Az út hosszú volt, szerintem nekem még hosszabb, mert én is hosszú vagyok. Sokat nem aludtam, legalábbis nem rémlik, vagy lehet, hogy csak a rémálom volt pont olyan, mint a valóság. Tény, hogy nem a legjobb helyet kaptuk a buszon, alig fértem el. A komppal lecsippentettük a Márvány-tenger sarkát, hogy legalább annyival rövidebb legyen a 12 órásra tervezett út. Nem lett rövidebb. Pedig az út első másfél órájában a meccs miatt még bekapcsolták a tévét is nekünk. Mivel a fociról csak annyit tudunk, hogy egy pepita steppelt gömböt kell kergetni benne, ha szerencséd van, csak 90 percig, nem igazán kapcsolódtunk be. Fontos meccsnek tűnt, a sárgák játszottak a kékek ellen. Egyéb részletekbe nem is bocsátkoznék.
A cél, Bodrum előtt nem sokkal lerobbant a busz. Na, jó, arányaiban nem sokkal, mert volt az még vagy 130 km. Nem volt egy klasszikus lerobbanás, csak arra lettünk figyelmesek, hogy szépen bekanyarodunk egy autószerelőhöz, és már szedik is szét a busz hátulját. Kb. egy óra alatt kész is lettek, azt hiszem, az adagolószivattyúnál machináltak valamit.
Utána a sofőr úgy csinált, mintha be tudná hozni a lemaradást, de hát esélye nem volt. Csak az idegeinket borzolta. Végül 11 felé megérkeztünk. Azonnal lecsapott ránk egy szállodai felhajtó, de mi meg elhajtó kedvünkben és éhesek voltunk. Egy kebab után célba vettük a kinézett szállást, ahol azonnal közel 50%-os árleszállítást értünk el, és még saját fürdőszobánk is van.
Bodrum egy helyi Siófok, csak itt igazi tenger van, nem az a sótlan. Meg egy vár.
Azt rögtön első körben fel is fedeztük magunknak. A keresztesek építették, akik kihasználva a pillanatot, hogy a Magasságos Porta éppen nem tudott figyelni, azonnal átjöttek Rodoszról, és felhúztak egy várat az öböl mellett, hogy onnan integessenek mindenféle illetlenséget a meglepett muzulmánoknak. Egyébként a látogatásuk és építkezésük nagyjából egybeesik a, pontosabban „A” Mauzóleum eltűnésével. Mert hogy itt állt, amíg a dolgos lovagok habarccsá és építőkövekké nem konvertálták a benne fellelhető márványt. Persze a történészek állítják, hogy akkor már úgyis rossz állapotban volt.
És azért „A” Mauzóleum, mert régebben Halikarnassosnak hívták a helyet, és volt itt egy király, Maussolos, aki tervezett magának egy szerény síremléket, amit halála után a felesége fel is építtetett neki. Aztán valahogy ez bekerült a világ hét csodája közé, szóval tényleg valami kis szerény dolog lehetett. Elzarándokoltunk a helyéhez, de a belépőt nem fizettük ki, csak bekukkantottunk a kapuból. Kisstílűség? De hát tényleg nincs ott semmi! Egy gödör, meg némi márványtörmelék, azért elkérnék érte a 8 TL-t, ami pofátlanság.
Bodrumban ezeken kívül van még kék tenger, rengeteg hajóval a kikötőben. De tényleg irgalmatlan sok, gondolom a nyári főszezonra várnak, majd jön a sok angol nyaralni.
Érdekes egyébként, hogy a szexturizmus kapcsán mindenki Thaiföldre gondol, pedig itt Törökországban is virágzik. Csak hát ide nem idősödő urak járnak cicukázni, hanem a feleségeik megcicukáztatni magukat. Főleg angolok, a magyarok Jordániát, Tunéziát és Egyiptomot pécézték ki maguknak. Persze míg az urak azt élvezik, hogy mindent megkapnak anélkül, hogy folyamatosan bizonygatniuk kellene szerelmüket, a hölgyek azt élvezik, hogy nem kell könyörögni a szerelmi vallomásokért. A leggyönyörűbb nőnek érezhetik magukat egy hétig.
És ami nekünk fontos, jó idő van. Nem mintha eddig rossz lett volna, csak most már lehet rövid ujjúban üldögélni.
Utolsó kommentek