Nagy igényeink soha nem voltak, de a gasztronómia itt végleg kalóriabevitellé degradálódott.